NEHAZUGGY

Megszégyenülés, megsemmisülés

Jó reggelt, szép napot, csudálatos hétvégét, megint szombat! Remek programokat ígér a mai nap is. Tűkön ülve várom a 10 órától kezdődő, állítólag élőben közvetített Fidesz-kongresszus elé 9 órára időzített rendkívüli miniszterelnöki sajtótájékoztatót, amely Magyar Péter bejelentése szerint az Orbán-kormány egyik legnagyobb hazugságáról fog szólni. A beharangozó szerint egy akkora átverésről és hazugságról van szó, hogy már meg sem érdemes tartani ezt a jó eséllyel kibeszélés, szembenézés, felelősségvállalás helyett mindent szőnyeg alá söprési rituálénak ígérkező szeánszt. Márpedig ha igaz az, hogy a bukottak úgy futnak neki a kongresszusnak, hogy a pártot a bukásba belerángató, a szakadékba taszító Orbán személye és elnöki pozíciója (még mindig) nem kérdőjeleződik meg, akkor elég vészjóslóan hangzik – nem nekünk -, hogy Magyar Péter az utóbbi évtizedek legnagyobb politikai átveréséről óhajtja lerántani a leplet, ami szerinte mindenki számára egyértelművé teszi, hogy akik ebben részt vettek, azok nem képviselhetik a magyarokat a jövőben.

Mondjuk a magyarokat, pláne úgy mint egy civilizált, európai uniós tagállam polgárait Orbán és pártja eddig se képviselte, ők saját magukon kívül soha senkit nem képviseltek annak dacára sem, hogy náluk többet soha senki nem pofázott a magyar nemzeti érdekről. De ettől eltekintve: ha igaz az, hogy a Fidesz első számú sírásójának pártelnöki pozícióját semmilyen veszély nem fenyegeti (márpedig ha a földbe állás után váratlanul kritikus üzemmódra váltó Ferencz Orsolyák sem jutottak el odáig a felismerésben, hogy az nem szembenézés, hogy mindenkit kritizálunk, de Orbán tökéletes, legfeljebb rossz emberekkel vette körbe magát), akkor különösen izgalmas, hogy minő megsemmisítő csapást készül a korrupció pártjára mérni a miniszterelnök. (Fogalmam nincs, hogy mi lehet ez, de ha netán köze van Lázár és Szijjártó felszívódásához, akkor nem fogok meglepődni. Ha nincs köze, akkor se.)

Viszont ha okleveles politológus lennék, és fogalmam se lenne arról, hogy mi ennek a bejelentésnek a tárgya, akkor azt a kérdést kellene most feltennem, hogy igazából érdeke, vagy nem érdeke Magyarnak és a Tiszának megsemmisíteni a Fideszt. Pláne úgy, hogy megy ez a megsemmisülés bármilyen külső rásegítés nélkül is. Oklevél hiányában az az állításom, hogy a Fideszt elsősorban a független igazságszolgáltatásnak lesz nemcsak feladata, de kötelessége is megsemmisíteni. Azoknak a jogállamokban megkérdőjelezhetetlen eljárásoknak, vizsgálatoknak, nyomozásoknak a lefolytatásával, amelyeket eddig megmagyarázható, de soha el nem fogadható okokból elmulasztottak. Nyilván ez nem megy egyik napról a másikra, ezért érdemes türelemmel lenni, mert a szóbeszéd szerint a türelem rózsát terem. A rózsáról szívesen lemondok, megelégszem a társadalmi igazságtétellel, amely nélkül sajnos nehéz vagy teljesen lehetetlen lesz a kollektív PTSD-t kiheverni.

Addig is, amíg lehull a lepel az izéről és elkezdődik a soros filmszínházi előadás, rongyoljunk neki napnak egy nagyon régóta várt jó hírrel. Ami tulajdonképpen kettő, és egymás mellé rakva nyer értelmet is. Ugyan a Fidesz által csontig leuralt közmédia hazug hírszolgáltatásának választás utáni azonnali felfüggesztését, egyben az egyik leghangosabb kampányígéretét nem sikerült abszolválnia Magyar Péternek, szerintem bocsánatossá nemesül ez a mulasztás, ha ránézünk arra az 54 oldalas törvényjavaslat-csomagra, amit tegnap este nyújtottak be, és amely a közmédia rendszerének teljes átalakítását célozza. Bár meg voltam arról győződve, hogy ezt a borzalmas, pusztító károkat okozó monstrumot csak beszántani és sóval behinteni érdemes, szerintem elfogadható a teljes átalakítás. Amibe noch dazu még az is beleférhet, hogy nem kell mindenkit kirúgni, a nem közvetlenül a nemzeti agymosásban segédkező takarítószemélyzetet például biztosan nem kell páros lábbal lapátra tenni, mint Orbán Balázs embereit a Miniszterelnökségen.

