„A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
József Attila: A Dunánál, 1936 (részlet)
A 21. század első negyedében Európa már a második nagy energiaválságát éli át. Az elsőt a geopolitika idézte elő: háború, földgáz, olajembargók, LNG-terminálok és elszálló energiaárak uralták a címlapokat. A mostani azonban a természet. A 2026-os rendkívüli aszály arra figyelmeztet, hogy az energiabiztonság ma már nem csupán politikai vagy gazdasági kérdés. A víz vált az egyik legfontosabb stratégiai erőforrássá.
Magyarország mára ennek a felismerésnek a kellős közepén találta magát. A Duna paksi vízállása minden korábbi rekordot megdöntött: míg az eddigi történelmi minimum 2018-ban –97 centiméter volt, most már –121 centiméter körüli értéket mértek. A Paksi Atomerőmű – amely négy blokkjával mintegy 2000 MW teljesítményt képvisel, és normál években a magyar villamosenergia-termelés közel felét adja – fennállása óta először teljes leállítását éli meg a hűtővíz hiánya miatt. (Szinte fel sem merem tenni a kérést: vajon számoltak-e ezzel azok, akik anno Paks2-ről döntöttek?) Mindezzel párhuzamosan a gázturbinás százhalombattai Dunamenti Erőmű egyik blokkjának műszaki meghibásodása javítását a vártnál gyorsabban sikerült megoldani, így az mintegy 400 MW-tal enyhíteni tudja a kieső kapacitásokat. Ez fontos segítséget jelenthet a következő napokban, de önmagában természetesen nem pótolja a paksi blokkokat. Különösen úgy nem, hogy a hőség miatt a nyári esti villamosenergia-igény a megszokott 6000 MW helyett akár 7000–7200 MW-ra is emelkedhet. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy Magyarország normál időszakban is villamosenergia-felhasználásának mintegy 25–30 százalékát importból fedezi. Egy ilyen rendkívüli helyzetben ezért felértékelődik a nemzetközi összeköttetések és a regionális együttműködés szerepe. Ugyanakkor, ha egyszerre több országban jelentkezik kapacitáshiány, akkor mindenki ugyanazért a szabad villamos energiáért versenyez.
A közösségi médiában természetesen máris megjelentek az elképesztő „magyarázatok”. Ezek szerint Ausztria vagy Szlovákia „visszatartja” a Dunát, ezért alacsony a vízállás Magyarországon. Bécsnél és Pozsonynál valóban magasabb a Duna vízszintje. Ennek azonban műszaki oka van. Ausztriában egymást követő duzzasztóművek és átfolyós vízerőművek szabályozzák a folyót, fenntartva a hajózáshoz szükséges vízmélységet. Ezek azonban nem hatalmas víztározók, amelyekből tetszés szerint lehetne vizet kiengedni Magyarország felé. Pontosan annyi vizet engednek tovább, amennyi az Alpokból megérkezik. Márpedig az idei rendkívüli szárazság az egész vízgyűjtő területet érinti. Ugyanez igaz Szlovákiára is. A 720 MW-os bősi vízlépcső átlagos években Szlovákia villamosenergia-termelésének mintegy 7–8 százalékát biztosítja, ám ez is átfolyós rendszer. Az elterelt víz lejjebb visszatér a Duna főmedrébe, vagyis a magyarországi szakaszra ugyanannyi víz érkezik, mint korábban. A mostani rekordalacsony vízállást tehát nem Bős okozza, hanem az egész Duna-medencét sújtó történelmi aszály. Sőt, a probléma korántsem magyar sajátosság. Ausztriában, ahol a villamosenergia-termelés közel 60 százaléka vízerőművekből származik, az alacsony vízhozam érzékelhető termeléscsökkenést okoz, miközben a dunai hajózás is korlátozásokkal működik. Szlovákiában a vízerőművek teljesítménye szintén visszaesett. Szerbiában a több mint 1000 MW-os Vaskapu I. vízerőmű a megszokott termelésének alig egyharmadát képes előállítani, a hajózás pedig drasztikusan visszaesett. Romániában a Duna alacsony vízállása miatt részben már leállították a cernavodai atomerőművet. Bulgáriában számos partmenti városban ivóvíz-ellátási problémák vannak, a kiszáradó Duna medréből őskori és más leletek kerültek elő. Ugyanannak a folyónak különböző szakaszain ugyanazt a jelenséget látjuk: a víz egyszerűen eltűnt.
A mostani helyzetből azonban fontos tanulságokat kell levonnunk. Az energiabiztonság fogalma alapvetően megváltozott. Már nem elegendő azt vizsgálni, honnan érkezik a földgáz vagy a kőolaj. Ugyanolyan fontos kérdés lett, hogy lesz-e elegendő hűtővíz az atomerőművek számára, hogyan lehet eltárolni a nappal megtermelt napenergiát az esti órákra, mekkora tartalékokkal rendelkezik a villamosenergia-rendszer, és képesek vagyunk-e alkalmazkodni a szélsőséges időjárási helyzetekhez.
A kormányzat rövid távú intézkedései természetesen indokoltak. Ésszerű, hogy először a nagy ipari fogyasztók mérsékeljék energiafelhasználásukat, és a lakosság is lehetőség szerint a nappali órákra időzítse az elektromos autók töltését vagy más nagy energiaigényű tevékenységeit. Ám mindez nem változtat azon a tényen, hogy a mostani válság alapvetően nem műszaki, hanem hidrológiai eredetű, illetve az éghajlatváltozáshoz köthető. A Dunában egyszerűen nincs elegendő víz.
Kapitány István miniszter július 30-án este közzétett bejegyzésében a teendők felsorolásán túlmenően megjegyezte, hogy „Arról is őszintén kell beszélni, hogyan jutottunk ide, mert szakmai szemmel ez a legfelháborítóbb. A Duna csökkenő vízállása évek óta ismert probléma volt. Egy tízmilliárdos beruházással, az új paksi szivattyútelep megépítésével ez a leállás és a most tízmilliárdos többletköltséget jelentő áramimport elkerülhető lett volna. Az előző kormány ezt nem építette meg, miközben az MVM politikai utasításra százmilliárdokat költött hirdetésekre, szponzorációkra és sportklubokra. Ezt is ki fogjuk vizsgálni.”
A hosszú távú megoldás azonban nagyon összetett. Ennek részeként említem meg régi vesszőparipámat: Magyarország energiarendszerének komoly adóssága, hogy máig nem épült meg egyetlen szivattyús-tározós vízerőmű sem. Ezek a létesítmények villamos energiát termelnek, és óriási „akkumulátorként” működnek: amikor bőséges és olcsó az áram – például napsütéses délutánokon –, vizet szivattyúznak egy magasabban fekvő tározóba, majd az esti csúcsidőszakban ezt visszaengedve villamos energiát állítanak elő. Ausztriában több tucat, Szlovákiában pedig már két nagyobb ilyen erőmű is segíti a villamosenergia-rendszer kiegyensúlyozását, Magyarországon azonban egyetlen ilyen stratégiai létesítmény sem működik. Pedig a napenergia rohamos terjedésével ezek szerepe egyre fontosabbá válik: nemcsak az ellátásbiztonságot növelik, hanem csökkentik az importkényszert és a fosszilis tartalékerőművek igénybevételét is. Szakmai körökben nyilvánvalóak a további feladatok: fel kell gyorsítani a vízvisszatartási beruházásokat, korszerűsíteni kell a paksi hűtővízrendszert, bővíteni kell az energiatárolási kapacitásokat, nagyobb szerepet kell adni a szélenergiának, és végre dönteni kell a régóta tervezett szivattyús-tározós erőművek ügyében is. Ezek a beruházások nem látványosak, nem lehet velük könnyen politikai sikereket aratni, mégis ezek jelentik egy ország valódi ellenálló képességét, sokak kedvenc kifejezésével: szuverenitása erősítését.
A 2026-os nyár valószínűleg korszakhatár lesz. Néhány évvel ezelőtt még attól tartottunk, lesz-e elegendő földgáz Európában. Mára újabb kérdések kerültek elő: lesz-e elegendő víz az atomerőművek hűtésére, a vízerőművek működésére és a mezőgazdaság számára. Ez nem egyszeri rendkívüli esemény, hanem annak az új korszaknak az első komoly figyelmeztetése, amelyben a klímaváltozás egyre gyakrabban írja át a korábban természetesnek hitt működési feltételeket.
Esőért természetesen továbbra is lehet imádkozni. Egy felelős ország energiapolitikáját azonban nem lehet kizárólag az égiek jóindulatára alapozni. A vízgazdálkodás, az energiabiztonság és a klímaalkalmazkodás a 21. században ugyanannak a stratégiai kérdésnek a három oldala. Minél előbb felismerjük ezt, annál kisebb árat fizetünk a következő rendkívüli nyarakért.
