NEHAZUGGY

A fenntarthatatlan kupleráj és a kollektív megvetés

Molnár Bálint | Ma | 8:10

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 628,640 forint, még hiányzik 2,371,360 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kulturált jó reggelt mindenkinek, magunknak is! 38 évesen hármat lőni egy világbajnokságon bárkinek, akkor is szép teljesítmény ha Lionel Messiről beszélünk, akinek az egész karrierje egy szép teljesítmény. Ahogy a horoszkóp vagy az időjárás sem különösebben vág bele a profilunkba, úgy a futballszakértést is inkább meghagynánk a profik terepének (nem, az nem profi, aki megszállott futball rajongó, mint ahogy a tévé előtt sört böfögni sem azonos a gyepen szaladgálással), de Argentínáról eszembe jutott valami, ami a maga idején is szürreális volt, most meg még inkább. Sőt, ma már röhögni is tudok rajta. Négy éve, a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság döntője után – ahol tizenegyespárbajban a dél-amerikai ország 4-2-re legyőzte Franciaországot – a gasztronómiai merényletek honi állócsillaga (az időközben megbukott országgyűlési képviselő, bukott Fidesz-alelnök, bukott kormánybiztos, Németh Szilárd, aki pont akkora szakértője a futballnak, mint a gasztronómiának megfejtette, amit látott: „Fehér, keresztény, európai értékeket képviselő ország lett a világbajnok”.

Ez az otromba fajvédő kirohanás mondjuk azóta se veszített vállalhatatlan jellegéből, viszont a megváltozott politikai széljárás okán talán már röhögni is lehet rajta. Hogy 2022 decemberében, nem olyan nagyon sokkal a Holdról is látszó kétharmad behúzása után, ami pont éppen egybeesett advent utolsó vasárnapjával, mi szükség volt a propaganda fostalicskájának ilyetén falig tolására, az akkor se lenne értelmezhető, ha szorult volna némi igazság a mondanivalóba. De nem szorult bele semmi, az argentin nagykövet viszont kénytelen volt emlékeztetni arra, hogy mind az argentin válogatott, mind az argentin emberek a mesztic Amerika értékeit képviselik (a meszticek más-más rasszhoz tartozó szülők leszármazottai), és elutasítanak mindenféle faji, vallási, nemi és társadalmi diszkriminációt. Gondolom, a korábbi rezsibiztos nertárs azóta is főzi a nyúljás pacalt 40 fokban, és baromságokat beszél a szájával, csak most már sokkal kisebb a közönsége, és kevésbé tud ártani.

E kis színes után térjünk vissza a jelenbe, ahol a 2010-es fülkeforradalom után hosszú évekig egyre csak hízó, az Orbán-rendszer dicsőítése, hazugságainak terjesztése és az ellenfeleinek lejáratása céljából létrehozott hatalmas propaganda-szörnyeteg széthullásában felzabálja saját magát, miközben árokba rugdossa, szélnek ereszti az ő haszontalanná vált alászolgáit. A keresztény fehér felsőbbrendűségben Németh Szilárddal ellentétben nem hiszek, konkrétan undorodom tőle, akárcsak az összes többi felsőbbrendűség-eszménytől, de abban rendületlenül hiszek, hogy létezik valamiféle sorsszerűség, a számlákat így vagy úgy, ki kell egyenlíteni, a végén el kell számolni, és minden, de abszolút minden egyensúlyba kerül. Úgyhogy igen, szerintem van valami sorsszerű abban, hogy éppen Nagy Imre mártír miniszterelnök kivégzésének évfordulóján jelentették be, hogy kivétel nélkül mindenkit lapátra tesznek az Orbán-rezsim talán legagresszívabb és legaljasabb propagandafertőjénél, a pesti srácok nevét bitorló szennylapnál. Nem csupán ott, az Origótól a Világgazdaságig mindenhol csodákat tett a kormányváltás, feleslegessé váltak a bútordarabok, hirtelen fenntarthatatlan a kupleráj.

Mint tegnap is utaltam rá, semmi okom nincs pezsgőt bontani (még ha legalább szeretném), attól viszont elkap az émelygés, hogy a szaros pelenka-effektus jegyében elbocsátott, kirúgott csereszabatos biodíszletek egy része Skrabski Fruzsinát megszégyenítő naivitással csodálkozik rá arra, hogy tényleg nem léteznek azok az ún. vállalkozók az ún. jobboldali-konzervatív oldalon, akik mentőövet dobnának nekik, akik az összeharácsolt vagyonukból finanszíroznák a túlélésüket. Meg attól is elfog az émelygés, hogy a másik részük, amelyik az előbbihez hasonlóan szintén megkötötte a maga mocskos, immorális kompromisszumait, végrehajtotta a legalávalóbb utasításokat – mindegy, hogy miért, alapvetően azért, mert kellett a pénz – a kirúgása után három és fél perccel már úgy emlékszik, hogy ő amúgy is utálta ezt az egészet, a Fideszt is utálta, úgyhogy tökjó, hogy vége van.

