Az év poénja, mottó az örökkévalóságnak, fogyasszuk jó étvággyal: Én nem csapom be az embereket, nem ígérgetek, nincs toronyóra lánccal, nincs ingyenebéd. Én nem állítom azt, hogy kevesebb munkával több pénzt lehet keresni. Én nem csinálok ilyet. Mert az élet nem erről szól. Én nem fogok akkor sem mást mondani az embereknek, mint amit gondolok, és amit igaznak gondolok. Akkor is ha elveszítjük vele a választást.
Ha jól kiröhögtük magunkat az öregemberen, akkor fiatalos jó reggelt mindenkinek a közelítő hétvége előtti kanyarban előzve! Oroszország – hogy úgy mondjam – választ, Szaúd-Arábia tűz alatt van, a magyar politika büdös mocsarának lecsapolásához pedig egy kormányváltás és néhány hónap nem elég.
Mindenek előtt bocsánatot kérek, amiért a tegnapi jeles napon, az őszödi beszéd kiszivárgásának 20. évfordulóján elmaradt a gyurcsányozás. Pedig biztosan van hírértéke annak, az elmúlt húsz év történéseinek és minőségének tükrében különösen, hogy például Lendvai Ildikó, az MSZP akkori frakcióvezetője ma mit mondott volna a Fidesz által patás ördöggé maszkírozott, húsz éven keresztül politikai megélhetési forrássá emelt/taposott Gyurcsánynak arra a kérdésére, hogy kell-e még mondania valamit. Szerintem az igazán érdekes és tanulságos az, hogy a börtönbe való beköltözés helyett egyelőre a Lendvay utcába való visszaköltözéséről propagandavideót forgató, minden hazug, aljas szavával (lásd fent) a magyarokat változatlanul hülyének néző, felforgató és lázító bukott Orbán és a Rémhírtévében egymásnak a kilincset adó talpasainak se érte el az ingerküszöbét ez a rendkívüli esemény, pedig lélegezni nem tudtak évtizedeken átívelően, ha nem Gyurcsány neve fröcsögött kifele a szájukon, pedig hogyan tudtak volna tizenhat évig Ferivel riogatni, ha az a felvétel nem kerül a megfelelőre helyre, és Feri nem teszi meg nekik azt a szívességet nekik, hogy lemondás helyett kapaszkodik a székébe.
De fókuszáljunk, pedig rohadt nehéz. Feljelentés, újabb feljelentés, vizsgálat, nyomozás, gyanúsítás, őrizetbe vétel, korrupció, letartóztatás, rács. Ha az ember vadhajnalban nekiáll összeolvasni a szerinte releváns híreket a fülsiketítő közéleti zajban, akkor nagyjából ezekkel a szakkifejezésekkel fog találkozni. Másrészt arra a következtetésre fog jutni, ha már idáig eljutott, amire Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter is jutott, miután hónapok óta átvilágítja az elődei ragacsos mocskát. (Ó, csak Dzsudzsák Balázs Tesókát tudnám feledni, aki nem a technológiai, hanem a külügyminisztériumban hagyta ott az ürülékét.) Pontosan ebben bízik szerintem nem is alaptalanul az Orbán-horda. Hogy miután a letelepedési kötvényes csúcsbiznisztől az MI Kutató Központig mindenhol a kormányzást helyettesítő gigakorrupció nyomaival van tele minden, a társadalom belefárad, belefullad az egy napra jutó disznóságoktól, hogy követni sem tudja, egy idő után már nem is akarja, és különben sincs annyi ügyész és nyomozó, aki fel tudná göngyölíteni, hogy tizenhat év alatt hogyan raboltak le, ahol lehetett tégláig az országot és nyakon tudna csípni valamennyi elkövetőt. Ennek szól minden megnyekkenésük, a felcsúti öregember mindent ugyanonnan folytató árokásása, meg az is, hogy miután busz alá lökték az országot, kiforgatták mindenéből, most arra várnak, arra gyúrnak, annak szurkolnak, hogy az új kormányra mikor dől rá a szaros bili, hogy Pócs János és Németh Balázs jöhessen megmenteni a magyarokat.
Jut eszembe, kellett az a 38 millió forintos bárpult is a Rogán Bűnöző Antal-féle szivarszobás, üvegfalas luxusminisztériumba, mint egy falat kenyér, nem? Hogy az állami gondozott gyereknek közben szexuális szolgáltatásokat kellett nyújtania, hogy ne haljon éhen, mert annyira kurvára rendben volt minden, hogy 1500 forintból naponta jól lehetett lakni?
