NEHAZUGGY

Mert az életkor csak egy szám

Lázár Gergő | Május 5, Vasárnap | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,575,270 forint, még hiányzik 1,424,730 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Belgium elég sok mindenről híres, de amellett, hogy ez az Európai Unió fővárosa talán arról a leginkább, hogy igen komoly elektronikus zenei kultúrával rendelkezik. Hogy ez miért is érdekes most a cikk szempontjából? Ne ijedjen meg senki sem, nem fogok a belga elektronikus zenéről írni, hiszen kétlem, hogy pont erről szeretnének olvasni a követőink – bár soha sem lehet tudni -, hanem inkább arról fogok írni, hogy egy civil szervezet – mocskos Soros! – miként próbál valami újat létrehozni Belgiumban. A Papy Boom nevű NGO arra vállalkozott, hogy idősotthonok lakóinak nyújt másfajta szórakozást. Számtalan kezdeményezés van persze, van, ahol háziállatokkal kívánnak segíteni, van ahol fiatalokat visznek be az intézménybe és van, ahol utolsó kívánságokat teljesítenek. A hasonlóság az ezekben az esetekben, hogy valamilyen módon örömöt szeretnének szerezni azoknak az embereknek, akik életük végén járnak ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy ők ne szeretnének olyat tenni, ami boldoggá teszi őket.

A Papy Boom nevű civil szervezet viszont talán még a többi, hozzá hasonló NGO-tól is eltérő módon kíván szórakozási lehetőséget nyújtani az idősotthonok vállalkozó kedvű lakóinak. Szerveztek már ugyanis go-kart futamokat, olimpiát kerekesszék-versennyel és íjászattal, hőlégballon-túrát, jacuzzizást, vagy most legutóbb elvitték az idősotthon lakóit Belgium legnagyobb szórakozóhelyére, ahol hajnal háromig buliztak a nem éppen fiatalok. A legidősebb vendég, aki vállalkozott erre, 98 éves volt és ő is egészen hajnal három óráig táncolt különböző zenékre az ott megjelenőkkel. Persze lehetne ehhez negatívan is hozzáállni, gondolva, hogy nyilván kinevették a fiatalok között szórakozó időseket, de kevéssé hiszem, hogy ez előfordult volna. Jártam én már szórakozóhelyen úgy, hogy egy ismerősöm 75 éves nagymamája is velünk volt és annyi energiával rendelkezett, amellyel én talán soha. Ő vált a figyelem központjává és bőven elképzelhető, hogy nem ez volt az egyetlen ilyen szórakozása az utóbbi időkben.

Igen ám, de egy kolumbiai nagymama össze sem hasonlítható egy belga nagymamával, akinek azért messze nem jelenti annyira az élete részét az, hogy szórakozni járjon ki. Az európai országok legtöbb népe számára a szórakozás egy olyan dolog, amely leginkább a fiatalok számára megszokott. Egy idősotthonban pedig pláne nem lehet szórakozni, vagy olyannal megismerkedni, akivel ki lehetne menni hajlani háromig. Ez a civil szervezet viszont úgy hiszi, hogy csak azért, mert valaki idős, még nem azt jelenti, hogy halálra van ítélve, vagy azt, hogy nem szórakozna egyébként szívesen. A megjelenők között volt olyan, aki azt mondta, hogy 30 éve nem volt szórakozóhelyen és úgy érzi, újra él. Gondoljunk csak bele, hogy egy, a napjait szinte ugyanazzal a rutinnal élő ember számára milyen érdekes lehet az, hogy kiveszik ebből a rutinból és emlékeztetik arra, hogy milyen is volt fiatalnak lenni. Pontosabban arra, hogy csak mert valaki idősebb, még nem jelenti, hogy nem érezheti jól magát akár egy szórakozóhelyen is.

Sokan úgy gondolnak a szórakozóhelyekre, hogy ide az emberek berúgni és drogot használni mennek, de egyáltalán nem szükséges ezek egyike sem ahhoz, hogy az ember valóban jól érezze magát. Igaz persze, hogy sokan nem lazulnak el olyan könnyen, és pontosan emiatt nagy divat alkoholt fogyasztani, de egyáltalán nem szükséges, ha az ember természete egyébként is olyan, és valóban élvezi a zenét és a táncot. Itt sem volt nyilván drogfogyasztás és vélhetően alkoholizálás sem, hiszen a cél nem az volt, hogy másnap ne emlékezzenek semmire, hanem az, hogy a fiatal éveiket felelevenítve rájöjjenek arra, hogy nem csak sakkról, keresztrejtvény fejtésről és ostoba szappanoperák nézéséről kell, hogy szóljon az élet. Lehet persze, hogy erre a túrára mindössze 9 ember jelentkezett ebben a turnusban, de mint ahogy korábban leírtam. van más opció is a szórakozásra, ami messze nem korlátozódik megszokott dolgokra.

Ha valaki nem túl nagy szórakozóhely rajongó, akkor kimehet sportolni, esetleg elmehet a moziba, vagy kirándulni a természetbe. Elvégre a kor csak egy szám, semmi több. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint a fenti kezdeményezés, amely Magyarországon vélhetően nem mostanság fog megjelenni, de attól még érdemes lehet beszámolni róla, hiszen soha sem tudni, hogy ki szánja erre rá magát.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!