Április 30,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


El kellene már engedni ezt a baromságot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mindenki másnak is elege van a járványból, a vakcina körüli őrületből, a jóslásokból, Varga Judit ingatlanmágnásból, a gyöngyösi polgármester soron kívüli oltásából, a lakájmédia moslékkoalíciózásából és általában ebből a híg fosból, amiben kalimpálunk? Mert nekem nagyon. Beszéljünk valami teljesen másról, hátha egy kis időre elterelhetjük a figyelmet arról, ami így is a nyakunkba fog szakadni akkor is, ha nem akarjuk.

A napokban tévét néztem. Nem fogom leírni, pontosan mit és neveket sem említek. Nem célom személyeskedni. Egyszerűen el akarom mondani, mi jutott eszembe közben. Egy férfi színész volt a műsor vendége, aki büszkén mesélte, mi mindent megtett azért, hogy jól nézzen ki – kezelések, műtét, nem tudom, mi még -, és ő jól néz ki. Mármint ő így látja, ami nagyon fontos, hiszen ő él a saját bőrében. Neki a tükör azt mutatja, amit látni akar. Én sajnos nem azt láttam kívülről. Az a helyzet, hogy egy nappal sem néz ki fiatalabbnak a koránál. Sőt.

Ez már a sokadik alkalom, amikor emberek – ismertek és ismeretlenek – nyilvánosan hülyét csinálnak magukból. Rásegít erre a szépségipar, hiszen nekik érdekük elhitetni velünk, hogy a készítményeiktől húsz évet fogunk fiatalodni, kisimulnak a ráncaink, feltöltődik az arcbőrünk – nem tudom, mivel, de feltöltődik -, feszesebbek lesznek a vonásaink és úgy fogunk kinézni, mint ifjú korunkban. Nem fogunk úgy kinézni. Soha a büdös életben nem lesz senki ismét húsz éves, bármit ken az arcára, bármit szed be, bárhányszor döfködik tűkkel, égetik le a hámréteget, bénítják le a mimikai izmokat. A reklámokban szereplő modellek azért látszanak húsz évesnek, mert húsz évesek. Vagy tizenhét évesek.

Senki nem szeret megöregedni, de aki nem patkol el időnek előtte, az meg fog. Megereszkedik a bőrünk, lesznek ráncaink, változik az arcunk karaktere, mindenféle változások történnek velünk. Szerintem hasznosabb lenne elfogadni és együtt élni azzal, hogy ez az élet velejárója, mint a folyamatos – és totálisan eredménytelen – küzdelemre fecsérelni az időnket, energiánkat, pénzünket. Az ötven évesek általában ötven évesnek látszanak, a hetvenesek hetvennek. Na és akkor mi van? Miért kellene elvárni akár önmagunktól, akár egymástól, hogy ennek tagadásában teljenek értékes és egyre fogyatkozó napjaink? Mert ezt mondják nekünk azok, akik abból élnek, hogy mi a korunk miatt stresszeljünk reggeltől estig? El kellene már engedni ezt a baromságot szerintem. Azok, akik gyártják a csodaszereket vagy rommá szurkálják az arcunkat, pont ugyanúgy öregszenek, mint mi. Csak ők legalább jól keresnek ezen.

Beteges ez a fiatalság-kultusz, de legalább káros is. Meg kellene tanulnunk megöregedni, mert kikerülni amúgy sem tudjuk. Ott vannak a ráncok? Na és akkor mi van? Ott lesznek azok húsz év múlva azokon a most fiatal arcokon is, akiket kikiáltunk követendő csodának. Akkor majd jönnek azok, akik ma még meg sem születtek, akik szintén azt gondolják, a szépség az életkorral függ össze, az az egyedüli fokmérője. Francfenét. Az én nagyim szép volt, anyám is szép volt, nagyapám és apám is jól nézett ki. Hetven évesen és nyolcvan évesen is. A mai 60-70-80-90 évesek is szépek, sármosak, vonzóak a maguk korosztályában. Nevetőráncokkal is, ősz hajjal vagy éppen kopaszon is. Ez van, ez lesz mindig, ha csak fel nem találják az örök fiatalság elixírjét. Én speciel nem szeretném, ha feltalálnák. Ha belegondolok, hogy csupa feszes bőrű fiatal arc venne körül, sehol egy élet-rajzolta térkép, gondtól vagy nevetéstől bevésődött barázda, kiver a víz. Undok, unalmas, sótlan, színtelen, szagtalan lenne a világ. Mindenki úgy szép, ahogy van, ahogy alakította az élet és az idő. Ettől van értelme és hangulata a mindennapoknak. Csak el kellene fogadni, meg kellene szeretni azt az arcot, amelyik a tükörből visszanéz. Akkor talán nem csinálnánk hülyét magunkból. Mert nem éri meg.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.