NEHAZUGGY

Így szállnak le a dakota bicikliről

Molnár Bálint | Ma | 8:12

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 549,262 forint, még hiányzik 2,450,738 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Traumáktól és poszttraumáktól mentes posztkongresszusi jó reggelt és vidám vasárnapot mindenkinek!

Mindenek előtt csatlakozom azokhoz, akik abban bíznak, hogy a következő 4 évben nem kell ugyanazt vagy majdnem ugyanazt a migránsozást hallgatni, mint az elmúlt tízben. Remélem, az új kormány nem arra lesz ráfeszülve, hogy miképpen tudja népszerűség-megőrzési célzattal az orbáni migránsellenes gyűlöletkeltés aknáit kerülgetve kiszolgálni a vélt vagy valós társadalmi igényeket. Ráadásul Balásy kék plakátjainak rossz emlékét idéző kivitelezésben. Csatlakozom azokhoz, akik örömmel vennék, ha az új kormány az elődjénél emberségesebb hozzáállást tanúsítana például az Ukrajnából érkező menekültekkel kapcsolatban is. Ha így tesz, az nem fog változtatni semmit azon, hogy az elbukott előd természetesen mint minden mással kapcsolatban, akárcsak a gyerekvédelemmel kapcsolatban, a migránsozás legfőbb politikáját illetően is hazudott a magyaroknak. Ez a vitnyédi átverés ennél többet már nem ér, napi hat miniszterelnöki Facebook-posztot biztosan nem. Ennél kizárólag fontosabb problémái vannak a társadalomnak, amely a választáson elvileg azt is világossá tette, hogy nem vevő az idegenek elleni uszításra.

A sajtó ingerküszöbét talán nem véletlenül nem érte el, de tegnap nemcsak a bukott, a mélyállami túlélésre játszó Fidesz tartott tisztújító kongresszust, hanem az immár parlamenten kívüli Demokratikus Koalíció is. Annyiban hoznám szóba csak, hogy emlékeztessek, ez a párt azért tartott kongresszust, mert április 12-én VALÓBAN lemondott az elnöke és a párt teljes elnöksége. Úgy mondtak le, hogy a jövőben teljesen másokra bízzák a párt irányítását. Ha úgy tetszik, vállalták a felelősséget a tragikus választási szereplésért. A szintén brutális vereséget szenvedett Orbán-párt vezetője szintén lemondott a pártelnöki tisztségről, de azzal a jelentős különbséggel, annak a biztos tudatában, hogy úgyis visszatapsoltatja magát. Ahogy szokta. Kihívó nélkül, egyedüli jelöltként vállalta a felelősséget. Ő úgy száll le a dakota bicikliről, izé, lóról, ahogy szokott. Elhajtották a magyarok, ezért marad és nem, soha, soha, de soha nem adja fel. Neki az a becsületbeli ügy, hogy lemond azért, hogy maradhasson. Nem áll félre, amikor a becsület úgy kívánná. A vereségért úgy terheli őt a felelősség egyes szám első személyben, hogy a kudarc okait valójában a külföldi algoritmusokban és hadtestekben – Soros, Brüsszel, ukránok, multinacionális cégek – azonosítja. Ez a becsületbeli ügy: ugyanonnan folytatni, ahol abbahagyatták vele a műsort.

És ez nem minden: egy egész napon át ment a locsogás-fecsegés arról, hogy megújulás és fiatalítás, így szembenéznek, úgy szembenéznek. Váratlanul öntudatra ébredt Hidvéghi Balázsok fedeztek fel maguknak új, önkritikus kifejezéseket: megkopott valóságérzékelés, zagyva kampány, kérkedő életmód, korrupció, tisztázatlan, következmények nélküli ügyek, semmilyen válasz valódi problémákra, a kegyelmi ügy védhetetlen és megbocsáthatatlan bűne, modorosság, dölyf, felfuvalkodottság, arrogancia, oroszpártiság.

Szintén váratlanul öntudatra ébredt Stumpf Istvánok temették az Orbán-korszakot és a NER-t, és merengtek a pártban megszűnő visszacsatolásról, a klientúra túlkapásairól, az erkölcsi vezető szerep elvesztéséről, az ifjúság elpártolásáról, a lokalitás elvesztéséről, az értékközösséget felváltó profitmaximalizálásról, a kontraproduktív, egybites üzenetekről, és a soha meg nem hátráló góré asztaláig érő korrupciós ügyekről.

Váratlanul öntudatra ébredt kerületi küldöttek beszéltek arról, hogy a párt nem nézett rendesen szembe a korrupciós vádakkal, és nem dobta ki a köreiből azokat, akik korruptak. Kurvajó, bár nem tudom, ha kidobják a korruptakat, akkor ki maradna a Fideszben.

De nem ez a lényeg, hanem hogy mindezek elhangzanak, de minek? Azért, hogy úgyis visszatapsolják az embert, aki annyira érzi a földbeállás miatti felelőssége súlyát, hogy csuklóból összemossa Lázár batidai kastélyát Kapitány István Maseratijával, a Fidesz közpénzpiócáinak luxizását tisztességes piaci munkából meggazdagodott nullkilométeres politikusok vagyonával?