Nagy a kísértés a kárörömre, ugyanakkor nem fogom sokadikként leírni azt, amit már mások leírtak. De egy dolgot azért nem árt hangsúlyozni, akár többször is: ezeket az embereket nem a Tisza Párt, nem Magyar Péter, nem a tiszás diktatúra rúgta ki és üzente ezzel nekik, hogy szart se érnek, hanem a saját gazdájuk, uruk és parancsolójuk, akiért bárkit hajlandóak voltak eltiporni, akit hosszú évek óta hűségesen szolgálnak, aki miatt minden emberi és szakmai méltóságukat a gerincükkel együtt leadták a ruhatárban, és a legkevésbé sem érdekelte őket, hogy mi a hazugság, a mocskolódás, a gyűlöletkeltés ára. Igen, vehetik nyugodtan úgy, hogy személyesen Orbán Viktor üzente meg nekik, hogy a magyaroktól ellopott pénzből nem áll szándékában megmenteni őket, egy megveszekedett büdös vasat nem hajlandó rájuk költeni, a szellemileg kontraszelektált beszélő széfje nevén felhalmozott 1604 milliárd forintnak mindenhol máshol jobb helye van, mint az Origónál vagy a pesti prostituáltaknál. A rossz hír számukra az, hogy ha eddig ciki volt az Origónál, Pesti Srácoknál pöffeszkedve mérgezni a közvélemény agyát, hazudni, mocskolódni, lejáratni, porba hullott fejjel ezután még cikibb lesz. A vállalhatatlan kompromisszumok megkötésénél csak a kollektív megvetés pusztítóbb.

Más, de majdnem ugyanaz. A bukott rezsim bukásában az a legcsodálatosabb, hogy minden egyes, szekrényből kihulló csontváz annak a bizonyítéka, hogy a regnáló hatalom a saját fegyverhordozó szalagmunkásainál csak a saját híveit nézte hülyébbnek. És valahogy a legrongyosabbra kiabált szólamaik és politikájuk mögött magasodtak a legnagyobb hazugsághegyek. Nem, nem a gyermekvédelem volt az egyetlen romlott politikai termékük, dehogyis. Hanem emellett például úgy védték a nemzet szuverenitását, úgy egyesítették a nemzetet, úgy tettek mindent a nemzet megvédésére hivatkozva, hogy a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kvázi fővédnöksége mellett, de legalábbis támogatásával, jó pénzért osztogatták a magyar állampolgárságot kanadaiaknak. Nem azt akarnám megfejteni, hogy egy kanadai polgárnak mi a túróért van szüksége pont éppen magyar állampolgárságra, hanem hogy Semjén, akinek szerintem eddig se állt túl jól a szénája (és nemcsak azért, mert 2017-ben kétszer vadászott Kanadában), ún. államérdekből (!) támogatta egy olyan hálózat létrehozását, amely 30-60 ezer dollár körüli összegekért árulták a magyar állampolgárságot olyanoknak, akiket semmilyen érdemi szál nem fűzött Magyarországhoz (miközben ők kirekesztették a nemzetből és hazaárulózták a Kövér László szerint nem eléggé magyarokat), az minősíthetetlen. Nem is minősítem.

Hanem most még annyit, hogy úgy hírlik, az Állami Számvevőszék templomi orgonista és asztalos elnöke eljutott odáig a mérlegelésben, hogy kezdeményezte az Integritás Hatóság elnöke, Biró Ferenc Pál jogviszonyának megszüntetését a Fővárosi Törvényszéken. Történt mindez azt követően, hogy az ügyészség vádat emelt Biró ellen többek között hivatali visszaélés valamint közokirat-hamisítás bűntette miatt. Az érintett meggyőződése, hogy „a bukott hatalom egyik utolsó embere politikai küldetést teljesít”. Hát izé. Szerintem a bukott hatalom embereinek általában van egy ilyen szokásuk, én változatlanul nem látok tisztán ebben az ügyben (sem), de túl azon a kincstári közhelyen, hogy legalább minden pofon jó helyre megy, azért megfordult a fejemben, hogy amennyiben Biró úr, aki szerint az Orbán-kormány fejenként 6 millió forintot lopott el a magyaroktól az elmúlt tizenhat évben (60 ezer milliárd forint) úgy gondolja, hogy minden gyanú felett áll, akkor miért játssza a szatyor fingot, miért nem mond le? Ha csupán koholt vádakról van szó, az majd úgyis kiderül a bíróságon, felesleges ez a kapaszkodás a székbe. Másrészt meg az is eszembe jutott, hogy és Windisch László mikor jut el a felismerésre, hogy a bukott hatalom embereként akár ő is lemondhatna és további arcvesztést, a teljes megsemmisülést elkerülendő űzhetné az asztalos szakmát boldogságban, szerelemben? Na jó, azt hiszem a hülye kérdésekből ennyi bőven elég. Szép napot, elvileg folytatódunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!