NEHAZUGGY

Ez a Fidesz haláltusája

Lázár Gergő | Ma | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 520,040 forint, még hiányzik 2,479,960 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A haza a jobboldali közösségnek ma szenvedés és kötelesség. Meg kell szenvedni az opportunistáktól való megválást, a belső, szellemi tisztulást, s el kell végezni a kitartó szervezeti munkát. A mai tisztújítás ennek a hosszú útnak az első állomása. Ha képesek lesznek a metanoia, nostos, humilitas és fortitudo elvei szerint cselekedni, ha megszabadulnak a hiteltelen szereplőktől s visszatérnek a tiszta, helyi alapokhoz, akkor a jobboldal képes lesz megújulni, s idővel újra kiérdemli a magyar emberek bizalmát. Ez a mai kongresszus tétje. (Részlet a Mandiner pártkongresszus elé időzített Tisztítótűz kell mától a magyar jobboldalon: metanoia, nostos, humilitas, fortitudo című propagandacikkéből)

Mert ugye ma tartotta ún. tisztújító kongresszusát a Fidesz, ahol a párt állítólagos jövője szempontjából fontos döntések születtek, egyvalami nem változik soha: Orbán a pártelnök, ha törik, ha szakad. Se ezekbe a döntésekbe, se az elhangzott, helyenként döbbenetes beszédekbe nem mennék bele (a kollégák már megtették és még megteszik), inkább arról szólnék pár szót, hogy miben gondolkodnak egyesek, és ezzel szemben mi a valóság. A Fidesz lényegében kisajátította a jobboldalt – a Mi Hazánk nem más, mint a Fidesz legszélsőségesebb gondolatait valló, nyíltan pusztító ideológiákkal kokettáló csoportja -, amely sokak számára szitokszóvá tette azt. Ez véleményem szerint óriási hiba volt, hiszen a jobboldaliság nem kellene, hogy rögtön valami negatívat hordozzon magában. Ugyanúgy, ahogy egy baloldali embert sem kellene azonnal lekommunistázni, hiszen a baloldaliság csak a pejoratív, sarkított értelmezések szerint feltételezi automatikusan a kommunista nézeteket. Nincs két egyforma jobb- vagy baloldali ember, ezek olyan ideológiák, amelyek eltérnek egymástól, azonban az egyszerű választó számára ennek nem feltétlenül van jelentősége.

Nekem vannak inkább jobboldali és inkább baloldali értékeket valló barátaim egyaránt. Ugyanis nem az alapján válogatok ismerősöket és barátokat, hogy ki melyik politikai oldalhoz áll közelebb, vagy miben hisz, hanem az alapján, hogy milyen emberek. Márpedig az ember lehet jó és rossz, teljesen függetlenül attól, hogy melyik politikai oldalt támogatja. Van számtalan olyan baloldali ember, akinek a véleményével egyáltalán nem tudok egyetérteni, miközben akadnak olyan jobboldali emberek, akikkel sokkal inkább egy hullámhosszon vagyok. Pont ezért sem lenne szabad két részre szakítani a társadalmat, és az alapján megítélni bárkit, hogy mely oldalhoz áll közelebb. Inkább beszélgetni, vitázni kellene és egyetérteni a legalapvetőbb dolgokban. Elvégre ezek azok, amelyek a legfontosabbak a többség számára. Hogy jobb, vagy baloldali gazdaságpolitikát folytat-e a kormány, az a kutyát nem érdekli, hiszen végső soron az a fontos, hogy a dolgok működjenek. A végeredmény az, ami meghatározza egy-egy döntés pozitív vagy negatív megítélését.

Ami valóban fontos, az az, hogy egy-egy kormány miként viszonyul az elesettekhez, a nehezebb sorsúakhoz, betegekhez, kiszolgáltatottakhoz. Véleményem szerint a Fidesz számára ezek a kategóriák soha nem voltak fontos. Pontosan ezért nevetséges az idézett megállapítás, miszerint vissza kell térni a tiszta helyi alapokhoz. Azokhoz, amelyekkel a Fidesz soha nem rendelkezett. Nem arról van szó, hogy bármit is elveszített volna útközben a Fidesz, és egy demokratikus pártból hirtelen a rossz emberek miatt diktatórikussá vált volna, hanem arról, hogy a Fidesz a kétharmados győzelmet követően rádöbbent arra, hogy lényegében teljhatalmat kaptak, tehát bármit megtehetnek. És mert ez így volt, akár egy elképesztően jó egészségügyi vagy oktatási rendszert is létrehozhattak volna. Vagy éppen egy olyan gazdasági struktúrát alakíthattak volna ki, amelynek csodájára járt volna a fél világ. Hisz végső soron Magyarország viszonylag picike, ezért egy-egy reform sokkal könnyebben bevezethető és sikerre vihető, mint egy Németország méretű országban, ahol a különböző régiókban élők akár homlokegyenest eltérően viszonyulhatnak bizonyos döntésekhez.

Nem kell ezt szépítgetni: a Fidesz egy velejéig romlott társaság, amely bűnözőkkel és ingyenélőkkel van tele. Egyesek úgy tesznek ma is, mintha ez az állítása szerint az ország és a nemzet érdekeit mindig szem előtt tartó társaság az évek alatt korrumpálódott volna, ezért lenne bármi esély arra, hogy visszatérve a gyökerekhez még újjá lehessen építeni. Ha belegondolunk, hogy milyen emberek alkották a pártot már a kezdetektől, akkor azért rádöbbenhetünk arra, hogy mindig is a Kövérek, Rogánok, Orbánok alkották a keménymagot, amely lényegében a párt ideológiájáért volt felelős. Lehet, hogy az évek alatt megfordultak itt olyan politikusok is, akik valóban jobbá szerették volna tenni ezt az országot, nem szétlopni, de ezek az emberek igen gyorsan elhagyták a pártot azt követően, hogy rádöbbentek, mit jelent a Fideszt szolgálni. Ezekre az emberekre egészen biztosan nem számíthat már a megújulni akaró Fidesz. Akikre számíthat, azokat ma is láthatjuk a Parlamentben például. Egy csapat kiégett, elhasználódott Lázár, Szijjártó, Kocsis vagy Tuzson, illetve az újonnan bejtőernyőzött, ámde már jó ideje nevetség és megvetés tárgyát képező Németh Balázsok és Megafon-szökevények képezik a Fidesz-frakció gerincét. Nincsen hiteles arca a Fidesznek és Orbán bukásával az is kérdésessé vált, hogy a Fidesz egyáltalán túlélheti-e a következő éveket. Én arra fogadnék, hogy Orbán bukása egyben a Fidesz végét is jelenti, de jól láthatóan akadnak azért olyanok, akik bíznak a megújulásban.

Kérdés viszont, hogy mégis kiktől remélik ezt? Lázártól? Szijjártótól? Szűcs Gábortól? Pócs Jánostól és Szentkirályi Alexandrától? Ugyan már. Az igazság az, hogy a Fidesz, és annak inkubátora, a Fidelitas körül már időtlen idők óta csak a pénzre és hatalomra vágyó, ámde gerinctelen és nem annyira okos figurák maradtak, akikre nem lehet egy új pártot felépíteni. Kérdés tehát, hogy mégis miféle reménye van a „nemzeti” pártnak a megújulásra? Ha engem kérdeznének, én azt mondanám, hogy április 12-én halálos sebet szerzett a Fidesz, és annak már csak a haláltusáját láthatjuk. Szerintem ez a helyzet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!