Butola Zoltán
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
Hogy összefügg, vagy nem függ össze a huzatos, ámde erőteljes elsivatagosodásnak indult Kárpát-medencét sújtó természeti jelenségekkel, és évtizedes közpolitikai mulasztásokkal, azt talán nem érdemes egy doktori disszertáció keretében vizsgálni (de, biztosan érdemes), ettől függetlenül ténykérdés: fogy a magyar. 2026 első félévében tovább csökkent a magyar népesség. Az említett időszakban 34 ezer gyermek született és 62 […]
Láttam, hogy a független fideszes szekértolók milyen kéjesen törölgették a lábukat a minap Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszterbe, aki a parlamentben három és fél millió ember helyett véletlenül három és fél millió forintot mondott, majd korrigált (tényleg én se értem, hogy lehet egyáltalán miniszter), ez legyen a legnagyobb örömük. Az ilyen ócska és primitív […]
A hír, ami talán segít megérteni annak is, aki még mindig nem akarja érteni, hogy miért harcol a nyugodni képtelen, fényességesnek már rég nem nevezhető nemzeti telihold a szabadságért, miért hergeli a megfogyatkozott számú, lelkesedését vesztett táborát az önkényuralom elleni fellépés narratívájával, hogy egyebek mellett miért ordibálnak a keresztapa rekedt hangjának dallamára a talpasai kizárólagos […]
Falvédő- és molinó-kompatibilis bölcsesség a bekiabálásoktól és indulatos odamondogatásoktól hemzsegő keddi parlamenti ülésnapon szóra emelkedő egyik honatyától. Ha nem tudnánk, hogy Hidvéghi Balázs fideszes képviselőről van szó, azt gondolhatnánk, hogy megállt az idő valamikor 2015-2016 magasságában – amikor a hagyományos balliberális (?) ellenzék pártjai vívták elkeseredett csatáikat az orbáni kétharmad ellen -, és úgy maradt. […]
Az alkotmánybíró-választási filmszínház elé, a nem hiánypótló felmérések farvizén evezve az újjáépülő demokrácia és jogállam dicsőséges jövője felé: Bár a Fidesz faragott hátrányából, a Tisza Párt továbbra is elsöprő fölénnyel vezet – tárta fel a Publicus Intézet Népszava megbízásából, 1004 fő megkérdezésével végzett júliusi, reprezentatív kutatása. Amely kutatás a pártok támogatottsága mellett a miniszterelnöki alkalmasságra […]
Nincsenek rá szavak, ezért kivételesen minimális szót tervezek pazarolni a bukott miniszterelnök minden fronton percről perce tudósított friss, meleg tusványosi öklendezéséről, amiről majd úgyis megmondják a megmondológusok, hogy miképpen kell érteni és mi mit jelent. A magam földhözragadt agyával annyit tartok érdemesnek megjegyezni, hogy bár szokás szerint terjengős volt és bűzlött az akasztófahumor lábszagától a […]
Éppen tele van a sajtó annak a Központi Nyomozó Főügyészségről a Legfőbb Ügyészségre küldött figyelmeztető e-mailnek a megdöbbentő tartalmával, ami azt bizonyítja, hogy az ügyészségi vezetők tisztában voltak azzal, hogy az Orbán-kormány által irányított és felügyelt titkosszolgálatok műveleteket hajtottak végre a Tisza Párttal szemben, tágabb értelemben azt, hogy a bukott rezsim lényegében a titkosszolgálatokat, a […]
Nehogy elsikkadjon két ökölbe szorult önkényuralmi ellenállás között: • „Az teljesen nyilvánvaló, hogy az NKA-döntésekben résztvevő emberek semmi rosszat nem tettek, a magyar kultúra rendelkezésére bocsátották azt az összeget, amit a kormánya számukra megszavazott. Semmi rosszat nem tettek. Hogy miért lettek mégis áldozatok, arról nyilvánvalóan egy koncepciós eljárás ad magyarázatot”. (Orbán Viktor bukott miniszerelnök a […]
Szerintem ezt a napot annál már semmi nem fogja jobban bearanyozni, mint hogy nincs internet az Orbán-párt Lendvay utcai székházában, ezért a bátor pártelnök, valamint a vadonatúj parlamenti frakcióvezető a házikó elől volt kénytelen sajtótájékoztatót tartani, mert bentről nem működött volna az élő közvetítés. Nem a káröröm, nem a bosszú, nem a vérbosszú, egyszerűen túl […]
Az nem teljesen világos, hogy Havasi Bertalan kommunikációs igazgató és Orbán-cseléd azelőtt vagy azután válaszolta a Telexnek, hogy a főnöke Budapesten van és dolgozik, hogy az Átlátszó olvasója a frankfurti repülőtéren lefotózta volna (Amerikából hazafele tartás közben a honvédségi és magánrepülőkhöz szokott, újabban közönséges légitársaságok turistaosztályaival barátkozó bukott miniszterelnök), de ez abból a szempontból mindegy […]
