Az euroszkeptikusok, a „patrióták” és mindenféle, az EU jövőjét aláásni igyekvő sanda európai politikusok a szívükhöz kaptak, éppúgy, mint Trump, Putyin vagy Hszi Csin-ping. Kanada lehetne az Európai Unió első „társult tagja”. Ursula von der Leyen vetette fel a gondolatot, Mark Carney kanadai miniszterelnök pedig Strasbourgban üdvözölte az elképzelést.
Ilyen tagsági forma jelenleg nem létezik. Az uniós szerződések teljes jogú tagságot és különböző társulási megállapodásokat ismernek, „társult tagságot” (associate membership) azonban nem. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne azt létrehozni. Az uniós szerződés 217. cikke lehetővé teszi harmadik országokkal olyan társulás létrehozását, amely kölcsönös jogokat és kötelezettségeket, közös fellépést és különleges eljárásokat teremt. Ezen alapul többek között az Európai Gazdasági Térség is. Norvégia, Izland és Liechtenstein ennek révén részese az egységes piacnak anélkül, hogy EU-tag lenne. Svájc pedig kétoldalú szerződések egész hálózatával kapcsolódik az Unióhoz. A „bent vagy kint” tehát már ma sem írja le pontosan Európa valóságát.
Kanada ideális kísérleti alany. A CETA (szabadkereskedelmi egyezmény) révén már szorosan kapcsolódik az európai piachoz, NATO-tag, 2025-ben biztonsági és védelmi partnerséget kötött az EU-val, idén pedig első Európán kívüli országként csatlakozott a 150 milliárd eurós SAFE védelmi beszerzési rendszerhez. Vagyis a társult tagság nem a nulláról indulna, hanem egy már létező gazdasági, politikai és katonai együttműködésre épülne. Kanada olyasmit is kínál, amire Európának égető szüksége van: nyersanyagot és energiát. A világ egyik legnagyobb urán-, kálium-, nikkel-, kobalt- és más kritikusásvány-termelője, hatalmas kőolaj- és földgázkészletekkel. Az EU egyik stratégiai gyengesége ugyanis éppen az, hogy miközben közel 450 milliós piac és ipari-technológiai nagyhatalom, energia- és nyersanyagellátása jelentős részben külső forrásoktól függ. Carney ezért Strasbourgban nem egyszerű szabadkereskedelmi megállapodásról beszélt. A kritikus ásványokat, az energiabiztonságot, a hadiipart, a mesterséges intelligenciát, a számítástechnikát, az űripart és a pénzügyi rendszereket egyaránt a szorosabb együttműködés területeként nevezte meg. Kanada és Európa külön-külön is jelentős erő, együtt azonban jóval kevésbé kiszolgáltatott bármely nagyhatalomnak.
Röviddel később Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke már Ausztráliát és Új-Zélandot is megnevezte olyan országként, amely később hasonló kapcsolatot alakíthatna ki az EU-val. Új-Zéland gyorsan jelezte, hogy ilyen tárgyalások egyelőre nem folynak, Ausztrália kereskedelmi minisztere viszont érdeklődéssel fogadta a gondolatot. Japán és Dél-Korea neve is felmerülhet ebben az összefüggésben: két fejlett demokrácia, technológiai és ipari nagyhatalom, amelyeknek már most rendkívül szoros gazdasági kapcsolataik vannak Európával. Kezd tehát kirajzolódni valami, ami több lehet egyszerű kereskedelmi együttműködésnél: egy EU köré szerveződő gazdasági, technológiai és biztonsági térség. Nem feltétlenül minden résztvevő kapná ugyanazokat a jogokat. Kanada számára fontos lehet a nyersanyag-, energia- és hadiipari együttműködés, Japán és Dél-Korea esetében a technológia, Ausztráliánál a kritikus ásványok, Nagy-Britanniánál pedig a pénzügyi, tudományos és katonai kapcsolatok. Ez a formálódó rendszer lényegesen különbözhetne a hagyományos nagyhatalmi érdekszféráktól. Az EU nem azért közeledik Kanadához vagy Ausztráliához, hogy katonai támaszpontokat létesítsen területükön. Nincs saját állandó hadserege, és nincs az amerikaihoz vagy oroszhoz hasonló globális katonai bázishálózata. Gazdasági kapcsolatait sem arra