Most, hogy természetesen újraválasztották közel 100%-os egyetértésben, még kevésbé értem ezt a kurva röpiratot. Mi értelme van annak, hogy Orbán saját magának, a saját maga szórakoztatására írogat? Hivatalosan a pártjának címezte a Küldetés című izét, de igazából magával levelezget. Ráadásul egy 18 oldalas irományt jóindulattal sem lehet röpiratnak nevezni (és én nem vagyok jóindulatú, ha róla van szó), mert nem az.
Ha egyáltalán létezik még ez a műfaj, annak legfontosabb ismérve, hogy rövid. A második, hogy időszerű (politikai, közéleti, társadalmi vagy kulturális) kérdéseket tárgyal, a harmadik pedig hogy a közvélemény gyors befolyásolására törekszik. Nos, ez a terjengős lista a nagy büdös semmiről még röviden összefoglalt formájában sem különbözik semmiben azoktól a panelektől, amelyeket a földbe állása előtti keserves években puffogtatott a haramiavezér. Nulla újdonságfaktor, nulla időszerűség, csak a fröccsenő hazugságok. Komolyan nem hiszem el, hogy tényleg volt arca és bátorsága leírni,
– hogy a szuverén Magyarországra az Európai Unió jelenti ma a legnagyobb veszélyt,
– hogy most egy liberális brüsszeli helytartó kormány lépett hivatalba,
– hogy ők felépítették a saját maga fenntartására képes politikai, gazdasági és szellemi rendszert,
– hogy Magyarország tekintélyét megnövelték a nemzetközi politikában,
– hogy Magyarországnak fantasztikus 16 éve volt, állták a sarat Brüsszellel szemben, volt mit ünnepelni, volt is miből, nőttek a bérek, az ország látványosan szépült, mindenki érezte, egyre inkább úgy élünk, ahogy mindig is szerettük volna, csak hát sajnos
– minden hosszú kormányzással együtt jár a hordalék, voltak rosszul megvívott vagy nem vállalt csaták, az ellenfél politikai és technológiai újításaira nem volt válasz, a fiatalok is beleköptek a levesbe, és hát a szuverenitásvédő szervek is gyengén muzsikáltak.
De mindez így együtt se biztos, hogy elég lett volna a bukáshoz, a kegyelemdöfést a „négy ellenséges hadtest ereje és összehangolt támadása” adta meg: „Soros-világ + Brüsszel + ukránok + multinacionális cégek = vereség”.
Tele van logikai bukfencekkel is ez a dörgedelem, mert ugye a beteg gondolatmenetében az az alaptézis, hogy a nemzet az ő és a pártja. Ehhez körömszakadtáig ragaszkodik. Legyen így! Akkor viszont szóvá kell tenni, hogy jelenleg legjobb esetben is legfeljebb 1,5 millióan lehetnek azok, akik fölött a jóisten és hajrá, magyarok. Ez meg úgy akar megújulni, hogy szó szerint, vesszőről vesszőre ugyanonnan folytatja, ahol abbahagyta, csak most már nagyságrendekkel kevesebben vannak, akik hajlandók az életüket is feláldozni érte. Ugyanonnan hörög, veri félre a nacionalista harangot, és festi az ördögöt a horizontra. Ez a beteg, vállalhatatlan hergelés meg hazudozás azt mutatja számomra, hogy ezt az egész cirkuszt nem egyszerűen csak eljátszották itt az elmúlt években, nem egyszerűen csak ezzel kampányoltak, ezek szó szerint elhitték, Orbán konkrétan elhitte a saját maguk által kitalált összeesküvés-elméleteket.
Annak idején amikor 2020-ban Trump előadta a QAnon hülyeségeit, a fehér nyúl kergetését, a csecsemővérrel táplálkozó demokrata politikusokról szóló baromságait, nem gondoltam volna, hogy ez a faszság komolyabb károkat fog okozni, és gyorsabban terjed, mint a koronavírus-járvány. Orbán ugyanazt a hülyeséget importálta ide, és innen exportálta vissza Trumpnak. Aki abban az elmebajban él, hogy Amerikát mindenki támadja, és neki az a feladata, hogy megvédje az országot, miközben ő indít háborúkat. Orbánnál konkrétan ugyanez van beakadva, az egész retorikája és kommunikációja olyan, mintha ez nyomorult ország tényleg hadban állna a fél világgal. Persze leginkább Ukrajnával és a saját szövetségi rendszerünkkel, azaz a belga fővárossal. Ez az állítás tényleg egyszerűen mindent vitt, pedig már hétfő van, de még mindig fáj a fejem tőle:
„Ám a döntő tényező a velünk szemben manőverező négy ellenséges hadtest ereje és összehangolt támadása volt. Soros-világ + Brüsszel + ukránok + multinacionális cégek = vereség”.
Lehet, hogy nincs igazam, de én fenntartom, hogy ez a csávó beteg. Nagyon, nagyon beteg. Ami igaz volt korábban is, és azért fajulhatott idáig a dolog, mert az összes értelmesebb embert vagy elkergették a pártból, vagy elmentek maguktól, és maradtak a seggnyalók, a bólogató Jánosok, akik nem mernek szólni neki, hogy ne haragudjon már, örökös elnök úr, de milyen faszságokat tetszett itt összehordani már megint? Ha ott ültem volna azon a kurva kongresszuson, és egy ilyen 18 oldalas faszságot toltak volna az arcomba, hogy hangolódjak és szellemüljek át az újraválasztási procedúra előtt, biztosan körbenéztem volna, hogy kinek mit árul el az arcszerkezete. Hogy tényleg nincs senki, aki röhög, vagy legalább kuncog, de főleg a fejét veri az előtte ülő székének támlájába, miközben olvasgatja ezt a háborús jelentést. Kurva élet, hogy megkérdeztem volna a jelenlévő öltönyös urakat és kiskosztümös hölgyeket, hogy szerintük tényleg ez volt a valódi oka a megsemmisítő vereségnek, nem volna időszerű, hogy vegyük már komolyan a dolgokat, és nézzünk szembe azzal, ami történt? Tegyük fel a kérdést: nem ijesztő egyáltalán, hogy a magát mindenhatónak gondoló megalomániás despotának és önjelölt hajóskapitánynak, aki a viharban fogja a kormány kerekét, és csakis ő képes megoldani bármit, tényleg ennyire futotta? Hogy ír egy listát azokról a penészes, büdös hazugságokról, amelyek miatt akkorát buktak kollektíven, mint az ólajtó? Ha már tisztújítás meg trauma meg szembenézés, én tutira felálltam volna és nemcsak Ferencz Orsolya helyében, hogy felnőtt emberek, könyörgöm, ami itt megy, azt egy rossz szekta bemindenezett tagjai is kiröhögnék. Mert még egy rossz szekta bemindenezett tagjai sem hülyéskednének, ha állítólag komolyan gondolják, hogy változtatni kell. Mert még egy rossz szekta bemindenezett tagjai is azt gondolnák, hogy ez még viccnek is rossz, nemhogy komolyan vehető önértékelésnek.
Szerintem ez még csak nem is a tagadás fázisa, ez még jóval azelőtt van, a tagadás az után jön, miután megértjük, hogy mit is tagadunk. Ezek még odáig se jutottak, ezek tényleg nem értik. A teljesen elvakultak talán nem is érthetik, hiszen annyira beleélték magukat a nekik teremtett párhuzamos világba, hogy képtelenek kijönni onnan. Mint egy akciófilmet néző banda, akik annyira a látottak hatása alá kerültek, hogy egyszerűen nem hajlandóak kijönni a sötét vetítőteremből a fényre. Talán egyedül Lázár pofája és lelkesedése az, ami valamelyest visszaadja, hogy vannak sejtések arról, hogy itt valami nem egészen kerek. De az, hogy több száz, közel ezer emberből egyben se volt annyi, hogy visszakérdezzen, vagy elmondja, hogy ha ezt így folytatják, akkor nem is kell megvárni, amíg lehullanak a levelek, mert már augusztus végére el fog tűnni a Fidesz környékéről minden maradék értelem, az lesújtó, na. Ha ez így lesz, márpedig szerintem így lesz, akkor Ferencz Orsolya is elgondolkodhat végre őszintén azon, hogy ennyi hülyével mihez akar kezdeni, ennyi hülyétől mit remél. És a főnökétől mit remél?
Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát felelősségre kell vonni!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.