NEHAZUGGY

Sem akkor nem álltunk, sem most nem állunk készen egy olimpia megrendezésére

Lázár Gergő | Ma | 19:20

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 695,240 forint, még hiányzik 1,604,760 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Óriási esély a budapesti olimpia – mondta Karácsony Gergely nemrégiben a Marketing Summit budapesti konferenciáján, amivel természetesen Gyulai Zsolt a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is egyetértett. Noha Budapest főpolgármestere kifejtette, hogy miért is tartja olyan nagyszerű ötletnek ezt – mármint a szükséges infrastruktúra kiépítését -, a magyar emberek 2017-ben elég jól érthetően az akkori kormány tudtára adták, hogy nincs szükségük olimpiára. Nem úgy, hogy népszavazást tartottak róla Orbánék, hanem úgy, hogy a Momentum Mozgalom negyedmilliónál több aláírást gyűjtött össze az olimpiai pályázat visszavonása érdekében, a Fővárosi Önkormányzat visszavonta a pályázatot, a népszavazás tárgytalanná vált. Mondhatni: megfutamodtak az elvtársak. A magyarok nem azért támogatták a Nolimpiát, mert a versenyért ne rajonganának, hiszen Magyarországon mindig is fontosak voltak az olimpiák, hanem azért, mert pontosan tudni lehetett, hogy az olyan hatalmas költségekkel járna, amelyek kifizetésére egészen biztosan nincs – nem volt akkor sem – fedezete sem a fővárosnak, sem Magyarországnak. Még ha a 2037-es olimpiát is célozná meg a főváros, van jelenleg jobb dolga is az ország lakosságának, mint hogy felmérhetetlen pénzeket költsön el arra, hogy házigazdája lehessen egy olimpiának.

Félreértés ne essék, vannak pozitív példák is olimpiarendezésre, de valamiért kétlem azt, hogy ez Magyarországnak is menne. Egészen egyszerűen időre van szükség ahhoz, hogy olyanok legyenek az üzleti élet részei, akikben meg lehet bízni. Meg kell tisztulnia az egész iparágnak, majd újra kell építeni szinte mindent. Most nem olimpiára, hanem valódi, mindenkit érintő fejlesztésekre van szüksége nem csak a fővárosnak, de az egész országnak. Pontosan tudom, hogy mennyire sokan imádják az olimpiákat Magyarországon – én is követem minden alkalommal -, de a rendezés jogát meg kell hagyni azoknak az országoknak, amelyek ezt megengedhetik maguknak. Annál is inkább, mert az utóbbi években nagyon kevés olyan ország volt, amelyik nemhogy nem veszített az olimpián, de még bevételre is szert tudott tenni. Az, aki a legtöbbet nyeri az olimpiával, nem más, mint a szponzorok és maga a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, nem pedig a szervező országok.

Nyilván szeretnek azzal példálózni, hogy elképesztő számú turista érkezik a játékok miatt, valamint a rendező város felkerül sokak térképére és akár évtizedekig biztosíthatja az odaérkezőket, viszont ez alapvetően megint csak nem igaz. Sok turista ugyanis pont a játékok miatt nem látogat el a városba, tehát leginkább kicserélődik a turisták összetétele. Egy hónapon át a sportot kedvelők lepik el a várost, akik pedig más, teszem azt kulturális események miatt érkeztek volna a városba, inkább lemondanak erről. De ez csak az egyik probléma az olimpiai rendezéssel, ehhez hozzájön még az a tény, hogy a legtöbb esetben számtalan olyan infrastruktúrát kell kiépítenie a rendező városnak, amely később egyáltalán nem hasznosítható. Egyetlen hónapig használják csupán, hogy aztán az enyészet áldozatává váljon. Pedig ezek a helyszínek sokszor milliárdokba is kerülhetnek, amely pénz lényegében olyan, mintha kidobtuk volna az ablakon.

Persze tudom, hogy presztízskérdést is lehet ebből a témából csinálni, de szerintem egyetlen fővárosnak sem az kellene, hogy legyen a célja, hogy megmutassa, képes egy hónapon át akár több százezer sportfanatikust is vendégül látni. Egy város biztosítson minden szükségeset a saját lakói számára első körben, aztán ha ez már megvan, akkor lehet gondolkodni további feladatok elvégzésén, adott esetben pedig akár olimpiai rendezéseken is. Addig viszont ez óriási felelőtlenség lenne, hiszen vannak példák arra a múltból, hogy miként tud konkrétan évtizedekre tönkretenni egy egész országot egy olimpia rendezése. A görögök olimpiai rendezése olyan válságot okozott, amely miatt az ország a csőd közelébe került. Az IMF segítsége nélkül pedig vélhetően képtelenek lettek volna ezt megúszni. A görög korrupció és úgy általában mentalitás túlságosan hasonló ahhoz, amely Magyarországon is jellemző.

Nem azt mondom, hogy egy napon nem állhat készen arra a magyar főváros, hogy egy nagyszerű olimpia helyszínéül szolgáljon, de úgy vélem, hogy ez az idő nem most jött el, sőt. Az az érzésem, hogy 10 év múlva sem lesz aktuális. Most viszont annál csak fontosabb dolgunk van, mint hogy egy világesemény megrendezésén agyaljunk. 16 év után végre lehetőséget kaptunk arra, hogy ismételten megpróbálkozzunk a demokráciával. Elzavartuk a fejünk fölött 16 éven keresztül uralkodó diktátort, akinek a pusztítása sok tekintetben talán évtizedekkel vetette vissza Magyarországot. Most erre kell koncentrálnunk elsősorban, illetve arra, hogy visszaépítsük a demokratikus intézményrendszert és újra szoros kapcsolatot alakítsunk ki korábbi partnereinkkel. Jelenleg az ország rendberakásának ideje érkezett el, nem pedig egy olimpia megrendezéséé. Bármennyire is menő lenne, ha erre sok kerülhetne a közeljövőben, annak iszonyatos ára lenne. Fizettünk már eleget az utóbbi 16 évben, most az újjáépítés ideje jöjjön el. Aztán majd ha egy napon készen állunk egy olimpiai megrendezésre, akkor én leszek az, aki elsőként fog beállni az ötlet mögé. Addig erre egyszerűen képtelen vagyok.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!