NEHAZUGGY

Amikor a korábbi megkérdőjelezhetetlenség átmegy szánalmasba, nevetségesbe, paródiába

Verőfényes szép reggelt kívánok mindenkinek! Április végét, annak is az utolsó napját tartjuk, a munka ünnepéig már csak egyet kell aludni. Addig is az a terv, hogy ma is szóvá tesszük azt, ami nem tűnik kereknek. Nem öncélúan, és nem is azért, mert a módfelett demokratikusan megválasztott Orbán-kormány kezéből ki akarjuk csavarni a hatalmat. Nem akarunk ilyet tenni, ahogy eddig se, úgy ezután se. Mint ahogy a szakértők szerint a már régen az összeomlás állapotában lévő, pusztulásra többszörösen is megérett világunkat se akarjuk megváltani.

Ezzel kapcsolatban az a felismerés szakadt a nyakamba a minap, hogy minél inkább elmerülök az összeomlás-kutató szakemberek bölcsességeinek, figyelmeztetéseinek tanulmányozásába, annál inkább be kell látnom, hogy mennyire nevetségesnek fog tűnni a nem is olyan távoli jövőben a patkányozó, a fővárosiakat idiótázó Bencsik András vagy a papagáj üzemmódban nyomuló ostoba Menczer Tamás vagy az alufóliasisakos magyarságellenőr Kövér László vagy maga a vezérnindzsa küzdelme a magyar társadalom teljes leigázásáért. Mármint azokhoz a globális problémákhoz képest, amelyekkel meg kell majd küzdenünk talán még nekünk is, a gyerekeinknek is, de Orbán összes onokájának feltétlenül. Tartok tőle, hogy ezek a saját lábú sarjai a dinasztiának 20 év múlva baromira nem a szuverenitásukért és a kereszténységükért fognak harcolni a fóliázott könyvek árnyékában, ahogy nagyapó emlékirataiban olvasták, hanem az életükért. Olyan szituációkban, amelyeket ma még csak a világvégét feldolgozó amerikai filmekben látunk.

Akkor fog majd igazán számítani, hogy most, ezekben a napokban, a kétezres évek aranykornak csúfolt eme évtizedeiben milyen állapotban volt egyebek mellett a közoktatás. Igen, működésképtelen állapotban van. Azaz még elketyeg, de minek. És még jobban fog számítani, hogy ez a közoktatási rendszer a honvédelmi-hazafias-vallásos-ideológiai maszlagon kívül képes volt-e bármilyen hasznos tudást átadni a felnövekvő generációnak arról, hogy miképpen lehet túlélni a gyökeresen megváltozó életkörülményeket. Merthogy minden egybehangzó kutatás szerint a most felnövekvő generációkra sokkal nehezebb életkörülmények várnak, mint a szüleikre. Akkor fog számítani, hogy az a politikai elit, amelyik 15 ezer milliárdos tételenként nyomta az adófizetők pénzét egy gyászosan aluliskolázott, ámde ennek dacára Forbes-listás milliárdossá avanzsált, nemcsak az autópálya-koncesszióhoz és a gázszereléshez, de papíron gyakorlatilag mindenhez értő suttyó miniszterelnöki stróman segge alá, felélte ezeknek a generációknak a jövőjét.

Nehogy félreértse bárki: nem az Orbán-unokák jövője miatt aggódom, ők minden bizonnyal ellesznek egy darabig a hatvanpusztai bunkerben, hanem azokról a tízezrekről és százezrekről beszélek, akik egy, a valós világtól totálisan elszakadt közoktatási rendszerben szocializálódtak (a stadionoktól a propagandáig minden fontosabb volt, mint a versenyképes, életre nevelő oktatási rendszer megalapozása), akik majd ott fognak állni tátott szájjal, fegyvertelenül, ötlettelenül és nem fogják tudni, hogy melyik lábukra álljanak, amikor a megszokott kényelmük, az összkomfortos életkörülményeik egyik pillanatról a másikra megszűnnek. Amikor bizonyos termékek és élelmiszerek elérése először drágábbá, majd lehetetlenné válik. Akkor nyer majd értelmet a tudás, az összetett, komoly problémák felismerési képességének fájó hiánya, hogy mi a faszt kezdjünk a társadalmi átrendeződéssel, a részleges vagy teljes összeomlással, ha semmit nem tanítottak meg nekünk az életről, a kihívásokról. Arról, hogy a klímaváltozással összefüggő társadalmi összeomlással mi a túrót lehet kezdeni. Akkor fog számítani majd igazán, hogy hány évet pazaroltunk el azzal, hogy uszultunk, hogy ökölbe szorulva rettegtünk, és hagytuk magunkat nem csak materiálisan, de intellektuálisan is kizsigerelni.

Igen, akkor nyernek majd értelmet ezek a bűnösen elvesztegetett évtizedek, amik arról szóltak, hogy erkölcsileg rothadó, gátlástalan gazemberek bandába verődve, egy párhuzamos propagandavalóságot felépítve, mindenre rátenyerelve, ami mozdítható és ami nem, egy egész országot riogattak, butítottak egyik választástól a másikig. Mindegy kivel. A globalista karvalytőkével, az IMF-fel, Soros Györggyel, a migránsokkal, a nemváltó műtétekkel, a gendepropagandával, a liberálisokkal, a kommunistákkal, Gyurcsánnyal, az abnormálisokkal, a rézfaszú bagollyal, bárkivel és mindenkivel, aki szemben állt a modernkori történelem legkorruptabb kormányával.

Amelyik egy tetves vasúti infrastruktúrát nem képes 21. századi, európai színvonalon működtetni, de közben a tunéziai vasútvonalat modernizálja.

