NEHAZUGGY

Okleveles szélsőségesek összehajolása

Molnár Bálint | Ma | 8:10

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 313,310 forint, még hiányzik 2,686,690 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, vidám vasárnapot mindenkinek, a katakombakeresztényeknek is! Az nem baj, ha minden nap tanul az ember valamit, még akkor is, ha nem minden tudás egyformán hasznos. Nem szégyen, ha valaki nem tudja, mit jelent a katakombakereszténység, én még most se igazán tudom, de némi rásegítéssel addig eljutottam, hogy katakombáék elvileg mindenkit szeretnek, miközben mindenki üldözi őket. Ez nagyjából a a klasszikus sérelmi és mártírpolitizálás definíciója lehet, aminek tizenhat évig kétharmados többsége volt Magyarországon, most egy ideje azonban abszolút kisebbségbe szorult. Teljhatalomból mártírkodni persze jóval kínosabb, de egy kétharmados zakó után se áll jól senkinek az áldozati magzatpóz, aki elvileg képviselni és szolgálni óhajtja a népet.

Bár nem minden tudás egyformán hasznos, az történt, hogy a világnézeti piócapárt frakcióvezetője – amely politikailag keresztényfundamentalista bizniszpárt munkássága lényegében úgy írható le, hogy a keresztény értékek megvédésére hivatkozva folyamatosan azon tipródik, hogy ki mindenkinek az életébe tudna milyen irányból beleugatni, és ki mindenkinek az életét tudná megkeseríteni, ki mindenki fölött tudna ítéletet mondani ahelyett, hogy valami hasznos, a közjót szolgáló dolgot kapacitálna – az egyik pártlapnak adott humoros interjút. Rétvári Bence többek között azt mondta a Magyar Nemzetnek szombaton, hogy a választás után a Fidesz visszatért a mozgalmi létbe (?), a KDNP pedig a katakombakereszténységhez (?), az általa vezetett 8 fős KDNP-frakció parlamenti stílusáról pedig azt kell tudni, hogy radikálisan mérsékelt és szélsőségesen a józan ész talaján áll. Tegnap azt javasoltam szerényen a pénteki Fidesz-Mi Hazánk szellemi-morális dögkútjában fogant, migrációs paktum elleni felvonulással összefüggésben, hogy ha lehet választani, és mindig lehet választani, akkor senki ne akarjon olyan lenni, mint Németh Balázs, akit meg lehet sérteni egy szívecskével és a magyar zászló lengetésével.

A változatosság kedvéért ma azt tudom mondani, hogy mivel az igazi keresztényeket, az olyanokat, mint Iványi Gábor, rendkívüli módon tisztelem, szerintem senki ne akarjon olyan lenni, mint Rétvári Bence, aki 2,5 millió ember bizalmára, a senki által nem támadott keresztény identitására és a keresztény értékek kényszeres megvédésére hivatkozva esküdözött, hogy ők folytatják: a jövőben is kiállnak a kereszténydemokrata világnézeti témáik mellett. És még ha csak a szívhangrendelet lenne. Bízom benne, hogy előbb-utóbb a keresztények is kikérik maguknak, hogy Rétvári erkölcsű radikális mérsékeltek a józan észre apellálva csúfot űzzenek belőlük, lejárassák őket, és jogot formáljanak arra, hogy a morális pánikgombra ráülve a gonosz, aljas ötleteikkel mérgezzék ezt a leginkább gyógyulásra megérett társadalmat.

Ha a Holdról néznénk, akkor talán úgy tűnne, micsoda remek, boldog ország az, ahol egy kézzel formázott szívecske kapcsán esnek egymásnak politikusok, ahogyan Orbán Viktor után Toroczkai László esett neki a miniszterelnöknek. Csak ha nem a Holdról, hanem az Andrássy útról vagy a fotelból nézzük, akkor rohadtul más a helyzet. Ahol Orbán, Toroczkai és Rétvári a Tisza-kormány ellenzéke, ahol egy gazdasági és morális válságban lévő országban a kétharmados kormánypárt fékét és ellensúlyát megtestesíteni hivatott kisebbség, vagyis a Fidesz-KDNP-vel rokon Mi Hazánk azért hőbörög és vonul utcára a pöcsét markolászva, eltorzult fejjel, artikulálatlanul anyázva és őrjöngve, hogy a magyarok ne kapják meg az uniós forrásokat, amelyek segítenének talpra állni az országnak, és egy olyan uniós jogszabálycsomag ellen óbégatva kiáltanak migránsáradatot és követelőznek, és szólítgatnak fel a függöny mögül, amelyik éppen a bevándorlók Európán kívül tartását és potenciális deportálását segíti, ott azért még távol van az össznépi boldogság. Ahogy tegnap is írtam: minden reményem – és ez most szerencsére sokkal inkább megalapozott remény, semmint vágyvezéreltség – Lannert Judit oktatási miniszterben van, aki pontosan érti, hogy mekkora és mennyire veszélyes a katakombasötétség, és azt is tudja, hogy merre van a kijárat a szobából. De ami a legfontosabb: azt is tudja, hogy hogyan kellene eljutni a kijárathoz.

