NEHAZUGGY

Oroszország egyre nagyobb bajban van

Lázár Gergő | Ma | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 757,490 forint, még hiányzik 2,242,510 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagyon úgy tűnik, hogy nincsenek jó napjai Vlagyimir Putyinnak, gondolok itt arra, hogy előbb Szentpétervárt támadta sikeresen Ukrajna, majd legutóbb Moszkvát vették célba, ahol olajfinomítókat sikerült felrobbantaniuk. Ehhez mondjuk hozzátartozik az is, hogy a legtöbb felvételen látható, hogy az olajfinomító tetejét magasba emelő robbanást nem az ukránok, hanem egy orosz rakéta okozta, ami nyilván védelmi célokat szolgált volna, ám ehelyett felrobbantotta az egyik tartályt. Ezzel nyilvánvalóan újra azt bizonyította Ukrajna, hogy képes elérni akár az orosz fővárost is, és tehet bármit az orosz légvédelem, messze nem képesek minden berepülő drónt semlegesíteni. Ez értelemszerűen feldühítette az orosz vezetést, és Szergej Lavrov külügyminiszter, a munkahelyét nagy ívben kerülő Szijjártó Péter jó barátja azonnal fenyegetőzni kezdett; arról beszélt, hogy súlyos nukleáris támadás elé nézhet a világ, ha nem teljesítik Vlagyimir Putyin követeléseit. Hát hogyne, kedves Lavrov elvtárs! Csupán az az aprócska gond van ezzel, hogy egy nukleáris támadás következményeit az oroszok is igen durván megtapasztalnák.

Arról nem beszélve, hogy amennyiben valóban erre vállalkozna az orosz vezetés, úgy igen csúnyán megfizetnének érte, bár szerintem a civilizációból enélkül is kiírta magát a Kreml. Egy nukleáris háború ugyanis elpusztítaná az általunk ismert világot, ezt pedig senki nem akarhatja. Pontosan ezért van az, hogy ha tudomást szerezne egy ilyen támadásról a Nyugat, akkor vélhetően igen gyorsan semlegesítenék a veszélyt, és Putyin búcsút mondhatna az életének. Már most is vesztésre áll, amit egyre jobban bizonyít az, hogy az ukrán hadsereg bőven képes akár több száz kilométerre is belőni az ország területére anélkül, hogy azzal bármit is kezdeni tudna az orosz hadsereg. Ennek az is az egyik magyarázata, hogy az oroszokat nem tömték úgy ki légvédelmi eszközökkel az amerikaiak, mint tették azt Izraellel. Oroszországot nem védi semmilyen Iron Dome (Vaskupola) ez pedig sebezhetővé teszi a fővárost. Ami egyben azt is jelenti, hogy az ukránok képesek elvinni a háború borzalmait a moszkvaiakhoz, ezzel pedig szembesítik őket azzal, hogy a háború még sincs olyan távol az otthonuktól, és az bizony képes a legtragikusabb módon befolyásolni az életüket.

Véleményem szerint pont erre van szüksége most az oroszoknak. Hogy szembesüljenek azzal, hogy a vezetőjük mit művel Ukrajnában immár ötödik éve, és tegyenek végre valamit annak érdekében, hogy az értelmetlen öldöklés véget érjen. Lehet, hogy mostanig egyetlen moszkvai életét nem befolyásolta/követelte a tőlük nyugatra vívott háború, viszont azzal, hogy Ukrajna képessé vált arra, hogy megtámadja akár már az orosz fővárost is, kinyitotta, de legalábbis kinyithatja a helyi lakosok, a civilek szemét és szembesíti őket azzal, hogy a háború nem csak egy olyan dolog, amit a tévében látnak, de nem tapasztalnak meg a saját bőrükön. Amikor azzal szembesülnek, hogy reggel drónok és robbanások zajára ébrednek, akkor igenis házhoz jön a háború. Enélkül a tapasztalat nélkül nyilván el tudták hessegetni a valóságot maguk elől. Ezért is tarthatott ilyen sokáig a háború, és most ezért olyan dühös az orosz vezetés. Szerintem nem gondolták, hogy az ukránok képesek lehetnek arra, hogy megtámadják a legnépesebb orosz városokat.

Megy persze a siránkozás, hogy szegény oroszok nem ezt érdemelték, viszont az igazság az, hogy az ukránok sem érdemelték azt, hogy évek óta élhetetlenné teszi a hazájukat a putyinista orosz vezetés. Az az orosz vezetés, amelynek uralmát a helyiek nem nagyon kérdőjelezik meg. Persze lehet azt mondani, hogy mégis csak egy diktátorról van itt szó (ez is igaz is), viszont az számomra elképzelhetetlen, hogy senki a környezetében nem volt képes arra, hogy azt mondja, eddig és ne tovább. Van számtalan olyan oligarcha az országban, akiknek a hatalma elég nagy – pláne összeadva – ahhoz, hogy akár elmozdítsák Putyint a hatalomból, erre mégsem vállalkoztak, hiszen a háború nem befolyásolta az életüket, pláne a vagyonukat. Azzal viszont, hogy a drónok Szentpétervár és Moszkva felett repkednek, talán ők is rádöbbennek, hogy eljött az ideje annak, hogy ne egy olyan vezetője legyen az országnak, akinek az a lázálma, hogy újra létrehozza a kilencvenes években széthulló Szovjetuniót, legyen annak bármi is az ára.

Úgy gondolom, hogy Putyin napjai meg vannak számlálva, és ha képes Ukrajna továbbra is nyomás alá helyezni a legnagyobb orosz városokat, akkor még akár idén véget érhet a pár hetesnek indult speciális katonai művelet, amelynek vélhetően már több mint 1 millió halálos áldozata van. A helyzet folyamatosan romlik az oroszok szempontjából, és amellett, hogy katonailag egyre több kudarcot élnek meg, még azzal is szembesülniük kell, hogy az állítólag nem működő európai szankciók mégis térdre kényszerítették az orosz gazdaságot. Egy ideig persze fenn lehet(ett) tartani annak a látszatát, hogy nem rogyott térdre az orosz gazdaság, de ez nyilvánvalóan nem tartható a végtelenségig. Az igazság az, hogy bármikor is érjen véget a háború, annak következményeit valószínűleg még évtizedekig meg fogja érezni Oroszország, amely az elmúlt években lényegében a saját valóságában élt, és szinte minden kapcsolatot megszakított a külvilággal. Lehet, hogy diktátorokkal és diktatúrákkal még tartotta a kapcsolatot, de hogy a Nyugat nem kért az orosz vezetésből, az egészen biztos. Egy elszigetelt, gazdaságilag és katonailag egyre rosszabb helyzetben lévő országról van tehát szó, amely egyszer csak össze fog roskadni. Hogy ez mikor következhet be, az persze a jövő kérdése. Mindenesetre úgy vélem, hogy az a nap már nincs olyan távol, mint azt sokan gondolták korábban.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!