NEHAZUGGY

Talán hamarosan mi is élőben szurkolhatunk a csapatunknak

Lázár Gergő | Ma | 19:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 628,640 forint, még hiányzik 2,371,360 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Európai országok sora mutatja meg az amerikaiaknak, hogy mennyire eltérő futballkultúrával rendelkezünk. Pontosabban Európa nyilván nem egyetlen ország, viszont az azért elmondható, hogy még ha eltérő módon is szurkolnak a különböző európai országok, azért az közös bennük, hogy a lagymatag amerikai foci szurkolóknak megmutatják, hogy lehet ezt másként is. Skótok, norvégok vagy hollandok járják az amerikai utcákat és mutatják meg a helyieknek, hogy mit is jelent egy népünnepély. Amiben az a csodálatos, hogy bár volt példa verekedésre is, hiszen amikor több százezer emberről van szó, akkor azért az ilyesmi előfordul, nem a rombolásról szól a történet. Hanem arról, hogy az európai és nem európai országok egyaránt megmutatják az amerikaiaknak, hogy mennyire fontos az, hogy színes és sokféle a világ. Hogy a külföldiek nem ellenséget jelentenek, hanem inkább egy lehetőséget arra, hogy az ember tanuljon a másiktól.

Annak idején lehetőséget láttak a külföldi országokban az amerikai vezetők és kormányok, azonban mostanság inkább az lett a megszokott, hogy az Egyesült Államok úgy viselkedik, mintha egyeduralkodó lenne, felsőbbrendű lenne és az ő előjoguk lenne megmondani azt, hogy merre is kellene tartania a világnak. Ők akarják megmondani, hogy mit jelent a szabadság és mi az az irány, amely elfogadható. A mostani szurkolók pontosan azt bizonyították, hogy még ha úgy is tűnhet, hogy hasonlók vagyunk, talán nem is térhetnénk el egymástól jobban. Ez viszont nem egy probléma alapja kellene, hogy legyen, hanem a színes, virágzó kapcsolatok alapja. Elvégre a különbségekből lehet tanulni és éppen ezek azok a helyzetek, amikor az ember rádöbbenhet arra, hogy lehet valamit másként is csinálni, mint ahogy ő tudja, ahogy ő megszokta. Európa nem egy nagy tömb, ahol mindenki ugyanolyan, viszont ennek ellenére a legalapvetőbb dolgokban azért egyetértünk, ami az Egyesült Államokról nem feltétlenül mondható el.

Az EU talán soha nem lesz olyan erős, mint az Egyesült Államok, de úgy vélem, hogy ez egyben a valódi erőssége is a közösségnek. Hiszen Európa különböző, eltérő kultúrával rendelkező országokból áll, amelyek történelme ugyan számos különbséget mutat, viszont a múltja így is összekapcsolja egymással az országokat. Eltérő nyelveket beszélünk ugyan, de sok mindenben gond nélkül egyetértünk. Az egyik ilyen dolog, ami összeköt, az a futball, amely a legtöbb európai ország számára az első számú sport. Sőt, talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a foci sokak számára már nem is csak egy sport, hanem egy életérzés, egy összetartó erő, amely egy bizonyos időre még akár azt is képes elfeledtetni az emberrel, hogy éppen háború dúl az országban. Sokak számára ez az, amibe kapaszkodni tudnak és ez az, amiért élnek. Amikor megnyerték a legutóbbi világbajnokságot, Argentínában például sokan ebbe kapaszkodtak, hiszen elképesztően rossz éveket éltek át a helyiek a gazdaság összeomlása és az infláció miatt. A nemzeti tizenegy viszont megnyerte a világ legnépszerűbb sportjának világbajnoki döntőjét és egy kis időre örömet tudott csalni a helyiek arcára, szívébe.

Magyarországon persze erre még várni kell, hiszen sokadszorra sem sikerült kijutnia a csapatnak a világbajnokságra. Azonban talán a következő világbajnokságra már lesz esélyünk kijutni, ha sikerül összekapni a csapatot, és végre az utánpótlásra koncentrálunk ahelyett, hogy túlfizetnénk a botlábú focistákat. Ha azt akarjuk, hogy kijussunk végre újra egy világeseményre, akkor a magyarokba kell az fektetni – időt, pénzt, energiát -, és azon kell dolgozni, hogy képes legyen az ország több Szoboszlait „kitermelni”. Biztosan nem esne rosszul a magyaroknak az, hogy nem más ország csapatának kellene szurkolniuk, hanem a sajátjuknak. Én mióta élek, nem szurkolhattam egyetlen világbajnokságon sem a magyar csapatnak, hiszen az ez idő alatt egyetlen egyszer sem jutott ki a világeseményre. Azonban talán a közeljövőben eljöhet ennek is az ideje, és megmutathatjuk a világnak, hogy miként szurkolnak a magyarok. Mert azt mindenki pontosan tudja, hogy azért Magyarország is rendelkezik szurkolói kultúrával, viszont ezt elsősorban kézilabda vagy kosárlabda mérkőzéseken tapasztalhatja meg az ember, hiszen abban sokkal jobb jelenleg az ország. Ahhoz viszont, hogy érdemi változások köszöntsenek be a foci világában, az kell, hogy végre szakemberek vegyék át a munkát, és a következő évek alatt megalapozzák a magyar foci jövőjét. Jó lenne végre a saját hazám csapatának szurkolni, nem egy másik ország sikerének.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!