Augusztus 4,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Minél rosszabb az országnak, annál jobb a bukott „nemzeti oldalnak”

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 114,810 forint, még hiányzik 2,185,190 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Optimista jó reggelt, 40 fokon innen és túl! Miután alig leplezhető elégtétellel konstatáltam, hogy augusztus elsejétől Feledy Botond az Magyar Külügyi Intézet vezérigazgatója, Rácz András pedig a kutatási és tudományos ügyekért felelős vezérigazgató-helyettes, vagyis hogy a Szijjártó bemocskolódott nevével fémjelzett külügy több mint tíz éves nemzetrontó, keleti irányba hajbókoló, nyugati irányba mocskolódó, a nemzeti érdeket naponta telibe hányó, a szervilizmuson, a kritikátlanságon, a közpénzen vásárolt lojalitáson kívül semmi mást nem díjazó ámokfutása után az Orbán Anita-féle külügyben a szakértelem, a hozzáértés mégis csak a helyére kerül, megpróbáltam elmorzsolni néhány könnycseppet.

Konkrétan az egyenes vonalú egyenletes széthullásban lévő állampárt bukott kampányfőnökének érdekeltségébe tartozó Mandiner miatt próbáltam megrendülni, amely már ezen a pusztító hőhullámmal sújtott héten se jelenik meg többé nyomtatásban. Hét év tudatos szellemi kútmérgezés után lehelte ki a lelkét az orbánista propagandalap print változata, amelynek működését sok hozzá hasonló orgánumhoz hasonlóan kizárólag a kritikátlan rezsimkiszolgálás alakította. Hét év. Ennyi idő alatt fogyott el mások pénze. Normális körülmények között ez egy valóban szomorú fejlemény lenne (nem vagyunk mi könyvdarálók, se az írott szavak ellenségei), de nehéz csalódottnak lenni. Nehéz őszintén sajnálkozni egy olyan kiadvány megszűnése fölött, amelyet jóindulattal sem lehet médiaterméknek nevezni, amelyik egy nagyon konkrét politikai és gazdasági horda érdekeinek megfelelően gyalázta azoknak a prostituált édesanyját, akiknek a pénzéből egyáltalán nem mellesleg működött. Nehéz őszintén bánkódni doktor Orbán Balázs korábbi érdekeltsége miatt, most hogy pár napja hivatalosan is elpusztult a százmilliárdokkal körbebástyázott, kekvaként működő Mathias Corvinus Collegium Alapítvány, amely a Mandinert is tulajdonolta.

Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy van racionális magyarázat arra, hogy a perverz médiaviszonyok megváltoztatásának, elvileg a normalitáshoz való visszaterelésének, a Fidesz által einstandolt közmédia szakmai becsületének és rendeltetésszerű működése visszaállításának folyamatába hogyan sikerül beilleszteni a segghülye gázszerelő (egyik) cégének – Talentis Group – kommunikációs emberét (Hajdú Gábor), aki az M1 Híradó főszerkesztője. Mint ahogy az is kurvára magyarázatra szorul, hogy visszapakolják a képernyőre a lényegében a komplett fideszes médiát szintén megjárt Borsa Miklóst, aki korábban a Fidesz pártkanálisaként működő közmédia hírolvasójaként saját bevallása szerint is többször belehazudott a kamerába és a köz arcába. Tudom, hogy egy ekkora országban nem oly nagy a merítési lehetőség, kis ország – kis foci, kis ország – egy csőcselék, miegymás, de azt kizártnak tartom, hogy ha például a Válasz Online kiváló, minden gyanú fölött álló újságíróját, Magyari Pétert sikerült leigazolni a Kossuth rádióhoz, akkor nem sikerült feddhetetlen múltú szakembereket találni az elmúlt tizenhat év legnagyobb pusztítással összefüggésbe hozható, közszolgálat helyett pártszolgálatot ellátó műsorainak élére. Egyszerűen nem tudom elhinni. Bár végül is ha a közmédia hírigazgatói pozíciójába a korábban hazug, karaktergyilkos tartalmak előállításában főszerepet játszó Bodacz Balázs bizonyult a legmegfelelőbb választásnak a közmédia hírigazgatói pozíciójának betöltésére, akkor nem találhatjuk oly meglepőnek ezeket a kinevezéseket se. Pedig de, joggal lehetnek és legyenek is fenntartásaink, aztán ha majd kellemesen csalódunk, akkor bátoran szórhatjuk a hamut a fejünkre.

A mesterségesen létrehozott NER-konstrukció széthullásának egyébiránt számos bizonyítéka van – a segghülye gázszerelő kötvényeinek bóvlira minősítésétől Habony Árpád gipszfaragó, vitrines, gyűlöletpropagandagyáros munkanélküli emigrációjáig, erről kicsit később -, ami mind ugyanarról a tőről fakad: elfogyott mindenki más pénze. Elsősorban a magyar adófizetők pénze, ami az elmúlt tizenhat évben kurvára nem oda ment, ahol szükség lett volna rá. Például ahelyett, hogy a csúnyán megbukott Orbán-kormány egy tízmilliárdos beruházással kiépítette volna az új paksi szivattyútelepet a dunai vízállás régóta ismert problémájának kezelésére, hogy amikor bebaszik az igazi katasztrófa, akkor ne kelljen leállítani az egészet és újabb tíz- és százmilliárdos károkat okozni a magyaroknak, inkább Balásy Gyula és a Fradi alá tolták be a több mint dupláját. Nem más művelte ezt, mint a hazai energiaellátásért és a Paksi Atomerőműért felelős MVM, amely az elmúlt négy évben közel 17 milliárdot tolt a könnyesszemű Balásy cégébe, közel 5 milliárddal meg a Fradit támogatta. És most, amikor a magyarokat és az ország energiaellátást térdre kényszerítette az éghajlatváltozás, arról hörögnek, hogy ha ők nem lettek volna az elmúlt tizenhat évben élet és halál urai, a helyzet még rosszabb lenne. Csak nekik, az állampártnak és holdudvarának köszönhető (lásd. Bóka frakcióvezető papagáj tegnapi szónoklatát a Sándor-palotában tett látogatás előtt és után), hogy ugyan az MVM nyilvánvaló politikai utasításra szórta a pénzt hirdetésekre, szponzorációkra, sportklubokra (hogy Hankó Balázs vernyogó korrupt mártír NKA-finanszírozása adja a másikat) ahelyett, hogy kibaszott szivattyútelepbe invesztált volna, hogy nem rosszabb a helyzet.

Nos, a helyzet nem reménytelen, az ország előtt tornyosuló kritikus napok legkritikusabb első napját az ország új vezetése szerint elvileg sikerrel vette az ország. Az igaz, hogy Bóka és Rétvári és az őket még mindig boldogan szolgáló utóvédharcos salakhiénák hazugságaival ellenétben ez egyáltalán nem a Fidesz-KDNP oszlopos nemzetrontóin múlt. Ha még bármi rajtuk múlna a botok küllők közé dugványozásán kívül, akkor most nemcsak Magyar Péter, hanem Brüsszel és Ukrajna is hibás lenne azért, mert a tartós aszály kiszárítja a Dunát és a paksi beruházások elmulasztása kritikus energiaválságot generált. Az ideiglenes köztársasági elnök által tegnapra összehívott négypárti egyeztetésnek ez az egyetlen tanulsága, ami már a találkozó előtt is ismert volt. Minél rosszabb az országnak, annál jobb a bukott nemzeti oldalnak. Nem egy többszörösen összetett, cizellált tanulság, de igaz: semmi más nem igazolja a létezésüket, mint a remény, hogy elszabadul a káosz, a számos nehézség, probléma hatására megkezdődik a Tisza Párt népszerűségének érdemi csökkenése. Ennyit tudnak, nincs egyetlen következetes lépésük. Tegnap már volt szó róla: ugyan bűncselekménynek tartják a szatyor szellentés eltávolítását, ezért a helyére ideiglenesen lépő Forsthoffer Ágnest illegális lakásfoglalónak bélyegezték, mégis elmentek vele tárgyalni a Sándor-palotába. Mindegy, hogy van értelme annak, amit csinálnak vagy mondanak, a lényeg, hogy minél rosszabb a „magyarembereknek”, akikre úton-útfélen hivatkoznak, akikről állítólag csak a legnagyobb tisztelet hangján beszélhetnek, annál jobb nekik. Mert addig él a remény, hogy majd ugyanazok, akik elhajtották őket a vérbe, térden állva könyörögnek nekik, hogy térjenek vissza és mentsék meg a hont. Remélem, ebből annyi jön össze, hogy addig gyepálják a Tisza miniszterelnökhöz képest jóval békésebb, szelídebb politikusát az elvtársak, amíg valóban ő költözik be a Sándor-palotába. A legnagyobb poén meg az lenne, ha még a Fidesz szavazói is boldogan együtt tudnának élni ezzel. Meglátjuk, hogy így lesz, vagy másképp lesz. Addig is mindenki vigyázzon magára és másokra, hagyja a fenébe a suttyópropagandát és a dagadt ruhát, a felelős állampolgári viselkedés menő! Csókolom.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.