NEHAZUGGY

Segítsenek megtalálni a fonalat

Miközben az öregember főnöke, a bukott miniszterelnök arról panaszkodik a Blikknek, hogy egy ekkora mértékű, „földrengésszerű” vereség után nehéz „lelket önteni, lelket verni” egy politikai közösségbe (a helyében, annyi lelkemen száradó bűnnel, beleértve megannyi, a famíliám irányába eltérített közpénzmilliárddal én a színük elé se mernék járulni, nemhogy éjszaka aludni), Schmidt Mária bukott NER-lovagina és sufnitörténész váratlanul felbátorodott. A Facebook-oldalán hepciáskodik, fölényeskedik, felszólít, utasításokat ad, és hőbörög, mint egy ócska pártaktivista. Ami mindig is volt. Megszólította az őt menesztő, az általa vezetett Terror Háza Múzeumot ideiglenesen – a tartalmi átvilágításig bezáró -, majd a bezárásra vonatkozó döntést felülbíráló, azt jövő kedden megnyitó Tarr Zoltán illetékes minisztert.

Mária azt írja, hogy elvesztette a fonalat, és abban igaza van, hogy kapott egy teljesen szükségtelen magas labdát ezzel a miniszteri visszakozással, ami mellé semmilyen indoklást nem fűzött Tarr, pedig kellett volna.

Mária kapott is az alkalmon, nem olyan hülye ő, mint aminek tetteti magát: arról okoskodik a rajongói és csodálói legnagyobb gyönyörűségére (vannak neki ilyenjei), hogy emlékezetpolitikai kérdésekben nem létezik értéksemleges szakmai konszenzus, az mindig az éppen aktuálisan hatalomban lévő fősodorral ért egyet, jelen esetben az akadémiai világot uraló liberális ideológiával. Ne akarja már Tarr ezt elkenni a szakmára hivatkozással. Szakma idézőjelben. Ahogy Schmidt Mária történész is idézőjelben.

Mária azzal támad, hogy a világtörténelemben nem volt még olyan múzeumi kiállítás, amelyet ne övezett volna szakmai kritika, ergo ha Tarr nem vizsgálja felül az összes magyar közgyűjtemény állandó kiállításait, abból az következik, hogy ismert ellenzéki politikai szimpátiája miatt tesz így egyedül a Terror Háza Múzeum esetében. Ha így megfelel ez a kiállítás, hagyja békén, ha nem ért egyet vele, csináltasson újat, úgyse lesz abban se teljes szakmai konszenzus.

Mária most szól: nincsenek független szakértők, akikre az átvilágítást bízni lehetne, mindenkinek van világnézete, értékválasztása, politikai-közéleti preferenciái. 

És végül Mária feljogosítja magát arra, hogy kiszabja az emlékezetpolitikáért felelős miniszter feladatát: megfelelni egy lelkiismeret-vizsgán aminek mindössze két tárgya van – nácizmus és kommunizmus -, de ezekből egy egész életre meg lehet bukni. Márpedig aki ezekből megbukik, egyszer és mindenkorra erkölcsi szavazati jog nélkül marad, úgyhogy kéretik félrebeszélés helyett ebben állást foglalni.

Irigylésre méltó ez a hatalmas arc, ez a magabiztosság. Mondjuk aki nem szégyellte leírni, hogy Bucsában az ukránok mészárolták le saját magukat, aki Dózsa Lászlót felhazudta az 1956-os emlékév plakátjaira és megbecstelenítette Pruck Pál 56-os hős emlékét, attól el is várható, különösen ha kőmilliárdos, hogy nagy legyen az arca. Reggelig lehetne sorolni a tudománytalan politikai propagandaszövegeit, amelyekkel a történelmet mindig úgy hajlította, hogy Orbán megnyerje a pillanatot.

Valóban nem lehet teljesen objektív a történész szakma (sem), de a valódi történészek legalább törekednek a hiteles és pontos tényfeltárásra, szigorú módszerekkel elemzik az adatokat, és tartózkodnak a találgatásoktól. Ezekkel szemben áll Schmidt Mária, aki maga terjeszt összeesküvés-elméleteket, álhíreket és hoz szégyent naponta a szakmájára. Számára a szakma vagy a liberális szitokszó, az MTA kommunista maradvány, ezért hazudja most is politikai alapú tisztogatásnak és bosszúnak az eltávolítását.

Segítsenek neki megtalálni a fonalat: ő nem egy fideszes szimpatizáns volt az elmúlt tizenhat évben, hanem az egyik legkártékonyabb alakítója a közéletnek. Nem gyalog, nem ingyen. Milliárdokból hazudott és fröcsögött, szégyent hozott a szakmájára, meggyalázta 1956 emlékét, történelmet hamisított, és soha el nem évülő bűnei vannak a nemzeti árokásásban is. Előítéletesség, elfogultság és kemény politikai lojalitás. Ez a baj a Terror Házával is. Hogy nem a történelmi emlékezetet, hanem az orbánizmust szolgálja. A nácizmus és a kommunizmus közé pedig nyugodtan ki lehet tenni az egyenlőségjelet: minden gyilkos rendszer gyilkos rendszer, bármi a neve és bármilyen oldali. A kérdés az, hogy miután ez látványosan nem sikerült Schmidt Máriának az elmúlt 24 évben, mit akar még? Hűvös van az Adrián, vagy mi?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább