NEHAZUGGY

Kevesebb primitív öklendezés, több emberség, és előbb-utóbb a haza fényre derül

Kulturált jó reggelt kívánunk mindenkinek! Mindennek van határa, és a júniusnak is van idusa.

Csak a szlovák politikusok emésztik kicsit nehezen, és valamelyest megértem a frusztrációjukat Magyar Péter miniszterelnök azon nemrégi állítását, hogy „Magyarország a világ talán egyetlen olyan országa, amely saját magával szomszédos”. Legalábbis Juraj Blanár szlovák külügyminiszter hepciáskodása után Peter Pellegrini szlovák államfő is megsértődött egy interjúban, nem tudja ezen túltenni magát, következésképpen a jószomszédi kapcsolatok miatt aggódik. Nem vagyok egy feketeöves irredenta, ezért már-már értem a habzást, hiszen az elcsatolt területek elcsatolásának jogtalansága ugyan nem vitatható, az viszont tény, hogy miután ez a helyzet a jelenben, több mint száz évvel az elcsatolás után az aktus megváltoztathatatlan, az ilyen kijelentések alkalmasak az erős nemzetállami kedélyek borzolására. Ezért is pusztító baromság az erős nemzetállami szemlélet. Ami konkrétan Pellegrini korábbi szlovák miniszterelnököt illeti, nekem visszafogottabban habzana a szám a helyében, ha köztudott lenne rólam, hogy a nemrég megbukott magyar miniszterelnökkel aktívan próbáltam szétverni az Európai Uniót. Azok után, hogy a korábban a köreim Orbán Viktor Moszkva-barát magyar miniszterelnökhöz fordultak segítségért, hogy járuljon már hozzá a választási esélyei növeléséhez azzal, hogy lezsíroz egy moszkvai meghívást neki a választási kampányban (és igen, Szijjártó kibokázta Lavrovnál, hogy Moszkvában fogadják Pellegrinit, szerintem indokolt a kussolás. Remélem, ezen az apróságon már túltette magát az elnök úr. Mert ha igen, akkor ezen is túl fogja tenni.

Ugyan már egy ideje elvesztettem a fonalat a 80 éves Donald Trump iráni dicsőséges hadjáratának ügyében, képtelen vagyok olyan gyorsan forgatni a fejemet, mint amennyire gyorsan felejti el a béke elaggott elnöke, hogy az elmúlt másfél órában mit delirált, de ha jól értem, most éppen ott tart a folyamatábrán és az idővonalon, hogy megvan a békemegállapodás Iránnal, hadd folyjon az olaj, csuhajja! Kétségtelenül nagy eredmény kitörni a békét ott, ahol nélküled történetesen pillanatnyilag nem is dúlt háború, és is egy másik lapra tartozó kérdés, hogy mit szól majd a Hezbollah ahhoz, hogy az USA és Irán megegyezett a harci cselekmények minden fronton való azonnali lezárásában, Libanont is beleértve. De ha már ez a világ szégyene önimádó seggfej elfelejtette a valóság minden szálát kibontani, és önmagát ünnepli, amiért (újra) megnyílik a Hormuzi-szoros, tegyük hozzá: az a háborúja előtt is nyitva volt, megünnepelni, hogy újra nyitva lesz, 8 éves hülyegyerek tempó. Ugyanakkor kínzó a kérdés: és mit lehet tudni az iráni nukleáris fegyverprogramról, ami az egyik hivatalos indoka volt az Izraellel közös katonai művelet elindításának? Ja, hogy semmit. Az mondjuk az amerikai polgárok kiváltsága megítélni, hogy megérte nekik közvetlenül mintegy 30 milliárd dollárt belelocsolni ebbe a katonai hadműveletbe, amelynek közvetett gazdasági hatásait 630 és 1000 milliárd dollár közé becsülik a szakértők, miközben a választott elnökük beleröhögi az arcukba, hogy amúgy imádja az inflációt. Hát kinek mit intézett a kormánya és az elnöke, nekem úgy tűnik, hogy a nagy büdös semmiért ennyi pénzt elégetni már-már történelmi bűnnek számít.

Nade. A békemegállapodást elvileg június 19-én írják alá Svájcban, amivel kapcsolatban azt kell megemlítenem, hogy ebben a hanyatló, független és szuverén országban, ahol a világ összes országos népszavazásának több mint felét tartják (évente 3-4 alkalommal népszavaznak a polgárok, a nemzeti konzultáció intézményével szemben valódi kérdésekről), legutóbb leszavazták azt a bevándorlásellenes kezdeményezést, amely 2050-ig 10 millió főben maximálta volna az ország népességét. Sok minden eszébe juthat az embernek erről, nekem az jut eszembe, hogy nem véletlenül Svájc a világ egyik legélhetőbb országa, ahol a közvetlen, részvételi demokrácia virágzik, és nem dísznek van, hanem nélkülözhetetlen alapja a gazdasági stabilitásnak és jólétnek, a kiemelkedő infrastruktúrának és közbiztonságnak, az emberhez méltó létezésnek. Lehet, hogy ki kellene próbálni. Hátha most éppen elkezdik a magyarok is kipróbálni, milyen az, amikor nem ökölbe szorult kézzel közlekedve gyűlölünk mindenkit, nem a kormánytól várunk iránymutatást, hogy mi a helyes válasz arra, hogy miért gyűlölünk mindenkit, és aktuálisan éppen kit kell köpködni ahhoz, hogy igazán függetlenek és szuverének legyünk. Lehet, hogy nincs ilyen összefüggés, pedig van: nem véletlen, hogy Svájc lakossága büszkélkedhet a világ egyik legmagasabb várható élettartamával, a mérgező, az ebédlőasztalok mellé és a hálószobákba is betüremkedő koszpolitika, a stressz, a rettegés idejekorán elcseszi a bulit. 

