Május 31,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Számadás és elszámolás

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,062,520 forint, még hiányzik 937,480 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvasva a közelmúltban a bukott magyar miniszterelnök nyilvánosságnak szánt öntömjénezését, vagyis hogy nem átallott úgy értékelni kormánya és saját teljesítményét, hogy „kiváló állapotban adták át Magyarországot, ezért nem fél az elszámoltatástól. A kiváló állapot alátámasztására felsorolt néhány számot, amit mindig felsorol, most nem ismételném meg. Ennél fontosabb, hogy közben szándékosan kihagyott legalább olyan fontos más számokat, amelyek szintén ismertek, de egyáltalán nem igazolják az optimista diagnózisát. Nem elsősorban számokat, hanem néhány olyan, számomra különösen fájó aspektust teszek ide, ami következetesen kimarad a sikerjelentéseiből, a konkrét számok is könnyedén fellelhetők.

2010 óta több százezren kitántorogtunk a penészedő, romlott nyugatra, hogy emberibb környezetben és légkörben éljünk. A legtöbbünknek most sem könnyű.

A kitántorgók jelentős részének gyerekei külföldön születtek – minden bizonnyal több ezer gyerekről van szó –, akik már egy másik országban kezdik/kezdték az iskolát, akik egy másik országban szocializálódtak, sajnos vélhetően ők már nem fogják országunkat gyarapítani.

A Covid időszak alatt hozott felelőtlen, dilettáns kormányzati intézkedések többek között mintegy 40.000 honfitársunk idő előtti távozását okozta. Nem azt mondom – még ha a bukott miniszterelnök ezt is ígértek annak idején -, hogy mindet meg lehetett volna gyógyítani, csak annyit állítok, hogy felelős szakmai rendelkezésekkel ezt a magas számot biztosan lehetett volna csökkenteni.

Szintén számszerűsíthetők a teljesen feleslegesen, mutyik sorozatával beszerzett, jelentős részben használhatatlan lélegeztetőgépek. Nem az volt a lényeg, hogy működjenek, nem az volt a kérdés, hogy szükség van-e rájuk, hanem hogy minél nagyobbat lehessen kaszálni rajtuk. 

Nem került említésre az sem, hogy 2022 óta csak Magyarországon vágtatott el kiugróan az infláció, amit ugye – mi másra – az orosz-ukrán háborúra fogott a propaganda. Érdekes, más uniós országokban a drágulás jóval mérsékeltebb volt. Érdekes, pedig más EU-tagállamok is szomszédosak a háborúval.

Arról sem szólt a fáma, hogy vajon a szélsőségesen radikális propaganda miatt hány magyar tartotta ellenségének azt a másik magyart, aki nem a kormány szekerét tolta, illetve csak „másként”gondolkodott. Hány ezer családban nem beszélnek egymással a családtagok mai napig emiatt? Hány barátság ment tönkre e kirekesztés okán? Egy biztosan. Én is elveszítettem egy nagyjából 20 éves barátságot azért, mert másképp vélekedtem, mint az ún. „nemzeti” oldal. Nem, nem én vetettem véget a barátságnak.

Az ostoba, rövidlátó, hibás rögeszméken alapuló politizálás okán több ezer milliárd eurónyi uniós támogatást befagyasztottak, egy része elveszett, a többit hatalmas bravúr lesz az utolsó eurocentig lehívni.

Sokáig sorolhatnám, de úgy vélem, az elhallgatásokból ennyi is elég, ezek is bőven bizonyítják a bukott kormány abszolút képtelenségét az ország bajainak kezelésére, sorsának jobbra fordítására. Ami még érdekesebb, hogy ugyanezek a döntéshozók kiválóan értettek ahhoz, hogy saját maguk és a sleppjük részére luxuskörülményeket biztosítsanak, hogy hihetetlen mértékű pénzügyi-vagyoni gyarapodást érjenek el. Mert nem a képességeikkel volt a baj, hanem a szándékaikkal. Gonoszságból, rosszindulatból éltek vissza a helyzetükkel, szándékosan szipolyozták a költségvetést, hogy minél nagyobb tételek veszítsék el közpénz jellegüket. Döbbenetes összegeket következmények nélkül nem ott használtak fel, ahol az országnak szüksége lett volna rá. 

Amiről a bukott magyar miniszterelnök szándékosan nem szólt, mert valószínűleg soha nem is érdekelte, hogy egy ország állapota nemcsak számok halmaza, hanem az állampolgárok érzéseinek, jólétének, nyomorának, pillanatnyi állapotának, aktivitásának, passzivitásának egyvelege, amit gyűjtőfogalommal  életminőségnek lehetne nevezni. Ebben is hatalmas különbségek voltak/vannak az állampolgárok között. Minden kormány kötelessége a fennálló társadalmi, vagyoni, jóléti különbségeket csökkenteni, hogy minél szélesebb réteg jusson előre, hogy  a társadalmi olló nem azért záruljon, mert egyre többen lecsúsznak, hanem mert egyre többen felemelkednek. Ez se történt meg. Április 12-én napvilágra került a széles elégedetlenség, elegünk lett a korábbi állapotokból. 

Így jutottunk el oda, hogy most már a győztes felelőssége az előző rezsim elszúrt intézkedéseinek helyrehozatala, a polgárok azon csoportja önbecsülésének visszaadása, akik a korábbi rezsim politikája és intézkedései miatt másodrendű állampolgároknak érezték magukat. Akiket kizártak a nemzetből, akiket politikai okból vegzáltak, és lehetne folytatni. Itt mindenképpen személyi felelősöket lehet és kell is találni az egykori döntéshozók között, akiknek szigorú elszámoltatással kell szembenézniük. És nem kizárólag gazdasági (bűn)cselekményekre gondolok. „Bűnlajstromot” nem fogok iderakni, rengeteg bűnlajstrom sokfelé fellelhető, viszont az én szememben a legnagyobb hiba, a legnagyobb bűn az, hogy a választás napjáig fennálló állapotokat szándékosan, gonoszságból, rosszindulatból idézték elő. Mert soha nem a képességeikkel volt a baj, hanem a szándékaikkal.

Nem szeretnék a helyükben lenni, ha a jelen kormány az elszámolást nem csak ígéret szinten kezeli, nem halogatja, hanem eredményesen tesz is érte.

Büki László

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.