kellene építenie, hogy partnereit infrastruktúrahitelekkel függő helyzetbe hozza, vagy tartósan hatalmas kereskedelmi többletet halmozzon fel velük szemben. Kína 2025-ben például csaknem 1200 milliárd dolláros árukereskedelmi többletet ért el – történelmi rekordot. Egy „EU+” modell vonzereje éppen az lehetne, hogy nem egy központ gazdasági dominanciájára, hanem egymást kiegészítő érdekekre, kölcsönös előnyökre épül. Kanada adhat energiát és nyersanyagot, Ausztrália ásványkincseket, Japán és Dél-Korea technológiát és ipari kapacitást, Nagy-Britannia pénzügyi, tudományos és katonai erőt, Európa pedig hatalmas piacot, tőkét, kutatást, feldolgozóipart és szabályozási hátteret. Nem birodalom lenne tehát, hanem valódi partnerség. Különösen érdekes Nagy-Britannia helyzete. A Brexit után London ma még hivatalosan kizárja az egységes piacra és a vámunióba való visszatérést. Ugyanakkor egyre több területen próbálja lebontani az EU-tól elválasztó akadályokat: tárgyalnak az élelmiszer-kereskedelem egyszerűsítéséről, az emissziókereskedelmi rendszerek összekapcsolásáról és az energiapiaci együttműködésről. Vagyis Nagy-Britannia politikailag egyelőre nem akar visszamenni azon az ajtón, amelyen 2020-ban kilépett, de egyre több oldalajtót keres. Egy új társult státus egyszer még kényelmes megoldás lehetne erre az ellentmondásra – bár a brit kormány jelenlegi álláspontja szerint sem az egységes piachoz, sem a vámunióhoz nem kíván visszatérni. Más kérdés, hogy meddig tartható ez az álláspont. Skóciában a Brexit megítélése különösen lesújtó, Wales pedig időközben látványosan meggondolta magát: a 2016-ban még a kilépésre szavazó országban egy 2026. májusi felmérésben már 61 százalék választotta volna az EU-ba való visszatérést. Észak-Írországban ugyancsak 57 százalék támogatná az újracsatlakozást. Sőt, már egész Nagy-Britanniában többségbe kerültek a visszatérés hívei. Könnyen lehet tehát, hogy London ma még a Brexit vörös vonalait őrzi, miközben mögötte lassan megváltozik az ország.
A legfontosabb azonban talán az, hogy a látszat ellenére mindez nem Amerika-ellenes vállalkozás. Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália, Japán és Dél-Korea mind az Egyesült Államok szövetségesei is. Carney maga hangsúlyozta, hogy nem egy új, harmadik hatalmi blokkot akar létrehozni, amely csupán „jobb modorral” próbálna versenyezni a nagyhatalmakkal. A cél szerinte a kollektív ellenálló képesség: a középhatalmak olyan együttműködése, amelyben egyik résztvevő sem kerülhet egyetlen nagyhatalom gazdasági vagy politikai függésébe. Talán ez az egész elképzelés legfontosabb eleme. A múlt század legsötétebb korszakait idézve a világ ismét nagyhatalmi tömbökre kezd tagolódni, miközben számos fejlett demokrácia nem szeretne választani Washington, Peking vagy bárki más kizárólagos érdekszférája között. Egy közel félmilliárdos, középhatalmakból és kisországokból álló Európai Unió köré szerveződő, Kanadától Ausztráliáig és Japánig nyúló partnerségi hálózat erre kínálhatna alternatívát.
Nem tudjuk még, hogy „társult tagságnak”, stratégiai partnerségnek vagy valami egészen másnak nevezik majd. Az sem biztos, hogy egyáltalán létrejön. Több uniós főváros már most óvatosságot mutat, és az elképzelés konstrukciója, pontos tartalma sincs kidolgozva. De a gondolat megszületett. Lehet, hogy néhány év múlva éppen 2026 szeptemberére tekintünk majd vissza úgy, mint arra a pillanatra, amikor az Európai Unió először kezdett komolyan gondolkodni azon, hogy szervezetét nemcsak a csatlakozásra váró európai országokkal lehet bővíteni, hanem a jogállamiság és demokrácia Európája köré, a kölcsönös előnyökre alapozva építeni lehet egy új szövetséget, amely ugyanezen értékeket vallja.
Butola Zoltán
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
Úgy tűnik, a dolgok sínre kerülése folytatódik. Se Szijjártó, se Kubatov, se Deutsch, se egyetlen pártpolitikus nem lehet többé futballklubelnök, mert beköszönt a sport és a politika különválasztásának ideje (már csak a politika és az egyház különválasztását kellene valahogy megugrani, de kivárjuk, mint a legfőbb ügyész megválasztását is). Közben Mészáros Lőrinc és Szíjj László 23 ezer […]
Miközben az öregember főnöke, a bukott miniszterelnök arról panaszkodik a Blikknek, hogy egy ekkora mértékű, „földrengésszerű” vereség után nehéz „lelket önteni, lelket verni” egy politikai közösségbe (a helyében, annyi lelkemen száradó bűnnel, beleértve megannyi, a famíliám irányába eltérített közpénzmilliárddal én a színük elé se mernék járulni, nemhogy éjszaka aludni), Schmidt Mária bukott NER-lovagina és sufnitörténész […]
Sajnos nem sikerült megfejtenem se azt, hogy egészen pontosan mit óhajtott üzenni, se azt, hogy egyáltalán kihez beszélt és miért vágott olyan fura pofát Lajtár István, a legfőbb ügyész jogkörében eljáró legfőbb ügyész helyettese abban a nagyjából 4 perces videóban, amit a szervezet Youtube-csatornájára ma került fel. Az biztos, hogy az elmúlt 16 év után […]
Meg akartam ünnepelni valamivel hosszabban, hogy a történelmet egészen bestiális módon meghamisító, az Orbán-kurzus érdekeihez hajlító, ennek érdekében 56-os hősök emlékét is vígan, de legalább önérzetesen meggyalázó minden történészek milliárdos szégyenét az illetékes miniszter kirúgta a Terror Háza Múzeum éléről (a kekvásítás mellékhatásai már csak ilyenek), de egyáltalán nincs idő gólörömre, mert a politikából elvileg […]
Bár sok egyéb fontos kérdés is hever az asztalon, legyen most ez a parlamenti abszolút filmszínház elé: miután a magyar nemzeti érdek képviseletének, valamint a magyar emberekért éjt nappallá tévő munkálkodásnak a rablómeséjét unortodox mélységekbe süllyesztve a pártja választási veresége után úgy lépett le a kínai BYD-hoz dolgozni, hogy előzőleg 70 milliárdos = 70 ezer […]
Szégyen vagy nem, többször összeszorult a gyomrom, de még a torkom is, miközben a bukott rezsim áldatlan rombolásának nehéz örökségét magán viselő gyermekvédelmi rendszer átvilágítását eredményező 200 oldalas jelentésről tájékoztatást adó Gyurkó Szilviát, a Magyar-kormány gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkárát hallgattam. Pedig eddig se gondoltam, le is írtam pár napja, hogy a véletlen műve lenne, hogy […]
Én megértem, hogy Magyar Péter bosszankodik és mérges, hogy büntetést kell fizetni – egymillió eurót naponta – azért, mert (Magyarország) megállította az illegális migrációt – egyebek mellett ezt állította csütörtökön Pozsonyban a visegrádi négyek Micheál Martin ír miniszterelnökkel közös tanácskozása utáni sajtótájékoztatóján Andrej Babis cseh miniszterelnök, aki egyben örömét fejezte ki, amiért a visegrádi négyek […]
A lipicai ajándéklovakon, Gazsi csádi tevefarmján, no pláne a bukott orbáni hatalom árulóinak kardélre hányásán túlmutató témát tegyünk az asztalra. A hír: Politikai boszorkányüldözés, showműsor, a Tisza politikai megrendelése. Ez várható, ha a gyermekvédelmi bizottság politikusokat is be fog idézni, ahelyett, hogy csak szakembereket hallgatna meg – jelentette ki Panyi Miklós, a Fidesz és Juhász […]
Bár a konstruktív ellenzék legnagyobb pártjának örökös elnöke és bukott miniszterelnöke elővakarta magát a nyaralásból, és nekiállt huhogni a költségvetés, az államadósság, valamint az üzemanyagár miatt, mintha teljhatalmú kormányzásának tizenhat éve meg se történt volna, és ennek számtalan hordaléka nem nyomná a magyarok vállát, de azzal kapcsolatban mély a kuss, hogy miképpen lett Magyarország uniós […]
„A kampányban én csak egy fegyelmezett közkatona voltam a lövészárokban”. „A Fidesz mint párt olyan mértékben nőtt össze Orbán Viktor politikai személyiségével, hogy szerintem nincsen Orbán Viktor nélküli Fidesz. Ha a Fidesz egyben maradása a cél, akkor ez Orbán Viktor aktív részvételét jelenti”. A Polgári Demokraták egy Orbán-mentes ajánlat, de ez nem a Fideszről szól: […]
