Csak egy kis színessel szeretném ünnepelni a (meteorológiai) tavasz első napját. Azért tettem zárójelbe, mert mifelénk napok óta nappal is esti sötétség van leginkább, az égen egymást kergetik a fekete felhők, tizenpár fokban didergünk. Már aki, mert a prémes kapucnis kabátos helyiektől kezdve a strandpapucsos turistákig mindenki szédelegve keresi a néhány perces napsütötte helyeket.
Szóval, ma semmi politika, semmi történelem, semmi borzalom. Abból elég volt tegnap, meg a hét többi napján. A győzelemről szónokló vesztesek értékelését meghagyom másoknak.
A pécsi havi-hegyi mandulafa lett az Európai Év Fája. Tavaly még csak Magyarországon nyerte el az Év Fája megtisztelő címet, az idén Brüsszelben hirdették ki, hogy Európát is megbabonázta ez a több mint 100 éves, csavarodott törzsű csoda. Több mint 45 ezren szavazták rá online, a versenyt a cseh Ökotárs Alapítvány hirdette meg.
A fa személyes jó ismerősöm. Pécsett élő barátnőmhöz látogatva számtalanszor zarándokoltunk el a Havi-hegyre, már az oda vezető út is csodaszép, az onnan nyíló kilátás pedig varázslatos. És olyan békesség árad el az emberben, amikor leül egy kicsit a fa árnyékába, hogy az többet jelent bármilyen terápiánál.
A díjátadón a környezetpolitikáért felelős uniós biztos azt mondta, a mandulafa az örök megújulás magyar szimbóluma.
Legyen igaza, mert az is szép gesztus szerintem, hogy ezt a díjat tavasszal ítélik oda. A megújulás, kibontakozás, új életre ébredés időszakában. És szeretnék még sok hasonló dologról tudni, olvasni, találkozni velük. Szeretnék újra legalább néha büszkeséget érezni – akár csak egy fa miatt is. De lennék büszke irodalmi alkotásokra is, amelyeket lefordítanak idegen nyelvekre. Vagy nagyszerű filmekre. Vagy kiemelkedő teljesítményt nyújtó tudósokra. Vagy versenyeket nyerő középiskolásokra, egyetemistákra. Vagy rengeteget dolgozó orvosokra, nővérekre – akár otthon, akár külföldi, mondjuk, segély szervezeteknél. Vagy egy új Rubik-kockára. Mindegy, csak hadd halljak valamit jót is magunkról végre!
Horn Anna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.