A nap kommentje is lehetne éppen, ha Afrika-alsóról meséli valaki, hogy mennek arrafelé a dolgok, így viszont a magyar történelem egyik legpusztítóbb, konkrétan 21. századi kormánya működésének precíz leírásával állunk szemben, és még azt sem mondhatjuk, hogy nem sejtettük. Nem mondhatjuk, hogy nem tudtunk róla, de sejtésünk sem volt róla, és attól tartok, hogy az […]
Miközben az állítólag rózsát termő türelmünket kikukázva egyik lábunkról a másikra állva várjuk, hogy kiderüljön, mennyien bírtak bedőlni a bukott, korrupt Orbán-párt által a Sándor-palota elé szervezett, „önkényellenes” tüntetési felhívásnak, amely tüntetés egyik sztárfellépője az utóbbi években politikai kérdésekben kussoló, ámde a nyaraló miniszterelnök által újabb közpénzhorgászati mutatványokkal és Disneylanddel kapcsolatba hozott Áder János lesz, […]
Megfogadtam, hogy befejezem a kommentek, a posztok, meg a… mindenek írását. Hát ez nem jött be. Április 12-én megkaptam, amit akartam, illetve amit szerettem volna. (Kicsit áthágtam a szabályokat, mert a gyerekeimnek már kicsi korukban megtanítottam, hogy olyan nincs, hogy „akarom”, csak az, hogy „szeretném”.) Nem minden sikerült úgy, ahogy elképzeltem, de lássuk be, tizenhat […]
Lesz még ennél viccesebb és cifrább is, de egyelőre érjük be ezzel. Ha a nap kommentjét kerestük volna netán, bizonyára megtaláltuk: Az MCC az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi időkben Magyarországon történt. Nagyon magas szakmai színvonalon képzik a fiataljainkat. Nehéz megmondani, hogy melyik az a gondolkodó, aki nem fordult meg ott – ezt írja […]
Itt van ez a budapesti nagykoalíciós korrupciós ügy. Aminek lényege, hogy egy parkfenntartási munkákat végző, több önkormányzattal szerződéses kapcsolatban álló céget irányító vállalkozó 2011 és 2024 között, önkormányzati ciklusokon és politikai oldalakon átívelően önkormányzati vezetői és politikai pozíciót betöltő embereket vesztegetett meg. A vesztegetési céllal kifizetett lóvé összege meghaladja a 2 milliárd forintot. A független […]
• Véleményért – drónok és droidok. Így működik Magyar Péter. A politikai véleményre fenyegetéssel reagál, nem válasszal, vagy ne adj’ isten: érvekkel. Áder Jánosnak joga és kötelessége megkérdőjelezni, szóvá tenni, sőt ellenezni a miniszterelnök alkotmányellenes módszereit – volt köztársasági elnökként és polgárként egyaránt. Nekünk, fideszeseknek pedig jogunk és kötelességünk kiállni igazunkért és egymásért. (Lázár János) […]
Viccelődünk, viccelődünk, csak senki nem röhög? Hát most kivételesen mégis röhögjük el magunkat, midőn elolvassuk a Magyar Nemzeti Médiaszövetség könnyes-bús, levegő után kapkodó közleményét, amelyben a gittegylet segítséget ajánl az elbocsátásokban érintett újságíróknak, tekintet nélkül arra, hogy ki milyen értékrend híve, ki milyen mértékben volt érintett a politikai jellegű tartalmak előállításában, továbbá elítéli „a szolidaritás […]
Zavarba ejtő dolog a demokrácia. Ha nincs, az a baj, ha van, az a baj. A hír: nem örülnek, mondhatni kiakadtak a 24.hu által megkérdezett bírók arra reagálva, hogy az új kormány rájuk lőcsölné a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnöke – azaz Varga Zs. András és Senyei György – sorsának eldöntését, holott a […]
Amíg fél lábon állunk, hogy vajon Debrecen fideszes, Fidesz- és akkumulátorpárti polgármestere – aki éveken át lelkes támogatója volt a kormánya elcseszett, ámokfutó, környezetszennyező iparpolitikájának, aki az ő hirtelen megvilágosodásában azonban immár takarodásra szólította fel a kormányhivatal által már felfüggesztett Semcorp akkumulátorfólia-gyárat, miután a telephelyén a talajvízben többféle fémet és félfémet találtak, és konkrétan tizenháromezerszeres […]
Most, hogy a magát még mindig következetesen nemzetinek hazudó oldal megvédési egységfrontot képez a régi-új gazdája irányításával Hajdu János bukott TEK-vezér, frissen kinevezett fideszes biztonsági igazgató, egyben az aranykonvoj-ügy gyanúsítottja mellett, akiről azt terjesztik, hogy az a bűne, hogy megvédte a magyarokat, felmerült bennem, hogy és Lánczi Tamás mellett miért nem áll ki senki? A […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
