Július 29,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Sokan szeretnének gyereket, amennyiben ez anyagilag lehetséges lenne

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,162,875 forint, még hiányzik 1,137,125 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem kérnek a gyerekekből az olaszok. 2025-ben 3,9 százalékkal kevesebb gyermek született, mint a megelőző évben 

áll a Mandiner minapi cikkének címében. Persze már megszokhattuk az ostoba címadást, amit szenzációhajhászásra és lájkvadászatra alkalmaznak széles körben, viszont ha megnézzük a cikkben leírtakat, akkor azzal szembesülhetünk, hogy egyébként az olaszok nagyon szívesen vállalnának gyereket, ha nem tartanának még attól is, hogy miként oldják meg a saját megélhetésüket. Elmúltak ugyanis azok az idők, amikor az ember egyetlen fizetésből is el tudta tartani a családját, sőt, talán még félre is tudott tenni. A mai olasz fiatal – az ország nevét szinte bármely másik országéval behelyettesíthetjük – nem azon agyal, hogy vállaljon-e gyermeket, vagy sem, hanem azon, hogy miből tartsa el magát, és hogyan maradjon arra is pénze, hogy félre tudjon tenni azokra az időkre, amikor esetleg váltani szeretne, és akár hónapokig nem lesz fizetése.

Olaszországban a demográfiai helyzet már elég régóta igen rossznak mondható. Az ország folyamatosan öregszik, ezért a dolgozókorúaknak kell eltartaniuk egyre több nyugdíjast, amely könnyen lehet, hogy össze fogja omlasztani a nyugdíjrendszert, amennyiben nem sikerül valamiféle megoldást találni arra, hogy elérjék azt, hogy az olaszok újra több gyermeket merjenek vállalni. Itt nem arról van szó, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak, hanem arról, hogy sokan tartanak attól, hogy mi lesz velük, ha gyermeket vállalnak és szinte kilátástalannak vélik a jövőjüket. Nem véletlen, hogy milliós számban hagyták el az olasz fiatalok az országot és költöztek Angliába, vagy Spanyolországba, ahol a helyzet jobbnak tekinthető. Persze Olaszország északi régióiban lehet munkát találni és a megélhetés is viszonylag könnyen megoldható, de egyáltalán nem akar mindenki Milánóban, vagy Torinóban élni, hiszen ezen régió életvitele borzasztóan eltér a déli, de még a központi területektől is.

Aki már járt Észak-Olaszországban, az tudja, hogy az a régió, ahol a pénz és a munkahelyek sokasága rendelkezésre áll, inkább hasonlít sok értelemben Ausztriához vagy Svájchoz, mint Szicíliához, vagy Pugliához. A sokak által ismert olasz életvitel leginkább Velencétől délre fellelhető, ahol az emberek mediterrán életvitelt folytatnak, süt a nap, általában jó az idő, és az emberek nem azért élnek, hogy dolgozzanak, hanem fordítva. Az, amit spanyol életvitelként ismernek sokan világszerte, ugyancsak Dél-Spanyolországban azonosítható, nem északon. Egy baszk vagy asztúriai spanyol mentalitása és életvitele teljesen eltér attól, ahogyan Sevillában, Granadában vagy Cadizban élnek, és gondolkodnak az emberek. Persze fel lehet költözni északra és lehet itt munkát vállalni, de a sokak által ismert mediterrán életvitel ott nem tapasztalható. Ezzel sincs semmi baj, hiszen nem vágyik erre sem mindenki, viszont azt érdemes érteni, hogy egy szicíliai ember előbb vág neki Nyugat-Európának, mint hogy elköltözzön Milánóba vagy Torinóba.

Előbb fog családot alapítani egy olyan országban, ahol a szociális rendszer, az egészségügy vagy az oktatási rendszer működik. Így történik meg az, hogy ugyan születnek olasz gyermekek, csak nem az országon belül. Ez történt Magyarországgal is a közelmúltban, ami a kormány politikájának eredménye volt. A fiatal oda költözik – pláne az Európai Unió határain belül -, ahol azt tapasztalja, hogy megbecsült tagja a közösségének, van lehetősége arra, hogy előre lépjen, és azt érzi, hogy a kormány is teszi a dolgát az ország építését illetően. Persze ez egyáltalán nem elegendő minden esetben, és sokan visszatérnek akár egy működőképességét vesztett országba is. Tegnap beszélgettem egy olyan görög-bolgár származású sráccal, aki Norvégiában élt éveken keresztül. Egyszerű munkát végzett, de jól keresett, volt saját autója, megalapozott egy külföldi életet, mégis nemrégiben hazatért Görögországba, mert elmondása szerint az életminőséget választotta.

Sok mediterrán országban ugyanis a napsütés, a boldog emberek, a finom konyha és a szociális élet képes visszacsábítani sokakat a külföldi országokból. Azonban ezen visszaköltözők száma vélhetően még mindig nagyon alacsony ahhoz, hogy érdemi változást okozzon a folyamatosan romló gyerekvállalási kedv tekintetében. Sokkal több kellene ahhoz, hogy a fiatalok újra merjenek családot alapítani, és ne azért küzdjenek, hogy egyáltalán ki tudják fizetni a számláikat, hanem csak azzal kelljen törődniük, hogy milyen módon neveljék fel a gyermekeiket. Ettől azonban nagyon sok országban elképesztően távol állunk, és a gyermekvállalás – még ha egyébként az emberek többsége szeretne is családot alapítani – egyre lehetetlenebbé válik. Ezt mi, vagyis a mai társadalom okozta elsősorban, amely a pajzsára emeli a milliárdosokat, akik sokszor konkrét törvények életbe lépését is képesek kilobbizni maguknak, miközben az egyszerű állampolgárokat hagyja, hogy küzdjenek az életben maradásért.

A középosztály lassan, de biztosan eltűnik sok helyen, és kialakul egy olyan rendszer, ahol vannak a gazdagok és a szegények, szinte senki más. A gazdagok persze előszeretettel vállalnak gyermeket, a szegények viszont – ha csak nem teljesen kilátástalan a helyzetük -, inkább úgy döntenek, hogy nem nehezítik meg jobban a saját életüket még azzal is, hogy egy vagy akár több gyermeket is eltartsanak abból a pénzből, amivel egyébként sem rendelkeznek. Ezen a helyzeten a kormány által biztosított ajándékok, alamizsnák, ingyen pénzek nem fognak segíteni. Strukturális, rendszerszintű változásokra lenne szükség világszerte, amelynek jeleit még csak nem is látni. Ehelyett megy a picsogás szinte mindenki részéről azzal kapcsolatosan, hogy nem akarnak családot alapítani a mai fiatalok. Akarnának, ha ez nem azt jelentené, hogy egyik napról a másikra fognak élni. Ezen kellene változtatni, nem pedig siránkozni, hogy a mai fiatalok önzők. Nem azok, legalábbis nem jobban, mint az előző generációk voltak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.