Ilyen szempontból feltétlenül előremutatónak gondolom, hogy elismerte a Magyarország Kormánya Facebook-oldalt kezelő kormányzati kommunikációs stáb, hogy nem volt szerencsés az Orbán a sajátjainak is hazudott! kezdetű, a vitnyédi befogadó táborról szóló posztjuk stílusa. Közlésük szerint még tart a kommunikációjuk finomhangolása. Hát ezen van mit finomhangolni, szó se róla („Orbán a sajátjainak is hazudott! Kiderül az igazság a vitnyédi befogadóállomásról: az Orbán-kormány migránsszállást tervezett, de végig hazudtak róla.”), akkor is, ha a valóságot természetesen leírja: a bukott kormány rendületlenül és életvitelszerűen hazudott mindenkinek mindenről (még a fideszes képviselő is hazudott a fideszes polgármesternek a vitnyédi menekülttáborról), úgyhogy remek, hogy az új kormány nyíltan elmondja, hogy nem célja átvenni a korábbi hatalom kommunikációs reflexeit, ezzel szemben éppen szakítani óhajt velük. Az meg még remekebb, hogy egy kormány elismeri, ha hibázik. Ilyesmire 2010 és 2026 áprilisa között soha, soha, de soha nem láttunk példát, a hatalmi hübrisz, a tévedhetetlenség illúziója, a folyamatos Bicskéig, Lovasberényig, Moszkváig meghosszabbítás kényszere minden normális, emberi működést felszámolt a kormány körül. Úgyhogy ja, stílusban is, tartalomban is kopernikuszi fordulatot kell venni, kevesebb primitív öklendezés (jelen esetben migránsozás), több emberség, és előbb-utóbb a haza fényre derül. Nem két hónap alatt, nem két év alatt, de ha belefért az elmúlt 16 év pusztítása, akkor érdemes vállt a vállhoz vetve beletenni az energiát az újjáépítésbe. Türelem is kell hozzá, szó se róla, de a legfontosabb az állampolgári öntudat, a kritikus nyilvánosság, ami tükröt tart, felelősségre vonja, szembesíti, számon kéri a kormányon lévőket. Lehetőleg még mielőtt kisiklatnák a szerelvényt. Szép kihívásnak ígérkezik.

Amíg elkezdődik a parlamenti filmszínház mai epizódja és a tisztelt honatyák, honanyák és Fülesek szavaznának a rosszízű Alaptörvény 16. módosításáról, amely 8 évre korlátozza a miniszterelnöki tisztség betöltését – amivel kapcsolatban a leghangosabb bírálatok azoknak a részéről érkeznek, akik pár hét leforgása alatt az illiberális jogállamtiprás dakota lováról átültek a demokrácia- és jogállamféltés dakota biciklijére, és meg vannak sértődve, amiért a Magyar-diktatúra elveszi a jogot a kisírt szemű Orbán-rajongóktól, hogy az életben valaha még a bálványukra szavazzanak -, úgy látom, nem minden fideszes elégedett a szombati kongresszussal. Se Ferencz Orsolya korábbi űrbiztos, se L. Simon László korábbi kulturális államtitkár, a Magyar Nemzeti Múzeum volt főigazgatója nem érzi úgy, hogy azt kapta volna, amit várt. Mondanám, hogy oly nagyon sajnálom, de sajnos nem lenne igaz. Komolyan nem értem. Hát hogy lehet azt mondani, hogy meg kell szabadulni azoktól, akik hozzájárultak a hatalmas vereséghez, egy olyan kongresszus után, ahol 99 százalékos egyetértésben választják elnöknek azt az embert, aki állítása szerint vállalta a felelősséget (lófaszt) a hatalmas vereségért, és gyakorlatilag egyszemélyben felelős a földbe állásért? Nem a Fidesz jövője érdekel, hanem hogy ha két hónap alatt semmi nem történt, nemhogy szembenézés, akkor hogy lehet az, hogy Orbán egyedüli jelöltként indulhatott a pártelnökségért, hogy nem volt egyetlen kihívója sem, és hogy lehet az, hogy miután brutálisan elsöprő többséggel megválasztották, megy ez a picsogás, hogy nem ezt vártuk? Ferencz Orsolya mit remél ettől a párttól, és miért hangsúlyozza minden alkalommal, hogy minden szar, de nagyon tiszteli a főnököt? Szerintem ez még annál is visszataszítóbb viselkedés, mint hogy Deák Dániel független politológusnak állt. Mindegy is, ők tudják, ők főzték, nekik kell megenniük. Jó étvágyat!

Az én reggeli műsoromba ennyi fért, köszönöm a figyelmet. Bár magától értetődőnek tűnik, továbbra sem magától értetődő, hogy holnap is lesz nap. Meg Szalonna. Hálásak vagyunk mindenkinek, akinek ez fontos. Minden le nem mondott előfizetés, minden új előfizetés, minden eseti támogatás segít. Később jövünk.

A címlapkép a migránsozó Orbán-kormány egyik propagandavideójából származik. 

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább