Június 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ha rajtuk múlik, meg fogunk dögleni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,873,430 forint, még hiányzik 1,126,570 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras – időnként felhős-szellős – szép reggelt kívánok mindenkinek! Ha nyár és meleg (nem úgy meleg, ahogy nemzetileg nem illendő, hanem hőmérsékletileg, meteorológiailag meleg), akkor az évszak ezen szakaszában már üzembiztosan befut a vízhiány. Ezért a nem csak kellemetlen, hanem kimondottan veszélyes jelenségért természetesen a lakosság hihetetlen mohósága a felelős, ki más? Ha ezt magunktól nem tudjuk, akkor a sajtó a segítségünkre siet, és tudatosítja bennünk. Én is innen tudtam meg, hogy egyrészt a globális felmelegedés tehet róla, másrészt – főként – az, hogy én ész nélkül locsolom a kertet, töltöm a medencét, mosom az autót, továbbá meggondolatlanul pacsálok akár kell, akár nem. Mindezt azért teszem, mert olcsó a víz. A víz pediglen azért olcsó, mert gondoskodó, családbarát és rezsicsökkentő kormányunk védi az én rezsimet, hogy tudjam ész nélkül pazarolni a vizet. Annyira védi, hogy fővárosi lakosként 219 forintért kapok 1000 liter ivóvizet. Annyiért, amennyibe egy liter ásványvíz kerül. Csakhogy én nem vagyok fővárosi lakos – állítólag többen is vannak így -, tehát nem 219 forintért kapok ezer liter vizet, hanem – vegyük a térségben a másik végletet – mondjuk biatorbágyi vagyok, akkor máris 423,4 forintba kerül egy m3 (1000 liter víz), ám ez nem a vége, mert fizetek még 526,4 forintot is köbméterenként csatornahasználati díjként, továbbá 4,3 forintot vízterhelés címszóval. Az agglomerációban sehol nem olyan olcsó a víz, mint Budapesten, ahol viszonylag kevés olyan háztartás van, melynek igénye és lehetősége is van locsolni a kertet. Merthogy kert sincs, gyep sincs, úszómedence sincs. Akinek van – mert persze előfordul, például Lölöt és nejét is az asztal körül kergették már zsenge gyermekkorukban is, ha medencétlen kulipintyóban raktak fészket -, azoknak az extra fogyasztását a rezsicsökkentés bevezetése óta finanszírozzuk a közösből, mert első a szolidaritás.

A súlyos, és minden évben megújuló (legalább ez legyen megújuló, ha az energia nem az) vízhiány oka bizonyos térségekben az, hogy eredetileg a vízhálózat (és persze minden egyéb szolgáltatás, a csatorna, áram, út, parkoló) X számú emberre lett méretezve, mostanra azonban 3X számú ember próbálja meg ugyanazt az ellátórendszert használni, ami ráadásul nem olyan, mint a jó bor, hogy az évek múlásával javul a minősége. Az ántik csövekből az ivóvíz 30-50 százaléka folyik el a picsába még az előtt, hogy eljutna a csaphoz. Ez nem csak őrületes pazarlás, hanem komoly nyomáscsökkenés okozója is, úgyhogy a magasabb területeken élők szívnak, pedig ők is kifizetik, befizetik, tehát elvárnak legalább annyit, hogy ne citromos ice teával kelljen fogat mosni, és ne homokkal kelljen ledörzsölni a gyereket, hogy ne legyen olyan büdös. Ennek a helyzetnek a megoldása nem az, hogy sört iszunk víz helyett, és mélán bámuljuk, ahogy a növények kiégnek a kertben, a muskátli a teraszon múmiává aszalódik, az úszómedencébe pedig görkoripályát telepítünk, hanem az, hogy a szolgáltató elkezd szolgáltatni az elvárt és elvárható minőségben. Miután a kormány volt szíves államosítani az ég alját is, de amit nem, annak is megszabta, hogy mit mennyiért, bizony az van, hogy a kormányon lehet és kell is behajtani az elmaradást.

Nem tudom, másnak feltűnik-e olykor (gyanítom, hogy igen), de nekem már az összes tököm tele van azzal, hogy lassan visszarohadnak a szolgáltatások a középkorba, közben pedig a klientúra már azt sem tudja, mire szórja el a pénzt, és amit nekik nem sikerül megkaparintani, azt meg baromságokra szórja el a maffia. Emberek! Klímaváltozás van. Akkor is, ha Trump nem hisz benne. Akkor is, ha télen olykor esik a hó. Ha nem alkalmazkodunk, meg fogunk dögleni. És magunktól nem tudunk alkalmazkodni, mert csóringerek vagyunk, és nem is igazán tudjuk, mit kellene tenni. Az az uniós pénz, amit geciék lenyúltak, és ami eredetileg a lakások, családi házak szigetelését szolgálta volna, nem csak télen veri pofán a rezsiszámláinkat, hanem ilyenkor is szívunk miatta. Egy jól szigetelt lakás, ha megfelelő az árnyékolás, még negyven fokban is elviselhető hőmérsékletet tud produkálni. A szarul szigetelt meg izzik, mint a pokol. A kivágott fák nem adnak árnyékot. Akkor sem, ha kétszer annyit ültettek helyette, mert mire azok a fák árnyékot adhatnak, mi már régen belülről szagoljuk a hamvvedret. A lebetonozott, letérkövezett lónak a fasza csak elnyeli a hőt nappal, kiengedi éjjel. Ott ember nem tud sem leülni, sem felfrissülni. A közkutak zömét elzárták. Más országokban – ahol hagyományosan meleg van – nem betonozzák le a betont is. Fákat ültetnek, a meglévőket óvják. Az utcákat szűkre veszik, mert úgy tudják egymást árnyékolni az épületek, és az esti lehülés keltette légáramlat is frissíti a levegőt. Árnyékolják a városok utcáit napvitorla-szerű baszokkal, hogy ne forrósodjanak fel annyira. És nem Mészáros Lölötől aranyáron vásárolt szar palackos vizet osztogatnak kampányszerűen, hanem mindenhol ott vannak az ivókutak. A közterületeken lévő fák eleve szárazságtűrők, de ha szükséges, locsolják őket. És nem úgy, hogy lajtoskocsikkal hordják a vizet, hanem úgy, hogy a tereken, pontosabban terecskéken – mert a sok kis tér sok fával és paddal emberközelibb, mint a focipálya méretű térköves, izzó katlanok, amin csak élve át akar jutni az ember, mint a sivatagon, sem felfrissülni, sem megpihenni nem lehet ott – vannak kis, kerek lapok a járdán, talajon. Ha kell, jön a szaki (egyetlen egy embert igényel a dolog) egy könnyedén mozgatható kiskocsival, azon egy dobra tekert slag, kinyitja a lapocskát egy spéci kulccsal, rácsatlakoztatja a slagot és locsol. Töredék költség és töredék munka, mint odacipelni a vizet.

A rengeteg ellopott és eltékozolt pénzből mindez nálunk is így lehetne, lehetnének tározók az esővíznek a locsoláshoz, sorra lehetne modernizálni a háztartásokat, hogy energiahatékonyabbak legyenek és ne csak a fűtés terén, de a hűtés, világítás és vízgazdálkodás terén is, ugyanis kibaszott nagy luxus ivóvízzel mosni a kocsit, öblíteni a vécét. És kurvanagy luxus, hogy az ócska csövekből a talajba folyik a víz, miközben családok ezrei maradnak ivóvíz nélkül. Az mindenkinek tragédia, de képzeljük bele magunkat egy olyan ember vagy család helyzetébe, ahol nincs autó, pénz is alig, és idős, nehezen mozgó emberekről van szó. Egy 80-90 éves ember hogy cipeli haza az ivóvizet? Akár akkor is, ha meg tudja vásárolni, akár ha ingyen megtöltheti a vödröt a valahol leállított tartálykocsikból? Az üres vödröt nem bírják el, pláne a tűző napon kellene eljutnia a vízforrásig. Velük mi lesz? Belegondolt már valaki, hogy a kormány konkrétan gyilkosságokat követ el, mert nem gondoskodik ezekről az emberekről? Sokkal élhetőbb lehetne az ország, nem kellene a fél országnak télen fagyoskodni, nyáron hőgutát kapni, ehhez azonban pénz kellene. Az a pénz, amit elloptak, elszórtak. És az a pénz, ami havonta érkezik nyugdíj vagy fizetés formájában. Ehhez képest néhány tízezer család leszarja az egészet, mert őket nem érinti, több millió család meg már azt sem tudja eldönteni, hogy téltől vagy a nyártól rettegjen jobban. Már csak az a kérdés, hogy a kritikus tömeghez elegendő számú ember előbb ébred fel, vagy előbb döglik bele a csodás fejlődésbe.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi természetesen hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy szoktunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.