Amelyik a háborúra, a patás Brüsszelre hivatkozva nem hajlandó megemelni a penetránsan, bűnösen, megbocsáthatatlanul alulfizetett felsőoktatási dolgozók bérét, de 15 ezer milliárd forintot nyúz le az adófizető polgárairól azzal, hogy a két értelmes mondatot egymás után rakni képtelen gázszerelőnek kiszervezte a magyarországi gyorsforgalmiút-hálózat nagy részét. 15 000 000 000 000, azaz TIZENÖTEZER MILLIÁRDÉRT. Ha 17 lesz, hát így jártunk.

Amelyik a választási populizmus, a szabadrablás és a vállalkozások fenyegetésének legfőbb politikája nevében éppen most nyírja ki azokat a kis benzinkutakat, azokat a tisztességesen megélni akaró kisvállalkozásokat, amelyeket az első nagy választási hangulatjavító benzinárstop idején nem sikerült. És amelyeknek most muszáj lesz a Nagy Márton miniszter múlt heti fenyegetése nyomán hirtelenváratlanul az üzemanyagok árát 10 forinttal csökkentő Mol példáját követniük. Nemcsak azért, mert a miniszter fenyegeti őket, hanem mert ügyfeleket veszítenek, ha nem így tesznek. Tehát mi lesz? Nem a tavaly 568 milliárd forint nettó profitot elérő Mol fog tönkremenni, hanem azok a kis, tőkeszegény kutak, amelyek átlagos „haszna” eddig talán, jó esetben elérte literenként az 5 forintot, ezzel a csökkentéssel viszont már csak a veszteséget fogják termelni.

Ja, és amelyik most alaptörvénymódosítással köti kétharmados parlamenti jóváhagyáshoz az uniós hitelfelvételeket (szó szerint: az Európai Uniónak olyan hitelfelvételéről és az ahhoz kapcsolódó garanciavállalásról van szó, amely Magyarország által teljesítendő fizetési kötelezettséget keletkeztet), miközben fű alatt és kevésbé fű alatt, de mindenesetre előzetes nemzeti konzultáció nélkül kínai hitelekbe veri az országot, és az egyik végétől a másikig kiszolgáltatja Magyarországot a kínai kommunisták nagy iparfejlesztési terveinek, amelyek a világ számos pontján olyan jól beváltak, hogy kő nem maradt kövön utánuk. Holott a Karmelitában pontosan tudják, hogy a kínai hitelből épülő Budapest-Belgrád vasútvonal sem térül meg soha a büdös életben, pontosan tudják, hogy az akkumulátorszemétlerakattá züllesztett ország megöli a jelent is, hát még a jövőt, mégis az ország eladósítása árán menetelnek a kínai gyarmati státusz felé. Nem csodálkozom, hogy Varga Mihály közepes képességű könyvelő közben már megint Brüsszeltől kuncsorog lóvét a határvédelemre, igaz, azon sem csodálkozom, hogy rácsapják az ajtót.

De amin még ennyire sem csodálkozom az az, hogy miután pechükre nem nagyon tudják, hogy mit kezdjenek a saját kutyájuk kölkével, aki kiugrott a falkából, most újra veszettül vergődnek, hogy hátha második nekifutásra sikerül Magyar Péterre ráhúzni a nőbántalmazó pszichopata bélyeget, amit először nem sikerült. A Mandinernek jutott a megtiszteltetés, hogy nyilvánosságra hozza a teljes rendőrségi jegyzőkönyvet ama hírhedt családi veszekedésről, amely Magyar Péter és Varga Judit közt zajlott évekkel ezelőtt, és amelyből sajtótéma lett az utóbbi hónapokban. Hajdú Péter kanapéja nem volt elég, az első kiszivárogtatás nem volt elég, hátha most. Közben ugyanaz a Mandiner azért fossa össze magát, mert jobbikos és volt jobbikos politikusok állnak be Magyar Péter mögé. Én komolyan nem értem ezeket. Mit izgulnak? Nem mindegy nekik? Egyrészt egy reménytelen helyzetben lévő emberről beszélünk, akivel nekik nincs dolguk, másrészt az a propagandaugatás, hogy Magyar Péter csak az ellenzéknek árt. Akkor mire ez a felhajtás, összefutás, óbégatás?

Lehet, hogy a Nézőpont Intézetnek azt a felmérését, amely négyötödös választási győzelmet jelez a Fidesznek, azért nem sikerült még összegányolni, mert kicsit másképp van ez mégis? Lehet, hogy Lázár János is azért magyarázza Orbán és Rogán bizonyítványát, azért hajol le a kérdésekkel provokáló független sajtóig és ad interjút, mert Magyar Péter mégse egy belpesti médiahekk, és nem ő az, aki el van keseredve? Én nem tudom, de ha Lázár János már ott tart, hogy hangosan kimondja a szájával, hogy Rogán Antalnak semmi köze nem volt a kegyelmi botrányhoz, mert otthon aludt (mármint mikor aludt otthon?), az is egyfajta összeomlásra enged következtetni. Tehát a főnök titkos választási kampányon van, a fegyverhordozók meg magyarázkodnak, hogy a főnök nem tudott semmiről, Rogán pláne, mert aludt, és amúgy minden rendben van.

Tegnap azt írtam, hogy nem szabad alábecsülni őket, és ezt most is így gondolom. Viszont azt is gondolom, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy amikor a korábbi tekintélyt parancsoló megkérdőjelezhetetlenség átmegy szánalmasba, nevetségesbe és nettó paródiába, abból elég biztosan lehet tudni, hogy a végjáték elkezdődött. Nem állítom, hogy nem húzódik el a vergődés, de szerintem ez már az.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább