NEHAZUGGY

A családalapítás magánügy

Lázár Gergő | Ma | 19:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 321,856 forint, még hiányzik 2,678,144 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarországnak a jövőben még inkább meg kell erősítenie a családokat támogató pilléreket, nagyobb teret kell adni a hiteles, mindennapi szülői mintáknak, valamint bátran és intellektuálisan is fel kell vállalnia az igazság képviseletét. A család ugyanis nem egy a sok választható opció vagy divatos életforma közül a polcon. A család az egyetlen olyan organikus struktúra, amely képes nemzetet megtartani, nevelni és építeni.

Bár a miniszterelnök hétfőn a parlamentben azt javasolta a „gender” és „Pride” szavakkal kelő és fekvő fideszeseknek és KDNP-seknek, hogy jöjjenek ki a magyar emberek hálószobájából, mielőbb, Jurák Kata, a bukott rendszer egyik propagandistája ezt nem hallotta, ő már a minap is le volt ragadva ott, hogy mióta nem a Fidesz van hatalmon, azóta folyamatosan azon dolgozik a kormány, hogy leépítse a nemzetet, méghozzá úgy, hogy elterjeszti a genderideológiát, amelynek következtében majd kevesebb gyermek születik, hiszen az emberek azzal lesznek elfoglalva, hogy eldöntsék, hogy ők férfiak, nők, vagy valami mások, nem pedig azzal, hogy gyermeket nemzzenek és szüljenek a világra. Ezek az emberek szerintem meg vannak zakkanva. Ezek tényleg addig mondogatták, amíg elhitték, hogy mást sem akar a világ, mint azt, hogy kevesebb gyermek szülessen, ezzel pedig összeomoljanak a nemzetek. Hogy ennek mégis mi lenne a haszna? Mégis miért akarná bárki azt, hogy a nemzetek elveszítsék az alapjukat? Nyilván van erre számtalan magyarázata a propagandistáknak, valamint úgy általában azoknak akik komolyan hiszik, hogy Magyarország egy olyan keresztény ország, ahol a vallásra épült szinte minden.

Családot az fog alapítani, aki úgy érzi, hogy erre készen áll. Anyagilag, érzelmileg és minden más értelemben is, hiszen csak úgy gyermeket vállalni a semmibe, nem túl okos döntés. Persze vannak példák arra, amikor valakinek „becsúszott” egy gyermek és nagyszerű felnőtt lett belőle, de arra is van számtalan példa, amikor a szülők úgy vállaltak gyermeket, hogy jobb lett volna, ha máshogy döntenek. A felnőtt ugyanis egy, a társadalmat romboló egyén lett, aki nélkül talán jobb lett volna a többség számára. Persze egyetlen gyermek sem születik rossznak, viszont ha egy gyermek szinte csak a negatív példát látja maga körül, akkor két dolog történhet. Vagy arra teszi fel az életét, hogy bizonyítsa, ő képes sokkal jobb szülője lenni egy gyermeknek, mint amire a szülei valaha is képesek voltak, vagy pedig követi a szülei nevelési módszereit és átadja a szenvedést a saját gyermekének is. Pontosan ezért borzasztóan fontos az, hogy azok, akik úgy döntenek, családot vállalnak, azok ezt előtte jól gondolják át, hiszen sokkal nehezebb feladat szülőnek lenni, pláne jó szülőnek lenni, mint azt sokan gondolják.

Egyáltalán nem kell mindenkinek gyermeket vállalnia, és senkinek sem kellene úgy éreznie, hogy ő azzal tudja segíteni a nemzetét, hogy gyermeket hoz a világra. Elvégre nem csak gyermeknevelésben találhatja meg az ember a boldogságot, hanem sok minden másban is. Hogy ezek összehasonlíthatók a gyermekneveléssel? Erről olyanokat kellene megkérdezni, akik a munkájukban, egy bizonyos hivatásban találták meg a boldogságukat, nem pedig a családalapításban. Vannak persze olyanok, akik később megbánják a döntésüket, de olyanok is, akik gyermeket vállaltak ugyan, de később rájöttek, hogy az kvázi nem nekik való. Viszont ezt a döntést már nem lehet visszacsinálni, pontosan ezért jobb az, ha az ember jól átgondolja, hogy mit akar az élettől. Azonban az, hogy ez nem egy újfajta gondolkodásmód, amelyet a genderlobbi és Brüsszel erőltetett rá az emberekre most, hogy a Fidesz végre eltakarodott a hatalomból, arra tökéletes példa a rengeteg közül Friderikusz Sándor, aki szintén úgy döntött, hogy nem vállal gyermeket, mert úgy érezte, hogy inkább teher lenne számára egy gyermek. Ettől még mindenki tudja, hogy ki ő és mit tett le az asztalra.

Nem kell vele egyetérteni, de nem is lenne szabad elítélni sem őt, sem másokat azért, mert úgy döntöttek, hogy nem akarnak családot vállalni. Az nem kötelessége – pláne nem nemzeti kötelessége – senkinek, hogy növelje a magyarok számát. Elég sok minden mással is hozzá lehet járulni egy nemzet gyarapításához, nem csak úgy, hogy gyermeket hozunk a világra. Persze egy jól működő család óriási kincs, és én magam is úgy gondolom, hogy csodálatos tud lenni az, amikor egy család tagjai szeretik, támogatják egymást és harmonikusan képesek együttműködni, de az igazság az, hogy viszonylag kevés olyan családot ismerek, ahol úgymond normális körülmények között nőttek fel a gyermekek. Válás, fizikai vagy lelki terror gyermekkorban, alkoholizmus és még sorolhatnánk. Persze én magam is támogatom azt, hogy egy állam segítse mindazokat, akik a családalapítás mellett döntenek, de ne akarják már ráerőltetni ezt senkire sem, hiszen ez nem egy elvárás, vagy egy nemzeti feladat, hanem mindenkinek a saját döntése. Hasonlóan a valláshoz, de ellentétben Szijjártó Péter luxusjachtozásával ez is magánügy, amelybe nincs joga senkinek sem beleszólni. Sem az államnak, sem Jurák Katának, sem senki másnak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!