NEHAZUGGY

Én szívesebben csodálnám a csillogó-villogó iskolákat és kórházakat

Lázár Gergő | Ma | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 313,310 forint, még hiányzik 2,686,690 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A budavári Szent György téren újjáépülő József főhercegi palota hivatalos költségkerete bruttó 96,5 milliárd forintra nőtt. A beruházás befejezését 2028-ra tolták, de a kormányzat még nem döntötte el, mire fogják használni az épületet – számolt be róla a minap a 24.hu. Vagyis közel 100 milliárdjába kerül az adófizetőknek (nagyjából egy fél túlárazott Puskás Aréna?), de legalább még funkciója sincs. Ez a teljes szentendrei HÉV felújításának az ára, ami eléggé precízen mutatja, hogy mekkora összegről is beszélünk. A budai Várban újonnan épülő palota valamiért nagyon fontos volt a NER-nek, amelynek egyébként is mániája volt mindig, hogy korábban lerombolt épületeket építsen, újítson, csinosítgasson, jelen esetben egy olyan luxusnegyed kialakításán fáradoztak, aminek a csodájára járhatnak a magyarok és a külföldi turisták egyaránt. Kérdés viszont, hogy azokban az években, amikor válság válságot követett, akkor valóban egy olyan épület újjáépítésére kell(ett) mindenáron 100 milliárd forintot elkölteni, amelynek még konkrét funkciója sincs? Ha lenne funkciója, akkor is jogos lenne a kérdés. Értem, hogy annak idején csodálatosan nézett ki ez az épület, de ettől még tény, hogy a második világháborúban lebombázták, majd elbontották a romokat.

Sajnos abban az időszakban számos ország szenvedett hasonlóan súlyos, helyrehozhatatlan károkat, viszont ezeket el kellett volna tudni fogadni. Kevés olyan példa van arra, hogy megpróbálták újjáépíteni azt, amit a bemasírozó katonák leromboltak (Varsó ilyen), arra meg még kevesebb példa van, hogy a második világháború pusztítását valaki most, a 21. században próbálja kvázi semmissé tenni. Nyilván nem arról van szó, hogy ne lehetne egy szép épületet létrehozni ott, ahol lényegében évtizedek óta csak egy talapzat árválkodott, de miért kell egy épületet konkrétan lemásolni? Akkor már miért nem lehetett valami újat, ámde egyedit létrehozni, ami inkább bizonyította volna, hogy képesek vagyunk megújulni és arra is képesek vagyunk, hogy valami olyasmit hozzunk létre a mai időkben is, aminek ugyanúgy a csodájára lehet járni? Már ha az a cél, hogy a működésképtelen, a feladatait ellátni nem képes állam romjain mutogathassuk a kirakatot és azt, hogy nekünk ez is összejött. Az meg a másik kérdés, hogy tényleg nem lehetett volna olcsóbban megoldani a történetet, hiszen 100 ezer millió forint elképesztően sok pénz, pláne akkor, amikor egy rakás mindenre nem futja és az a hivatalos magyarázat, hogy azért, mert Ukrajnában háború dúl és a német gazdaság gyengélkedik.

100 ezer millió forintból lehetett volna iskolákat vagy kórházakat felújítani, esetleg javítani a főváros vagy más városok infrastruktúráján, de talán még az országos vasúti hálózaton is lehetett volna valamit lendíteni. Persze nem olyan látványos ezek egyike sem, mint egy hatalmas, impozáns palota felhúzása a várnegyedben, de garantáltan sokkal nagyobb társadalmi haszna lett volna. Arról nem beszélve, hogy egy újonnan felhúzott palota nem rendelkezhet azzal a múlttal, amellyel a korábban lerombolt palota rendelkezett. Ez persze nem a kormány, vagy az építtetők hibája, de talán pont ezért kellene hagyni azt, hogy a múlt a múlt része maradjon, ha már így alakult a helyzet. Mert ezzel az erővel a lerombolt Erzsébet hidat is rekonstruálhatnánk, amely egy valóban grandiózus, gyönyörű híd volt, szemben annak utódjával, amelyre nehezen lehetne pozitív jelzőket találni.

Vannak persze olyan beruházások, amelyek a társadalom egészének igényeit kielégíthetik, de ez az épület pont nem ilyen. Ennek ellenére döntött úgy annak idején az Orbán-kormány, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva (soha nem fogjuk megtudni, mi a túró lehetett az), a nyílt közbeszerzési eljárást megkerülve választották ki a kivitelező céget. A hülye is tudja, hogy ezeket a beruházásokat rohadtul túlárazták, és ezekből a túlárazásokból komoly összegeket osztogathattak vissza bizonyos embereknek, annyi vigaszunk lehet, hogy a NER bukásával talán kiderül, hogy pontosan mennyivel károsították meg a magyar adófizetőket. Hogy mégis mennyibe került a magyaroknak az, hogy egy megalomániás barom úgy döntött, hogy újjáépíti a második világháború alatt lerombolt budavári épületek egy részét, amelyekre egyébként jelenleg semmi szükség sincs. Hiszen az újjáépítést követően sem lesz semmilyen történelmi múltjuk, tehát az értékük lényegében kimerül abban, hogy jó esetben szépek, valamint helyet tudnak adni bizonyos eseményeknek.

Rendezvényközpontból viszont akad elég a fővárosban, mint ahogy szép épületből is. Működő, jól funkcionáló iskolából és kórházból viszont jóval kevesebb van, ezeknek a helyrehozása sokkal sürgetőbb lett volna. Most már biztosan kijelenthető, hogy ez a jelenlegi kormány feladata lesz, amelyik kevés látványberuházásba vághat bele, mivel a Fidesz-rezsim az elmúlt 16 évben lényegében szinte csak ilyen beruházásokba öntötte a pénzt, amelyek aztán elképesztően sokba kerültek a magyar adófizetőknek. Ezeknek viszont a funkcionalitása minimális vagy egyáltalán nincs is, ami nem volt fontos Orbán számára. Neki az volt a fontos, hogy fényességes uralkodására a Puskás Stadionra vagy a József főhercegi palotára nézve emlékezzen az utókor. Kár, hogy ezen látványos presztízsberuházások miatt rendkívül fontos más felújítások maradtak el, amelyek ha közvetetten is, de emberek életét követelték, de legalábbis az életminőségét rontották drámaian. De mint tudjuk, a populista vezetők soha nem azt tartják szem előtt, hogy mire van szüksége valójában a társadalomnak, hanem azt, hogy mire lehet mellkast döngetve mutogatni akkor, amikor valaki leköszön a vezető pozícióból. Én mondjuk szívesebben látnám a csillogó-villogó iskolákat és kórházakat, mint a kihasználatlan stadionokat és palotákat. De biztos velem van a baj, nem vagyok elég patrióta.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!