Kifáradás, túlzott magabiztosság, megváltozott világ, no meg a szélessávú internet – ezekkel magyarázta a Fidesz választási vereségét Schmidt Mária a Mandinernek adott interjúban. „Nem értettük meg azt sem, mit okozott a széles sávú internettel való teljes lefedettség a közéletben, illetve az, hogy minden magyarnak van okostelefonja. A mesterséges intelligenciával pedig lényegében megszűnt a káros nemzetközi trendekkel szemben védelmet adó nyelvi egyediségünk, elszigeteltségünk is” – magyarázta a Fidesz 2026-os választási vereségének okait a történész.
Marcsi asszonyság megfejtette a vereség okát (két nap után is zúg a fejem tőle), egyben beismerte, hogy mire is ment ki a játék. A totális lebutításra, a tátott szájúak hülyének nézésére és parttalan manipulálására. Két hőguta között valljuk be: működött jó sokáig, mert az internettel való lefedettség valóban gyorsabban történt meg, mint a nép öntudatra ébredése. Lehet, hogy 2010-ben és még pár évig a közmédián keresztül lehetett hülyíteni a Marcsi néniket és Józsi bácsikat, de közben – már bocsánat, de ez a helyzet – részben kihalt ez a generáció. Mint ahogy az is, amelyik még Sokol rádión hallgatta a Kossuthon a Déli Krónikát. Tegyük hozzá, hogy az a generáció legalább 2010 előttig viszonylag hiteles és objektív híreket hallgathatott, szóval ez semmi mást nem bizonyít, mint azt, hogy a mesterterv megbukott. Bár nagyon sokba került, és nagyon sokáig működött, az agyak lúgozásának azért vége lett.
Egészen döbbenetes ez a kórkép, amit a történész asszonyság felvázolt és levezetett, aminek tulajdonképpen tényleg egy orwelli világ lenne a központja, vagyis a teljes elszigeteltség a valódi világtól és az onnan érkező hírektől, a folyamatos önvállveregetés és az ellenség létezésének örök illúziója. Amit ezek egyébként fullba nyomtak, és sokáig nagyot ment, amit én sokáig nem is értettem. Hiszen minden embernek rendelkezésére áll az internet, ahol lehet tájékozódni, utánajárni, ellenőrizni az információkat. A leginkább leleplező mégis az a passzus, amiben a nemzetközi trendekkel szemben védelmet adó nyelvi egyediségünk, elszigeteltségünk mesterséges értelemmel összefüggő megszűnését szóba hozza. Vagyis ha nem beszélsz nyelveket, akkor nem is értheted, mi történik a nagyvilágban, vagyis mi azt hazudunk neked, amit akarunk, és ha mást nem is, akkor tolmácsot kérsz, azt meg nem fogsz, mert nincs annyid pénzed, meg nem is érdekel. De mostanra már az sem kell, mert a Google lefordít mindent, vagy a ChatGPT, szóval mindenki okos lett, pedig a cél pont az ellenkezője lett volna. Ez nem sok helyen működik a világban. Észak-Koreában biztosan, de mindenhol máshol igaz, hogy nem hermetikusan zárt a rendszer. Ha onnan nézzük, hogy 16 évig Európa szívében viszont működni tudott, az mindenképpen bravúr.
Most tekintsünk el a sok konteós, álhírfaló hülyétől, mert ilyenek mindig is voltak és lesznek is, de nem mindegy, hogy mennyien vannak. Nálunk ezek voltak ajnározva és kiszolgálva, ezekkel volt elhitetve, hogy ők vannak többen, és ők milyen okosak. Meg ugye a rettegés foka. Mert az sem mindegy, mekkora dózisban adagolják egy társadalomnak a szard össze magad naponta háromszor, mi tisztába teszünk, ne félj, sőt, megnézzük, hogy van-e az ágyad alatt valami szörny, és ha netán lenne, mert ugye semmi sem kizárt, akkor majd elkergetjük, te csak aludj, mi majd álmodunk helyetted tablettát. Elég sikeres volt a művelet, köszönhetően egy adott ponton a világjárványnak és a 2022-ben kitört, mindössze 3 naposra tervezett, de azóta is tartó ukrajnai szovjet inváziónak. Amelyek mind-mind adtak egy újabb löketet annak, hogy az admirális generális eljátszhassa a megmentőt, aki értünk él, hal és küzd, miközben a sameszai kirámolják a spájzot.
És amikor a népnek elege lett a rettegésből, és megszűnt a kreált ellenségtől való halálos félelem, amely ellenség soha nem csapott le, akkor jött a döbbenet. A félelem megszűnése olyan sikeres lett, hogy a kétharmadból egy ötöd lett, és pár hónap alatt kiderült, hogy itt minden egy díszlet volt, amelynek árnyékában a nagy illuzionista gyártotta a mutatványait. Amelyik felmarkolta gázsit, és eltűnt. Az, akinek egy újabb házi sajtóorgánuma szűnt meg végleg, mert ha nincsenek milliós reklámok, közpénzek, akkor remittendára készülnek a lapok, mert a kutya nem olvasná őket. De amelyik még a választás előtt címlapon hozta, hogy Orbán Viktor a született válságkezelő. Amelyik úgy hazudott, ahogy azt elvárták tőle, aminek szintén mi fizettük ki az árát.

Ez volt a nagy megmentő. A válságmenedzser. Aki alatt volt egy világrekordokat döntögető tömeges elhalálozás olyan jól menedzselte a koronavírus-járványt, aki kiment a 60 ezer forintos gumicsizmájában a gátra, ha áradt a Duna, és ott felhajtott gallérral szemlélte a tájat, máskor az ukrán határon vizslatta a bokrokat, vagy felvett két utast a pusztító március 15-i hóvihar idején. Egy igaz hős. Aki operatív törzseset játszott, aki hollywoodi produkciókat meghazudtoló filmelőzeteseket mutatott be, amikor érkeztek az operett törzs gyűlésére, aki maszkban rohangált ott, ahol semmi keresnivalója nem lehetett volna. Kétségkívül nagyon jól játszotta a szerepét. Többnyire nem csinált semmit, csak magát mutogatta és fényezte. A Covid alatt, holttesteken szimbolikusan átgázolva is csak loptak, miközben az egészségügy majdnem összeroppant, a vízügyi szakemberek fizetése az éhenhalásra sem volt elég, a határra kivezényelt szerencsétlen honvédek embertelen körülmények között végezték a munkájukat. Mert ő védett minket a migránsoktól, akik már nincsenek, és úgy az egész járvány alatt mindenki csak magára számíthatott, az államra biztosan nem, mert az nem adott semmit. Ahogy az ársapkák árát is a kereskedőkkel fizettették meg, aztán úgy adták elő, mintha az ő érdemük lenne, hogy olcsóbb a csirkesegg. Egészen undorító szinten rugdosták a KKV-szektorban tevékenykedő vállalkozókat, de persze magukat megjutalmazták mindenféle jóval.
Mindegy is, Marcsi. Vége van. Internet ide, fax oda, ez a bukta borítékolható volt, és nagyon reméljük, most jön majd az a része, hogy ti fogtok fizetni azért, amit eddig a kiváltságos helyzeteteket kihasználva, elloptatok tőlünk. Nagyon várom már. Apropó, ilyenkor hol van a nagy patrióta, a haza mindenek előtt, a hajrá Magyarország, hajrá magyarok brand zászlóvivője? Önkéntes alapon már nem kell segíteni? Csak ha lehet lopni? Most miért nem lovagol be keletről, ahogy ígérte, és menti meg a hont a kiszáradástól? Vagy ilyenkor mindegy? Dögöljön meg mindenki, hogy utána ő – mint annak idején, amikor Nagy Imre koporsójába kapaszkodott – visszapofázza magát a romokon, hogy én megmondtam? Nem, Mariska. Nem Orbán a megmentő, sosem volt az. Egy útonálló haramia, semmi más. Ez a nemzet megtanult újra kezet mosni a Covid alatt, meg maszkot viselve a saját érdekében szót fogadni. Most is felfogta az értelmesebb fele, hogy az igazi rezsicsökkentést úgy éri el, ha nem pazarol és lekapcsolja a lámpát, vagy nem teli fürdőkádban döglik órákat a panelban. Mert lehet tudatosan is élni, nem úgy, mintha nem lenne holnap. Ezek mind figyelmeztetések és jelek. Csak figyelni kell, hogy azért a természet az úr. Amikor nincs víz, akkor nem biztos, hogy a dőzsölés a legfontosabb dolog a világon.
Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát felelősségre kell vonni!
Címlapkép: Schmidt Mária és Orbán még miniszterelnök a Puskás Múzeumban 2024 novemberében. (Fotó: Facebook/Schmidt Mária)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.