NEHAZUGGY

Jajveszék

Molnár Bálint | Ma | 8:07

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 800,990 forint, még hiányzik 2,199,010 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Verőfényt, jó reggelt, jó hétvégét mindenkinek, akinek hétvége van!

Bár azt is jeleztem, hogy jelentősége csekély ugyan, de szimbolikus és van neki, a minap morgolódtam egy sort, hogy mire vár az elnök úr, miért gondolja, hogy ez vicces, miben bízik, midőn az egyik hétfőn elfogadott, a saját fizetésének csökkentését is érintő törvényt aláírta (igaz, hogy fejcsóváló kommentár kíséretében), a másikat, a miniszterelnöki ciklusok betöltésének korlátozására vonatkozó alapfércmű-módosítást meg nem írta alá. Felmerült bennem is, hogy minek szól a műsor, egyáltalán miért van műsor, még mindig nem volt elég?

Nos, mielőtt Sulyok Tamás tudomásul vette volna, hogy a Polt-féle Alkotmánybíróság sajnos nem fogja tárgyalni azt a pár napja benyújtott indítványát, amivel lényegében a saját pozícióját igyekezett megmenteni (a Sulyok-ügy tárgyával közvetlenül összefüggő személyes és közvetlen érintettségére hivatkozva a tizenötből hét alkotmánybíró kizáratta magát az ügye tárgyalásából, így a hétfőre időzített ülés nem lesz határozatképes), aláírta mégiscsak, hogy nyolc évnél tovább soha senki ne lehessen miniszterelnök. Majd később megvastapsolom, ha lesz rá időm (nem lesz), addig egy múló pillanatra ízlelgetném a hozzáfűznivalóját. Aminek a lényege alapvetően az, hogy bár nincs ínyére a miniszterelnöki ciklus korlátozása, de jogilag nem tudott belekötni, ugyan szokatlan és szükségtelen ez az intézkedés, de nem jogsértő, ráadásul a közhivatal-viseléshez való jog alkotmányosan nem korlátozhatatlan, ezért aláírta. De!

Ami a demokrácia alkotmányos elvét illeti, az Országgyűlés azon döntése, hogy megválassza a miniszterelnököt, éppen a népakarat egyik legjelentősebb, közvetett megnyilvánulásának tekinthető. A miniszterelnöki ciklusok korlátozása egyben e döntés korlátozását jelenti.

Tökre vicces, hogy a népakarat telibe hányása ehhez képest mennyire nem zavarta az elnök urat, amikor az országnak gyűlését kirakattá és díszletté degradálta az orbáni önkény, hogy közben teljes nyugalommal trancsírozhassa a demokráciát. Hogy pontosan hány cikluson át művelte ezt a demokrácia alkotmányos elvét lehányó miniszterelnök, az abból a szempontból mindegy, hogy már az első disznósága elkövetése idején is bőven túllépett a hatáskörén, és aztán úgy maradt. Ilyen értelemben a módosítás inkább szimbolikus, mint bármi más. Például jobban érzi magát tőle a nép. Mindazonáltal az a furcsa eset áll fenn, hogy abban alighanem igaza van doktor Sulyoknak – akinél még Orbán Balázs is hamarabb lemondott a százmilliárdokkal kitömött MCC janicsárképző kuratóriumának éléről, mint hogy ő összepakolta volna a vasalódeszkát a Sándor-palotában -, hogy ez a szimbolikus, alapvetően közhangulatot javító rendelkezés valóban korlátozza a demokráciát.

Pedig ha csak Orbán Viktor három nap után is elborzasztónak tűnő brüsszeli nemzetközi sajtótájékoztatóját felidézzük, az önmagában is nyomós indok arra, hogy miért bőven elég nyolc évet pöffeszkedni a hatalomban. Ám ha a szimbolika mögé nézünk, akkor valóban az a helyzet, hogy a törvényalkotó mintha nem bízna abban, hogy a nép alkalmas egy rendeltetésszerűen működő, tankönyvi demokrácia létrehozására (amit ugye most majdnem a nulláról kellene visszaépíteni), ezért a népakaratot korlátozni kell, hogy például ne ültethessen a saját nyakára olyan elvetemült, korrupt autokratákat, akik annyi ideig kapaszkodnak a székükbe, hogy aztán évtizedekig takarítani kell utánuk romokat. Persze ha őszinte akarok lenni, akkor belátom, nem alaptalan ez a szkepszis, de mindazoknak, akiknek azért fáj a szívük, mert a kedvenc autokratájuk többé nem lehet miniszterelnök, azt tudom mondani, amit eddig is: dehogynem lehet. Például ha valaha a büdös életben még kétharmaddal megnyer egy választást, akkor dehogynem lehet. Nyilván nem javasolnám nekik, hogy a saját sorsukat ilyetén módon rontsák, és nem mintha olyan állapotban lenne az illető, hogy ez a veszély valóban fenyegetné, de amúgy is azt gondolom, hogy a szóban forgónak nem a fényes szép jövőjét kellene tervezgetnie, hanem az uralkodása jól megérdemelt jutalmának átvételére volna indokolt készülődni. Valami sokkal kevésbé verőfényes helyen, mint a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem valamelyik virágoskertje.