Szóval az nem derült ki számomra, hogy a parlamenti mandátumát gyáván hátrahagyó bukott miniszterelnök – aki a Liberális Internacionálétól eljutott Bede Zsolt mellé a nyíltan fasiszta és náci húrokat pengető szélsőjobboldalra, de aki nélkül állítólag a polgári gyökereihez Navracsics Tibor vezényletével visszatalálni óhajtó Fidesznek még az 1,4 milliós tábora is azonnal oszlásnak indulna – milyen minőségében/minek a reményében/milyen alapon szólítgatja fel a hivatalban lévő miniszterelnököt bármire. Nem világos, hogy az az ember, aki a magyar adófizetőket megkárosítva udvari bizniszt épített a letelepedési kötvényekre, aki szélnek eresztett több mint 2000 embercsempészt, aki minden befolyását elveszítette az Európai Unióban, nemhogy haza tudta/akarta volna hozni a Magyarországnak járó uniós forrásokat, milyen alapon utasítgatja a Lendvay utcából a kormányt, hogy haladéktalanul jelentse be, hogy Magyarország nem fogja végrehajtani azt a brüsszeli migrációs paktumot, amit ő maga alkalmatlan és képtelen volt megakadályozni, pedig azt hazudta, hogy elfoglalja Brüsszelt.

De nem is fontos, hogy mit vernyákol egy, a Mi Hazánk okleveles szélsőségeseivel összehajoló, akárcsak a kétharmad birtokában, az egyharmad birtokában is kizárólag átverésre, gyűlöletkeltésre, bomlasztásra képes bukott párt bukott vezetője, a lényeg, hogy le kéne szakadni erről a migráns témáról, mert ennél csak fontosabb problémák várnak megoldásra. A magyarok világosan fogalmaztak április 12-én: az Európai Unióhoz akarnak tartozni, a tagság minden előnyéhez ragaszkodnak, a 6000 milliárd forinthoz is ragaszkodnak, és hajlandóak ezért a közös szabályokat betartani. A migrációs megállapodás az egyik ilyen. Ez azt jelenti, hogy ha Magyarország nem óhajt kvóta alapján migránsokat befogadni (nem óhajt), akkor pénzzel kiválthatja a kölcsönös szolidaritásban való részvételt, ha ezt sem óhajtja (nem óhajtja), akkor adminisztrációs segítséget nyújthat a legális (!!) bevándorlás kezelésében. Magyarország másokhoz hasonlóan (csehek, lengyelek) ezt fogja tenni, Orbán Viktor és Toroczkai László pedig vagy tudomásul veszi, vagy fakardozik tovább. Abban pedig óvatosan lehet bízni, hogy ennek a dohos, perverz roncspolitizálásnak a farvizén talán kinő a magyar ugarból egy potens, tisztességes, 21. századi, lehetőleg komoly baloldali értékeket is képviselő ellenzéki tömörülés, amelyik visszavezeti az országot a plurális, egészséges demokráciák közé. Aligha most lesz ilyen, de nélkülözhetetlennek tűnik.

Addig is itt a másik, egyben utolsó kedvenc témám tegnapról. „Miután a saját kezdeményezésemre lezártam a közös munkát a XXI. Század Intézettel és a Megafonnal, úgy döntöttem, hogy a jövőben kormányfüggetlen politológusként és politikai kommentátorként folytatom” – jelentette be Deák Dániel a Facebook-oldalán. Azt hiszem, van itt valami csúnya félreértés a tenyérbemászóan szervilis péniszszakértő úr részéről. Először is van itt néhány százmillió ismeretlen eredetű forrás, amivel e heves kopernikuszi fordulat előtt el kellene számolni, másrészt aljas fideszes propagandistából semmilyen kormánytól független politológus nem lesz soha. Deák úr munkássága az első pillanattól arról szólt, hogy milyen a szolgák élete, akiknek a legapróbb megnyikkanásáról is mások döntenek. Most, hogy kilépett Schmidt Máriából és Megafonból, mint a Fidesz az Európai Néppártból, szerintem szögezzük le: ha csak annyi bűne lenne, hogy képes volt Hann Endrét, a Medián vezetőjét megpróbálni besározni, akkor is élete végéig a fal mellett kellene osonnia szégyenében, nemhogy terveket szövögetni a jövőről, és mintha mi sem történt volna, azt sejtetni, hogy most akkor új lappal kezdi. Onnan lehet majd tudni, hogy meggyógyult az ország, ha Deák urat, aki soha nem volt politológus, mindenhol kiröhögik (leköpni nem kell), ahol a szerteágazó tudását áruba akarja bocsátani.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!