NEHAZUGGY

Igenis kell lennie erkölcsnek

Forgács Erzsébet | Február 25, Vasárnap | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,566,300 forint, még hiányzik 433,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hallgatom a Tölgyessy Péterrel készült partizános interjút. A szabadnapomon, vagyis a fél-szabadnapomon, ennyi szokott jutni, kétszer fél nap egy héten, abból az egyiknek másfél órája ment rá erre az adásra. Okosabb nem lettem tőle, de dühösebb mindenképpen. Ez még nem akkora dolog, magánügy. Csakhogy nem tudtam megfogalmazni magamnak, mi a bajom az ilyen véleményalkotással, elemzéssel, nevezzük bárminek. Tölgyessy Péter – és a hozzá hasonló hozzáértők – okos ember, van neki két füle, közötte a feje, tud folyamatosan beszélni, kulturáltan beszél, nyilvánvalóan olvasott, gondolkodni is tud, sőt, szokott is, akkor mi? Végül nem én fejtettem meg a rejtvényt, hanem Bálint kolléga, aki egyetlen tőmondattal helyre tette az én régóta tartó – és messze nem csak Tölgyessyvel kapcsolatos – dilemmámat: nála nincs erkölcs. Természetesen nem arról van szó, hogy ne lenne a beszélőnek erkölcse, egészen biztosan van neki, hanem arról beszélek, hogy az elemzésekben ez nem merül fel, egyszerűen nem szempont. És tényleg ez zavar, ha magamnak sem tudtam megfogalmazni, akkor is. Bármennyire idejétmúltnak tűnhet, erkölcs nélkül semmi nincs. Politika, de politikai elemzés főként nincs. Nem arról beszélek, hogy egy politikus, vagy akár elemző, politológus érzelmeket vigyen a megnyilvánulásaiba, mert attól Isten mentsen, de az alapvető, mindenkire egyformán vonatkozó erkölcsöt megkerülve talán nem kellene politikáról, fizetett politikusokról beszélni, úgy tenni, mintha az nem lenne, nem is lehetne elvárás. Papíron biztosan működik, hogy van a kormánypárt, vannak az ellenzéki pártok, vannak a kormánypárti szavazók, ellenzéki szavazók és a bizonytalanoknak nevezett csoport, aztán valamiféle logika mentén ezeket lehet rakosgatni a sakktáblán. Úgy, hogy nem veszünk figyelembe valami olyasmit, ami emberré tesz bennünket.

Ha az erkölcs, mint mindennek az alapja kimarad, akkor nem kevesebb marad ki, mint maga az ember. Ember nélkül pedig kicsit elkapkodott a dolog, ilyen elemzéseket akkor lesz majd időszerű előadni, ha kipusztult az emberiség, és már csak a mesterséges intelligencia létezik a bolygón. Az bizonyára nem tart igényt olyasmire, amire például én igen. Lehet persze úgy elemezni az Orbán-rezsimet, hogy minden és mindenki politikai termék, Varga Judit éles kés, amazon, Orbán harcosa, Novák Katalin melegséget sugároz, elérhető, megérinthető figura, mert így építették fel, és a miniszterek elnöke komoly áldozatot hozott, amikor ezt a két droidot – mert ha ki nem is mondta Tölgyessy, de ezt írta körül – kikapcsolta. Mert – szerinte – Orbán potenciális utódja Novák lehetett volna, de semmi gond, a miniszterek elnöke remek állapotban van (én mondjuk ezt laikusként, ám ránézésre szeretném cáfolni), simán benne van még 30 év uralkodás. Mert az ilyen vezérek – diktátorok – kipusztulni szoktak a hatalomból, lemondani nem. És amikor ez bekövetkezik, akkor senki nem fogja tudni átvenni a helyét, a rendszer összeomlik. Ez esetben szerintem meg ugyan mindegy, hogy Novák Katalin, vagy valaki más nem tudja majd átvenni a helyét. Arról nem beszélve, hogy ha elnézem azokat, akik ott nyüzsögnek a trón körül, nem sok esélyt látok Nováknak a túlélésre Rogán, Lázár, Szijjártó gyűrűjében, de mindegy is, én mit gondolok.

