Levendulába áztatott, aromaterápiásított, korrupciómentes jó reggelt mindenkinek! A csacsi öreg medvéknek is, akik tátott szájjal rohangálnak a százholdas pagonyban azzal a két agysejttel, ami abban a láthatóan okos fejükben éppen készül felfalni egymást.
Ahogy telik-múlik az idő, egyre világosabbá válik, hogy Magyarország egy irgalmatlanul gazdag ország volt mindig is, vagyis semmi nem igaz abból, hogy az Európai Unió egyik legszegényebb, legkorruptabb országa volna, ahogyan a mindenszaristák állítják mai napig. Lehet, hogy a miniszterelnök úr úgy értékeli ezt – ahogyan tegnap este az ATV-ben tette -, tudniillik hogy bármelyik szekrénybe nyúl valamelyik minisztere, százmilliárdos csontvázak esnek ki, de hát valójában ez ezt jelenti: gazdag ország az, ahol a politikai vezetés megadja a módját, érzi, hogy vannak dolgok, amik neki hivatalból járnak, és nem adja alább.
Mi tagadás, tudtak élni az elvtársak. A nép pénzén. A népnek meg pont jó volt szerintük a vitriolba mártott moslékpropaganda, a hergelés, a háborúpárti brüsszelezés, a halálfélelem minden árnyalata, az ukrán fronton elpusztulás fekete víziója. Szalay-Bobrovniczky Kristóf korábbi honvédelmi kaszinóminiszter akkor is levendulába áztatott törölközőt kért magának és 6 helyett 11 fősre duzzasztott delegációjának az EU honvédelmi minisztereinek márciusi, ciprusi találkozójára, ami pechére elmaradt, ő meg mostanra megbukott, tehát az utódjának jutott a levendula. Mert ha a törölköző nincs megfelelően „aromaterápiásítva”, ha nem luxusmagángép zúg az ember segge alatt és nem ötcsillagos szállodákban száll meg a külföldi útjain közpénzből, akkor borzalmas elvonási tünetei vannak.
De hát apróság ez ahhoz képest, hogy Kapitány István szégyellje magát a Maseratijával, meg azzal, hogy bezzeg havi 49 millió forintot keresett a Shell globális alelnökeként, ráadásul most még az arcába is vágja az önmérsékletet tanúsítani 16 éven keresztül képtelen, a parlamentben magát szénné égető, az elemekkel és az értelemmel Németh Balázs gyanánt elkeseredett háborút folytató nemzeti oldal utóvédharcosainak, hogy lelakták az országot, és elszegényítették a magyarokat. Mert ha nem ez lenne a helyzet, akkor ennek a politikai elitje által rohadt gazdagnak hazudott országnak a választást április 12-én eldöntő kétharmada nem úgy szavazott volna, ahogy szavazott. Akkor a Fidesz nem bukott volna meg morálisan és politikailag, akkor Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszternek nem kellene gyermekirodalmi kiselőadást tartania a nem csupán a gyermekirodalom terén aluliskolázott Németh Balázsnak, aki képes volt megsértődni azért, mert nem olvasta a Micimackót. Se. És mert nem olvasta, nyilván nem értheti, mire gondolt Pottyondy művésznő, amikor azt mondta: „Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást”. Igen, ha az lenne a helyzet, hogy minden rendben van, mert az elmúlt 16 évben is minden rendben volt, amikor a milliárdos operetthonvédő kikérte magának a levendulába áztatott törölközőt, akkor nagy valószínűséggel tudományos és technológiai miniszter se lenne, aki szelíden, derűsen és civilizáltan, az immár kötelező filmszínház jelleggel, általános műveltségi gyorstalpalót tart az ökölbe szorult sötétségnek.
Ha minden rendben lett volna, és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) ellátta volna a feladatát, azaz a kormány központi ellenőrző szerveként nem szarta volna telibe éveken keresztül a közpénzek szabályos felhasználásának és a kormánydöntések végrehajtásának vizsgálatát, akkor nem kellett volna meneszteni az elnököt, és a Fidesznek sem kellene színpadiasan felháborodnia, kicsinyes bosszút kiáltania az alkotmányosságot és a jogállamiságot nem tisztelő „magyarpéteri önkényről” (!!!) óbégatva, mert a Fidesz nem bukott volna meg. És ha a Fidesz nem bukott volna meg – jut eszembe csak úgy spontánul -, akkor talán Lázár Jánost és Szijjártó Pétert is megjelenne időnként a munkahelyén, nem bujkálnának a főnökük példáját követve valahol valamelyik függöny mögött. Úgy, ahogy azok bujkálnak, akiknek rohadt sok pénzben kifejezhető és semennyi pénzben nem kifejezhető ordas bűnök nyomják a vállukat, akik innentől kezdve bármerre mennek, bármit csinálnak, a büdös életben nem mossák le magukról, hogy mit műveltek az országgal. Miközben minden lehetőségük megvolt, egyenesen történelmi lehetőségük volt arra, hogy csodát tegyenek vele.