Tehát a Tanács Zoltánék által lefolytatott átvilágítás konzekvenciája: az Orbán által vezetett, valamiért kormánynak nevezett, bűnszervezetnek kinéző alakulat, különösen pöffeszkedése utolsó éveiben konkrétan elhitte, ami számos gondolkodó kívülálló számára is teljesen evidens volt. Úgy viselkedtek, mint akik bármit megtehetnek, ergo meg is tették. A legtöbb döntésnél nagyjából egyetlen cél vezérelte őket: megtalálni a módját annak, hogy minél több pénzt szedjenek ki a rendszerből. Soha a büdös életben nem fogom megérteni, hogy mi kell ahhoz, hogy valakit kizárólag a pénz, a még több pénz, a felfoghatatlanul sok pénz összeharácsolása mozgasson, és hogy mitől élvezhető, mitől tekinthető egyáltalán emberhez méltónak egy olyan élet, aminek minden egyes része mások megnyomorításából származik.
Úgyhogy abszolút nem látom be, mi lehet a probléma azzal a szándékkal, ami mellé törvényjavaslatot is benyújt a Tisza, amely lehetővé teszi a politikusok vagyonosodásának vizsgálatát akár 20 évre visszamenőleg. Nem bosszú jelleggel, hanem korrekt eljárás keretében. Amiről a miniszterelnök tegnap esti ATV-s interjújában is beszélt: a jogszabály úgy lesz megalkotva, hogy a legkönnyebben és a legszakszerűbben tudják végezni a munkájukat a NAV szakemberei. Oké, nagyon helyes, gondolom, semmilyen ellenvetésük nem lesz a nemzeti oldal jeles képviselőinek, akik becsületesen éltek az elmúlt tizenhat évben, nem hagyták magukat megvesztegetni, nem fenyegeti őket az a veszély, mint Jellinek Dánielt és Szivek Norbertet.
Közben megnyugodtam. Igaz, hogy a parlament nemzetbiztonsági bizottsága nem találta, Moszkva, Peking és Dzsudzsák Tesóka kedvencét, de Szijjártót is el lehet érni. Legalábbis nem tud elbújni. Mint többször írtam korábban: sem belföldön, sem külföldön nem tudnak ezek már úgy közlekedni, hogy ne lenne mindenhol legalább egy magyar hazafi, aki megörökíti az undorító, sompolygó lényüket, ahogy próbálnak úgy tenni, mintha normális emberek lennének, akik normális életet élnek, miközben már soha nem fognak. Szóval a BYD-nél fontos pozícióban alkalmazott Szijjártó köszöni, jól van, múlt pénteken Kisvárdán fényképezték le, ahol Seszták Miklós korábbi fejlesztési miniszterrel, kisvárdai országgyűlési képviselővel is találkozott. Ja, bármennyire hihetetlen, Seszták jelenleg is tagja az országgyűlésnek (rohadjak meg, ha akárcsak egyszer láttam a kereszténytálib frakció soraiban), és ez a tízmilliárdos nagyságrendű Volánbusz-korrupciós botrány köti össze a már letartóztatott Jellinek Dániellel és Szivek Norberttel.
Szóval a hazáját Kínának és Oroszországnak áruló, ipari hulladék lélegeztetőgépekkel seftelő Szijjártó azzal a Sesztákkal kávézott Kisvárdán, ahol állítólag aznap a kölke U-17-e meccset játszott, akit a mentelmi joga egyelőre véd, de akinek a korrupt alakja feltűnik ebben a mocskos, hűtlen kezelés és pénzmosás gyanúját felvető ügyben, amiben ezt a két figurát tegnap letartóztatták. Szerintem csodálatos, hogy mindig körbeérünk, hogy nincs egy olyan millimétere e horda létezésének, amire ne vetülne a korrupció mocska. Nincs egy olyan figura köztük, aki minden gyanú fölött állna. És most is, még mindig hazudnak és ha éppen nem bujkálnak, mint például Kocsis Máté vagy Gulyás Gergely, akikről hónapok óta semmit nem lehet tudni, akkor meg vannak sértődve és habzik a szájuk. És még mennyi minden van, amiről szót sem ejtettem. Majd legközelebb, ígérem. Ameddig lesz legközelebb.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.