Visszatérve az alapvető problémámra, miközben elhiszem, hogy minden megszólaló nagyon ért a szakmájához, politológus, elemző, szociológus, nem tudom, kicsoda, de mostanság mintha kissé elszaporodtak volna a szakbarbárok. Olyanok, akik nagyon értenek egy adott területhez, de figyelmen kívül hagyják, hogy az az egy terület nem az űrben lebeg, hanem összefügg ezer más dologgal. Orvosban is van ilyen – sőt, túlságosan sok ilyen van -, durván eltúlzott példa, de csak az érthetőség kedvéért sarkítok; hiába veszi ki a sebész a begyulladt vakbelet, ha a beteg nem ébred fel az altatásból, és nem valami nem várt, előre nem kalkulálható komplikáció miatt, hanem azért, mert elfelejtették megvizsgálni, hogy bírja-e a szíve az altatást. Úgy hiszem, a társadalmat és a politikát is csak egész egységként lehet kezelni, és azt is őszintén hiszem, hogy vannak olyan erkölcsi alapvetések, melyeket nem lehet büntetlenül átlépni. Legalábbis a végtelenségig nem. És most nem arra gondolok, hogy valamelyik politikus csalja a párját, hanem arra, hogy létezik valami olyan nemzeti-erkölcsi minimum, amit érdemes lenne beépíteni ezekbe az elemzésekbe, értékelésekbe, véleményekbe. Fontosnak gondolom, hogy ne tegyen úgy, ne is beszéljen úgy senki, mintha tökéletesen normális, elfogadható és ezért elfogadandó lenne a társadalom részéről az, ha egy politikus lop, csal, hazudik, mert az csak taktika, stratégia, politikai termék.

Az erkölcsnek léteznie kell, és erről igenis beszélni kell. A társadalomnak tudnia kell, hogy a korrupció nem a hatalomgyakorlás egy lehetséges módja, hanem lopás, bűncselekmény. Tudnia kell, hogy a hazudozás nem politikusi kötelezettség, hanem a romlottság biztos jele. Amennyiben a politikát magát, és a politikusokat megtisztítjuk az erkölcs nyomasztó terhétől, és ezt elfogadja a társadalom, akkor maga a társadalom is elveszíti azt a nagyon fontos mértékrendszer, melynek segítségével megfelelő vezetőket tud választani az ország élére, és ami időben jelez, ha nem jó irányba mennek a dolgok akár személyes, akár társadalmi, akár politikai szinten. Ha a politikában nem szempont az erkölcs, hamarosan a társadalomban sem lesz szempont, és akkor itt ragadunk a mocsárban, örökre. Politikusok nem az erdőszélen nőnek tavaszi hajnalokon, őket a társadalom termeli ki, emeli hatalomba. Ha azonban sérül, netán megszűnik az erkölcsi gát, akkor a politika több nem politika, a társadalom sem társadalom, és önmagát fogja elpusztítani az ország.

Úgy gondolom, hogy igenis kell lennie erkölcsnek, igenis ehhez kell mérni mindent és mindenkit, elvárásokat kell támasztani a politikusokkal szemben. Sőt, igazából egy politikussal szemben magasabb elvárások kellenek, mint a civilekkel szemben. És nem lenne szabad politikai terméknek, taktikának, stratégiának nevezni és elemezgetni olyan dolgokat, melyekről – amennyiben az erkölcsöt nem felejtjük ki a történetből – egyértelműen lopásként, hazugságként, csalásként lehet beazonosítani. Nem lehet stratégia, taktika, politikai termék az, hogy egy szűk érdekcsoport kifosztja az országot, hogy egy ember mesterségesen át akarja formálni a társadalmat, hogy néhány család milliárdos lett néhány év leforgása alatt, hogy vezető politikusok és családtagjaik mindenhol ott vannak és mindent lefölöznek, miközben a többség számára lassan élhetetlen lesz az ország. Az erkölcs ott kezdődik, hogy ameddig egyetlen gyerek is éhezik ebben az országban, addig nincs sokmilliós sminkszoba, nincs röpködés, nincs yachtozás, de még milliós fizetés sincs a parlamenti képviselőknek, politikusoknak. Mert ameddig az emberek fele nem tud kijönni a fizetéséből egyik hónapról a másikra, addig ezek az emberek rosszul végzik a dolgukat. Ha rosszul végzik, nem indokolt a magas fizetés. És ez nem demagógia, ez erkölcs. Ahogy az is erkölcsi kérdés, hogy a miniszterelnök felesége, apja, testvére, lánya, fia, veje még csak a közelébe sem kerülhet közpénznek, fel sem merül egyikben sem, hogy pályázzon, hogy előnyhöz jusson mindaddig, ameddig a miniszterelnök rokonai. Ez alapvetés kellene hogy legyen, mert ez erkölcsi minimum. És sajnos mi már ezt sem értjük, ezért azt gondolom, hogy iszonyatosan nagy a baj. Ezen változtatni kell, nem pedig mélyíteni a morális válságot.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!