Ami pedig a hivatalban lévő miniszterelnök diagnózisát illeti, miszerint a köztársasági elnök közjogi válsághelyzetet alakított ki, számára itt a vége a történetnek, és ha eddig nem érezte úgy, akkor ma már bizonyára ő is érzi, hogy haladéktalanul távoznia kell, hisz ekkora pofont még Schmitt Pál köztársasági elnök se kapott, mint ő az Alkotmánybíróság fellázadt bábjaitól (akiket egy nem létező jogszabályról kérdezett előre, ráadásul egy esetleges Alaptörvény-módosításról, amihez semmi köze nincs az Alkotmánybíróságnak), azt tudom mondani, hogy fogalmam nincs, mit érez Sulyok Tamás. Pont úgy nem tudom, mint ahogy azt se tudom, mit érzett a nemzet milliárdos gázszerelője, midőn a NER utolsó, teljes évében 9,8 milliárd, azaz közel 10 ezer millió forint osztalékot mart ki a V-Híd Zrt. nevű, KIZÁRÓLAG állami és uniós megbízásokból élő cégéből.

Azt viszont javasolnám némi cinizmussal, hogy várjuk meg a Velencei Bizottság véleményét. Másfelől meg ne feltételezzünk olyasmiket, mint hogy vannak érzelmei, érzései, van józan belátása egy olyan embernek, akit folyamatosan és nem alaptalanul bábnak nevezünk. Szóval lehet, hogy egyszerűen az van, hogy most már akkor május 31-e után 20 nappal tényleg be kell nyújtani az önként távozni nem óhajtó közjogi kinevezettek leváltásához szükséges jogszabályokat, be kell vállalni ehhez, hogy neves és/vagy névtelen politikai elemzők erre azt mondják, hogy a Tisza ott folytatja, ahol a Fidesz abbahagyta, be kell vállalni, hogy neves és/vagy névtelen jogtudósok és professzorok erre azt mondják, hogy nem biztos, hogy jó más logó alatt azt csinálni, amit a Fidesz, és legyünk már túl rajta.

Egyszerűen olyan nincs, hogy hetek óta megy az eltartott kisujjú, aggodalmas jajveszékelés a jogállamiságért és a demokráciáért, olyan figurákért, akik lejáratták azokat az intézményeket, amelyeknek élén pöffeszkednek, akik szétverték azt, amit most éppen miattuk nehéz újjáépíteni. Az most már nagyon unalmas és undorító is, hogy a jogállam és a demokrácia legnagyobb ellenségei, akik miatt Magyarország gazdaságilag is földbe állt, akik miatt versenyt kell futni az idővel, hogy ne vesszenek el azok az uniós források, amelyekről ők simán lemondtak, mert az illiberális taktikus eltaktikázta magát, hogy még véletlenül se kelljen a jogállamból bármit is visszaállítania, itt napestig hangos halálsikolyokat hallatnak, mert mi lesz a jogállammal és úristen, diktatúra van. Szerintem már épp elég időt elloptak ahhoz, hogy túl lehessen lépni rajtuk és az igazán fontos dolgokkal foglalkozni. Abban nem vagyok biztos, hogy a polgármesterek fizetésének befagyasztása, havi költségtérítésük megvonása egyáltalán prioritás-e a fontos dolgok listáján, de még az is lehet, hogy igen. A lényeg, hogy haladjunk.

A végére pedig: most hogy kiderült, hogy se Mészáros, se a tulajdonosa, se Tiborcz, se Rogán Cecília, se senki más nem azért harácsolt az elmúlt tizenhat évben, hogy egy esetleges kormányváltás esetén, a közpénzforrások elapadása okán felszínen tartsák a közpénzek nélkül döglött propagandagépezetet, az érintettek felismerték már, hogy kinek a kurva anyját kell szidni, és miért nem a Magyar Péterét, miért nem a független újságírókét, miért nem a régi ellenzék politikusaiét, vagy még mindig mindenki más a hibás, amiért a gazda hátba szúrta, és belerúgta őket az árokba? Tényleg az éveken keresztül hazugságokkal etetett, mérgező gyűlöletpropagandával zsibbasztott kritikus nyilvánosság szolidaritását szomjazzák, tőle várják el az együttérzést? Tényleg azoknak hányják a szemükre, hogy most családok mennek tönkre, gyerekek szenvednek azért, mert már nincs pénz lóvéra, akiket Orbánék szolgálatában néztek hülyének? Költőinek szántam a kérdést, midőn öklendezve vettem tudomásul, hogy van olyan szerencsétlen, aki a saját gyerekét maga elé tartva koldul együttérzést. Kemény, de nem vagyunk egyformák. Szerencsére.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!