Ha minden rendben lett volna és ha az orbáni politikai elit és rendeleti kormány nem szakadt volna el teljesen a mindennapok valóságától, és nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy harsányan röhögve, gúnyos arroganciával lefelé beszélve naponta a trambulinról hugyozzon a nép fejére a medencébe, akkor most nem kellene egy másik kormánynak 110 oldalas törvényjavaslat-csomagot benyújtania ahhoz, hogy az ország és a kifosztott, lelkileg kifárasztott, kizsigerelt magyarok hozzáférjenek azokhoz az ezermilliárdos uniós forrásokhoz, amelyeket a korrupció és az arrogancia kormánya nem tudott, mert valószínűleg szándékosan nem akart hazahozni. Ez a tegnap benyújtott, számos intézményi és jogállamisági feltétel teljesítésére vonatkozó, egyebek mellett a közfeladatokat ellátónak és közérdekűnek csúfolt közpénzszivattyúkat (kekva) felszámoló, a vagyonnyilatkozati rendszert szigorító, a közbeszerzési és teljes államműködési transzparenciát biztosító törvénycsomag önmagában annak a bizonyítéka, hogy itt semmi nem volt rendben, hogy micsoda böszme fekáliahegyeket kell eltakarítani az után az állampárti alakzatba szerveződött Orbán-kormány után, amely rohadt sok közpénzből építette ki magáról azt a képet, hogy neki nincs alternatívája. Hogy az amúgy is tökéletes Fidesznél csak a Fidesz lehet jobb, mert nekik jobb hazugságaik vannak, mint a Tiszának.
Amelyekben azért olyan nagyon nem bízhattak, legalábbis Lázár János, minden fideszesek egyik legromlottabb, legdörzsöltebb, legkorruptabb példánya biztosan nem bízott a saját hazugságában se, ha – miképpen Vitézy Dávid közlekedési miniszter tegnapi tájékoztatásából kiderült – választások előtt még halasztást nem tűrően hozzávágott néhány százmilliárdot a Szijjártó famíliát korábban luxusjachtoztató Szíjj László NER-oligarcha cégéhez a mohácsi híd építésére. Amely mohácsi híd a G7 kiváló elemzésének summázata szerint a maga messze túlzó műszaki tartalmával, a megvalósítás túlárazásával és a közvélemény félrevezetésével a NER acélba és aszfaltba öntött emlékműve lesz. Már szinte mindegy is, hogy mi a legdurvább az egészben: hogy valami olyasmit akartak megépíteni, amire nem volt valós forgalmi igény, hogy feleslegesen nagy kapacitással rontottak neki, hogy eltitkolták a szakmai anyagokat, amik ezt bizonyítják, vagy hogy mindezek után a választás előtti egyik utolsó döntésükkel még 60 milliárd forinttal megemelték a híd már addig is 295 milliárdos, irreálisan magas kivitelezési költségeit. A nyomorúságon nem változtat.
Éppen ezért amint arra tegnap is utaltam, most felteszem a kérdést ebből a szempontból: bár nem tudom, hogy megáll, vagy nem áll meg az Integritás Hatóság elnöke elleni vádiratban szereplő több mint 140 millió forintos vagyoni hátrányokozás, nem tudom, hogy Biró Ferenc magát mentve menekült előre a 60 ezer milliárdos kitálalásával (ahogy a Fidesz állítja), de ha a vádak megállnak és 140 millió forintos vagyoni hátrányokozás szabadságvesztést ér, akkor csak ezért az extra 60 milliárd forintért, amit Lázárék a választás előtti utolsó szó jogán még beleöntöttek a házi oligarchájuk cégébe erre a felesleges, szükségtelen, túlárazott gigantikus átverésnek számító mohácsi hídra, hány év szabadságvesztés jár? Hogy ehhez képest börtön járna ezután az eltitkolt vagyonért, az a minimum. Minden más később lesz, szép napot, akinek kedve tartja, áztassa levendulába a törölközőjét!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.