Random hírek, tündérmesék, amelyeknek természetesen semmi közük egymáshoz és úgy általában semmihez: • Polt Péter, korábbi legfőbb ügyészből lett eltakarodott Ab-elnök leadta az ő záró vagyonnyilatkozatát, ezzel összefüggésben a következő két évben igénybe veheti a távozása után járó juttatásokat: a három havi végkielégítésen kívül a személyes gépkocsihasználatot és a kétfős titkárságot is. A vagyonnyilatkozata alapján […]
Ímhol egy feladvány hétvégére, a gondolkodás még senkinek nem ártott meg, soha nem szégyen tanulni a bölcsebbektől jeligére, a megfejtéseket összesítjük és majd jól kielemezzük: A Tisza-kormány év végéig meghosszabbítja a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet. A miniszterelnök szerint a ceutai krízis is bizonyítja, hogy a legkisebb jogszabályi engedmény is súlyos következményekkel járhat. Ceuta valamivel távolabb […]
„Befizette a telefonszámláját a házelnök, ennyit keres Forsthoffer Ágnes (…) A nyugat.hu májusban arról írt, hogy Forsthoffer Ágnes házelnöki fizetése bruttó 5 892 718 forintról bruttó 3 810 624 forintra csökkent. A Telex korábbi információi szerint az Országgyűlés elnökének emellett közel 70 millió forintnyi megtakarítása van. A házelnök tehát havi bruttó több mint 3,8 millió […]
Nézzünk végig az alábbi idővonalon, és vérmérséklet szerint értelmezzük: • Augusztus 21: Közérdekű adatigénylést nyújtott be a Transparency International Magyarország július elején a Magyar Nemzeti Banknak, amiben a jegybank által 2025. január 1-je után megkötött visszterhes és ingyenes szerződéseinek adatait kérték ki. Varga Mihályék július 24-én a válaszadásra rendelkezésre álló 15 nap meghosszabbítását kérték egyszer […]
Semmi kedvem elviccelni a dolgot, úgyhogy nem is fogom. Miközben az újjászületés, újjáépülés, súlyos traumákból való kigyógyulás és demokratizálódás rögös, keserves útjára lépett Magyarország kritikus, gondolkodásra hajlandó, önérdekét felismerő laza többsége még most is azon tipródik (és végül is igaza van) a fideszes hiénák jajveszékelései közepette, hogy Unger Anna mégis miért volt jobb jelölt a […]
A Fidesz fehér zászlós bohóca, a nemzet leggyávább embere nem tűnt el, mint a főnöke az Adria habjaiban, ahova a vitorlás hajóról ugrott be, csak áthelyezte az üléspontját a rothadó liberális belga fővárosba, ahol immár EP-képviselőként rontja a bolygó levegőjét. Aminek nem tudom, mennyi köze van a mentelmi jogához, viszont még mindig létezik olyan sajtóorgánum […]
Kár lenne összehányni magunkat, sőt, talán még a szemünket megforgatni is, annyit talán nem ér az egész, de attól még az erkölcsi toprongy akkor is kicseszi a biztosítékot, ha tudatosan próbáljuk elkerülni. Hatalmas konstruktivitásukban felváltva, egymásra licitálva múlják alul egymást a bukott állampárt képviselői függetlenül attól, hogy megválasztotta őket bárki, vagy a főnökük hányta telibe […]
A parlamenti titkos szavazás eredményére várva akkor még egyszer, utoljára. Senkit semmiről nem akarok meggyőzni, senkinek a nevében nem beszélek, nem akarom jobban tudni, hogy mit akar a magyar társadalom, a nem alaptalanul dühös sok millió ember, ha képes – mintha az élete múlna rajta – egy még fel sem állt intézmény potenciális leendő vezetőjét […]
„Nem szeretem a nagy csinnadrattát, az elnöknek nem látszania kell, hanem a munkát kell megszerveznie, és egy morális falat kell felépítenie a hivatal köré, ahol senkit nem enged be, aki megkörnyékezhetné. (…) Mindenkinek érdemes megkérdeznie a hallgatóimat, hogy érdemes-e engem megvárni a folyosón”. Nem ez volt a legerősebb állítása Unger Anna Róza politológusnak, az ELTE […]
Olyan borzasztó önkény és elnyomás dúl az Orbán utáni Magyarországon, hogy miután a hétfőn újraindult Kossuth Rádió első vendégei között Navracsics Tibor volt miniszter szabadon delirálhatott a polgári demokrata projektjéről és tolhatta le magáról serényen és rezzenéstelenül az elmúlt 16 év penetráns kormányzásának rá eső felelősségét (neki legfeljebb annyi köze van négy ciklusnyi országrontáshoz, mint […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