Aki a gyermekbántalmazásokkal és a pedofil kegyelmi botrány állítólag még Hidvéghi szerint is megbocsáthatatlan bűnével a tarsolyában – amelyekért soha nem kért bocsánatot – az egész ország bántalmazásával vádolja az őt legyőzőt, és még a kegyelmi botrányba belebukott igazságügyi miniszterét is belekeveri a fröcsögésébe? Azt, akinek leszarta a családi problémáit (értsd: állítólagos bántalmazását), amelyek miatt állítólag legalább legalább háromszor le akart mondani, de ő nem engedte, ő maga kérte, hogy maradjon, mert kárba mentek volna a miniszterelnöki képességei, és mégiscsak a párt érdekei a legfontosabbak? Azt, aki ahelyett, hogy a bántalmazott minisztere mellé állt volna és segített volna neki menekülni az állítólagos bántalmazásból, inkább arra kényszerítette, hogy maradjon, aztán majd lesz valami?

Ez a saját romlottságát az országra rákenő alak fogja valaha is a toxikus mocskától megkímélni a magyarokat? Az, akinek az asztaláig értek a sleppje korrupciós botrányai, de egyetlen elvtársának se volt bátorsága kimondani – még Ferencz Orsolyának se volt bátorsága kimondani -, hogy a korrupció nem Orbán asztaláig ér, hanem az Orbán famíliában kezdődik?

Milyen megújulásról pofáztak naphosszat, milyen megújulásról elemezgettek egész nap az elemzők? Hát szinte 100%-os egyetértésben választották újra azt az embert, aki rögtön bele is tolta az arcukba, hogy vele nem vesznek zsákbamacskát, neki esze ágában nincs megváltozni:

Tudjátok, hogy semmi kedvem megváltozni. Nem teszek fél és teljes fordulatokat.

Aki szemrebbenés nélkül hazudta, hogy őt se a pénz, se a nemzetközi elismerés nem csábítja, nincs vagyona, ő csak a hazáját akarja szolgálni, és herebere partikra se fog járni. Bármit is jelentsen ez unortodox tolvajnyelven, roskadásig van a pártja olyanokkal, akiknek nem kell effajta bulikra járniuk, enélkül is kurva jól elvannak magukon kívül, és semmit nem érzékelnek abból, ami körülöttük történik. Nem, nem akarok a proletárdiktatúrázó Kövér Lászlóra, minden idők legszégyenletesebb közjogi méltatlanságára mutogatni, aki attól érzi magát embernek, hogy az éppen aktuális politikai ellenfél magyar nemzetiségét próbálja meg kétségbe vonni („Ungarische Péter”), és szerintem meg is van győződve róla, hogy nemcsak frappáns, de ütős is, amit mond. Nem az, elkeserítően lábszagú, de és rohadt idegesítő, hogy miután 16 évig nyomorgatták az országot, fosztogatták a széfet, most meg vannak sértődve, hogy valaki megváltoztatta a széf kódját.

Megújulnak, ja. A rögeszméi világában eltévelyedett házmesterrel, az elhasználódott arcokból, a Gál Kingákból és bukott jelöltekből álló MEGÚJULT elnökséggel. Meg azzal a kivételes észlénnyel, aki arra jutott szintén ezen a tegnapi szeánszon anélkül, hogy néhány bátorabb elvtársával ellentétben az önkritika veszélyes terepére tévedt volna, hogy a „Fidesz selejtjéből lett a Tisza pártelitje”, az ő bosszújuk miatt van az, ami van. Lennének itt olyan apróságok, mint hogy de legalább a selejt beszél angolul, de ezt inkább hagyjuk. De bármennyire reménytelen eset is Deutsch Tamás, azért herebere ide vagy oda, valaki azért megkérdezhetné tőle is, meg a fasisztákkal összebútorozástól sem idegenkedő, újraválasztott pártelnöktől is, hogy fel tudjátok fogni, mennyire elege lett belőletek, mennyire undorodik tőletek a magyar társadalomnak, ha inkább egy selejtpártra szavaztak elsöprő számban, mint rátok? Vagy inkább hagyjuk az egészet és koncentráljunk a lényegre. A lényeg szerintem az, hogy ameddig léteznek, ameddig Orbán Viktor létezik és intézkedik, addig mérgezni fogja az ország életét, és bár nem tűnik magától értetődőnek, hogy jelen állapotában kit mivel tud zsarolni és sakkban tartani, de ezt teszi. Az utolsó leheletével is be fogja akasztani a botját a küllők közé, ezt az egyet elhihetjük neki: soha nem adja fel. Egyvalami tudja megállítani ebben: a független magyar igazságszolgáltatás. Ámen.

Utóirat: Most pedig a régi idők emlékére muzsikáljunk megint. Leginkább Edgar emlékére, aki pontosan három hónapja nincs velünk. Azóta minden egy kicsit ilyen. A System volt a közös zenei nyelvünk. Rohadtul hiányzik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!