Úgy tűnik, megérkezett a tegnapi nap, pontosabban az előttünk álló keserves választási kampány egyik nyilvánosságra, rivaldafényre, és főleg közpénzszolgálati kampány-vágóképek sokaságára igényt tartó kombinált sztorija. Vicces mókás, kacagságos. Ja, nem. Csak a szokásos: mivel egyenlőnek tekintett ellenfelei nincsenek, a Fidesz leszámol politikai ellenségeivel.
Egyfelől: három és fél év kemény nyomozás után, a parlamenti választások előtt néhány hónappal tegnap végre kinyögte a Központi Nyomozó Főügyészség embere, hogy vádat emeltek a Jobbik EP-képviselője, Kovács Béla ellen, akit az Európai Unió intézményei elleni kémkedés bűntettével, valamint jelentős vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettével és három rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségével vádolnak.
A vádemelés hírére Kovács Béla bejelentette, kilép a Jobbikból, hogy a per ne terhelje a választási kampányban a pártját. Ezt követően Vona pártja közleményben tette világossá: nagy örömmel üdvözlik a vádemelést, hiszen 2014 májusa óta várják, hogy kiderüljön az igazság. Bár eléggé egyértelműnek tartják, azért tartott ilyen sokáig a nyomozás, hogy a képviselőjük elleni vádak elhúzódó lebegtetésével a Fidesz gyengítse a pártot, remélik, hogy a kérdésre minél hamarabb jogerős ítélet formájában ad választ a független magyar bíróság.
Másfelől: a fideszes Állami Számvevőszék szintén tegnap adott ki közleményt, miszerint a Jobbik 2017 első félévében 331 millió 660 ezer forint tiltott támogatást fogadott el (értsd: kedvezményesen használták Simicska plakáthelyeit). Ez azt jelenti, hogy ha Vonáék befizetik a 331 milliót, duplán esnek el a pénztől, ugyanis az állami támogatást is csökkentik ezzel az összeggel. Ha eltekintünk az ÁSZ eljárásának legalábbis aggályos jellegétől – sem elektronikusan, sem papír alapon nem voltak hajlandóak átvenni a Jobbik gazdálkodásával kapcsolatos dokumentumokat, ráadásul az eddigi gyakorlatuktól eltérően nem a korábbi évek, hanem a folyamatban lévő év gazdálkodását vizsgálták -, amit látunk, az lesújtó és tragikus.
Van még idő eltartott kisujjal lamentálni afölött, hogy ez itt diktatúra, vagy nem diktatúra?
Azt nem tudom megmondani, hogy Volner János jobbikos frakcióvezető tegnap költőileg túlzott-e, vagy sem amikor azt mondta, hogy ennek fényében kérdésessé vált a Jobbik 2018-as indulása a választáson, de ez itt és most teljesen irreleváns. Hajlok rá, hogy megoldják valahogy, bár azért tegyük ide: a Jobbik állami számvevőszéki ellenőrzésével összefüggésben indult ügyészségi nyomozás határidejét március hatodikáig hosszabbította meg a Fővárosi Főügyészség. Ha jól sejtem, az is a választás előestéjén lesz.
Szépen rakjuk össze ezt a kockát. Ha megveszekedett jobbikos rajongó lennék, talán lehetne azt mondani, hogy minden, amit e maximálisan átlátszó-áttetsző, de annál inkább összehangolt – a Fidesz pillanatnyilag legfajsúlyosabb politikai ellenfelét érintő – támadással kapcsolatban leírok, hiteltelen. De miután semmilyen körülmények között nem voltam és nem leszek a Jobbik elkötelezett híve, akkor sem ha szügyig beleálltak a cukisodó néppártosodásba, aligha lehet ezt mondani.
Vegyük sorra! Azért annak van némi rothadó és bűzös bája, hogy egy kémkedéssel összefüggésbe hozott politikus, aki azért került már hosszú évek óta a polgári elhárítás fókuszába, mert állítólag rendszeresen találkozik konspiratív módon orosz diplomatákkal, és havonta Moszkvába látogat, akinek kémkedési ügyét már az előző választás előtt kirobbantották (természetesen tök véletlenül akkor), négy év után még mindig szabadlábon jöhet-mehet-kémkedhet, és fene tudja, miért, csak most érkezett el a vádemelés ideje. Életszerű, valóban. Nem akarok arra gondolni, hogy Moszkvából most érkezett meg a kilövési engedély Kovács Bélára, mert ez ennél sokkal egyszerűbb.
Ha igaz, amit a magyar kémelhárítás állít, miszerint több nyugat-európai titkosszolgálattal együttműködve 2009 óta figyelte Kovács Bélát, és felvételekkel tudják bizonyítani, hogy a politikus olyan diplomatákkal találkozott konspiratív módon, akik valójában az orosz titkosszolgálat munkatársai (via Index), akkor hogyan lehetséges az, hogy a 2018-as parlamenti választások előtt pár hónappal az ügyészség még mindig csak a vádemelésnél tart ennek az állam elleni bűncselekménynek az ügyében? Mennyire kibaszottul reális ez, és mennyi köze van ennek a jogállamhoz? A kérdés nem költői. Semennyire nem reális, a Fidesz által leigázott állami intézmények kampánycélú bevetésén kívül semmi máshoz nincs köze.
Ebben a pártállami időket idéző fullasztó légkörben az a legperverzebb, hogy a Jobbik kifejezetten európai és demokratikus pártnak tűnik, amelyik – a Fidesztől ilyenkor megszokott köpködéssel, visszamutogatással, másokat hibáztatással, a bírósági ítéleteket kommentáló és fikázó fröcsögéssel szemben – örül annak, hogy bűncselekménnyel kapcsolatos ügyek végre a független bíróság elé kerülnek. Ez az egyedüli elfogadható reakció egy ilyen helyzetben.
Üdítő tényállás továbbá, hogy a bűncselekmény elkövetésével megvádolt nem kapaszkodik tovább a pártszékébe, hanem félreáll, kilép, lemond. Azt el tudja képzelni valaki, hogy a Rogán Bűnöző Antalt a Voldemortokkal összekötő tengelyen bárki félreáll az útból, kilép a Fideszből azért, hogy mocskos ügyei ne vessenek további rossz fényt a pártra és a független bíróság független ítéletében bízva lemondanak az ökölrázásról? Nem, aki ebben az országban élt az elmúlt nyolc évben, az pontosan tudja, hogy a Fidesz nem engedi el egyetlen bűnözője kezét sem.
Mit lehet erre mondani? A fideszes Állami Számvevőszék bevetése már csak a állampárti gépezet nyilvánvaló dübörgésének rothadó tortáján a hab. Míg korábban Simicska a Fidesznek biztosított piaci ár alatt plakáthelyeket úgy, hogy az ÁSZ semmi kivetnivalót nem talált ebben, most ugyanezért a Jobbikot választások előtt megpróbálják kicsinálni. Attól tartok, Putyin kágébélázó talpnyalói most végképp elvetették a sulykot. És ehhez semmi köze annak, hogy én mit gondolok a Jobbikról.
Mert ha Magyarországon az állam- és kormánypárt érdekeinek megfelelően, állami intézmények bevetésével, a hatalmi ágak összemosásával ki lehet csinálni a Fideszhez hasonlóan demokratikusan megválasztott, nem mellesleg második legerősebb pártot annak érdekében, hogy a Fideszt demokratikus úton lehetőleg ne lehessen kirobbantani a hatalomból, akkor mégis miben reménykedik még mindig a tisztelt hülyének nézett egyszerű kisember?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.