Abba éppen bele is lehetne kötni, hogy képviselői indítvány és nem kormányzati előterjesztés formájában nyújtották be ezt a javaslatcsomagot (a kettő közötti különbség jelentős, jelen esetben a szándék nemessége, az ügy sürgőssége magyarázó erejű), abba viszont nemigen, hogy megszűnik a legsötétebb rémálmokat idéző MTVA és a Duna médiaszolgáltató, a tulajdonosi jogokat gyakorló, az Országgyűlésnek alárendelt, költségvetési forrásból működő új testületbe, a Független Közmédia Testületbe pedig a pártok és a szakma is jelölhet tagokat, akik a közszolgálati média- és hírszolgáltatás biztosítása és függetlenségének védelme fölött hivatottak őrködni. Amit olvastam, annak alapján erre most reális esély mutatkozik, itt a Papp-féle bűnbanda elzavarása mellett (azért olyan messzire ne menjenek) valóban csak egy teljesen új felállásban, gyökeresen más szervezeti, működési és felügyeleti szabályzattal érdemes bármit lépni. A javaslatról beszámoló Melléthei-Barna Márton nem túlzott, amikor azt állította, túl azon az evidencián, hogy a közpénzből fenntartott közszolgálati média nem lehet a mindenkori kormány kommunikációs eszköze (ehhez képest 16 évig az volt), hogy „vannak törvényjavaslatok, amik nem egyszerű jogi aktusok, hanem egy ország demokratikus önbecsülését állítják helyre.” Hát ez az, amit a leginkább megtépázott az Orbán-rezsim. Az önbecsülésünket. Nem győzöm hangsúlyozni: ez sokkal nagyobb bűn, mint az, hogy fejenként pontosan hány millió forintot loptak el minden egyes magyar zsebéből. A beteg, rögeszmés, gátlástalan agymosás, aminek a közmédia teret engedett az elmúlt 16 évben, azoktól is sokat elvett, akik nem hülyültek a Migráns1 híradói előtt életvitelszerűen.

Így aztán kettő az egyben jelleggel azt a fejleményt is üdvözítőnek tartom, hogy párhuzamosan a magyar társadalom önbecsülésének közmédia általi helyreállításával, bebaszott a mennykő, azaz rárúgta a Mediaworksra az ajtót a valóság, kifogytak a magyarok pénzéből a morálisan fölényes jobboldalon. Jelentése: kezdődnek az elbocsátások, hétfőn jelenésük van a szalagmunkásoknak a fideszes kiadónál, még az is lehet, hogy hetilappá alakulhat a Magyar Nemzet. Egymásnak ellentmondó hírek keringenek ugyan, de nagyjából kétszázas nagyságrendű elbocsátásról lehet szó, amivel kapcsolatban két érdekes vonatkozást emelnék ki a HVG értesülése alapján, hogy körbeérjek magammal és tisztelegjek a keretes szerkezet előtt. Egyfelől olybá tűnik, hogy a Mediaworks vezetése megvárta a Fidesz mai kongresszusát, és csak a jövő héten óhajtja közölni a munkatársakkal a rossz hírt, mint a lap írja, talán attól tartva, hogy a Fidesz zártkörű eseménye előtt néhány felpaprikázott jobboldali újságíró olyat találna leírni, ami árthat Orbán Viktor elnöki újraválasztási esélyeinek. Muhaha. Másfelől Huth Gergely, a kiadóhoz tartozó Pesti Srácok főszerkesztője a HVG kérdésére megerősítette a jövő heti programot, ugyanakkor azt találta mondani: „várjuk és szomjazzuk a baloldali kollégák szolidaritását”.

Ahogy könyvek által se feltétlenül ment elébb a világ, úgy az én esetleges kárörömöm sem pozitív energiaforrás, azonban ha csak arra a szolidaritásra gondolok, amivel ezek a sem nem jobboldali, sem nem újságírók üdvözölték például a Népszabadság bestiális lemészárlását vagy az Index einstandolását, szerintem a karma igazságtételének jegyében Huth alighanem szomjan fog pusztulni. És ennek nem kizárólag az az oka, hogy ő nem újságíró, ahogy Deák Dániel se politikai elemző. Tizenhat évük szólt arról, amiről az általuk szolgált párt politikája is: minél rosszabb volt másoknak, annál jobb volt nekik. Soha nem értettem ezt e perverz, beteg működést. Hogy miért érzi jól magát bárki attól, hogy másoknak árt. Hogy miképp lehet így élni, gondolkodni, erre kormányzást alapozni. És lehetett. Úgyhogy most, amikor a lapátra kerülések, útszélén hagyások, menesztések, kirúgások, elbocsátások korát (is) éljük, valahogy képtelen vagyok átérezni ezeket a fájdalmakat. Pedig tényleg soha nem okozott örömöt az, ha valaki másnak rossz volt. Huth és társai viszont ebből éltek.

Hát sajnálom. De azért olyan nagyon nem. Akik kéjesen gúnyolódtak, aláztak náluk gyengébbeket, kiszolgáltatottabbakat, azokkal szerintem nem lehet szolidaritást vállalni. Bűnözőkkel sem lehet. Háborús gyilkosokkal sem lehet. Háborús gyilkosok hasznos idiótáival sem lehet. Akik a kárpátaljai magyarokat is odadobták koncként, hogy a gonosz, öncélú politikájukat fűtsék, azok megérdemlik a teljes megszégyenülést és megsemmisülést. És igen, ilyen szempontból történelmi az a megállapodás, ami immár hivatalossá vált Magyarország és Ukrajna között a kárpátaljai magyarság oktatási, kulturális, nyelvhasználati és politikai jogai kapcsán. Igen, hatalmas sikere a Tisza-kormánynak, hogy pár hét alatt sikerült megoldani azt az ügyet, amit az Orbán-kormány tíz év alatt képtelen volt, mert soha egyetlen pillanatra sem állt szándékukban. Újabb leleplezés nélkül is elásták már magukat. Örökre. A magyarság védelmezői és megmentői, ja. Már utánuk köpni se érdemes.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább