NEHAZUGGY

Újabb siker, nem is vitás

Lázár Gergő | Ma | 18:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 471,320 forint, még hiányzik 2,528,680 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Trump, aki köztudottan nagy rajongója az MMA-küzdelmeknek, szeretné, hogy az arénát a vasárnapi mérkőzések után is megtartsák. Példaként az Eiffel-tornyot hozta fel, melyet eredetileg az 1889-es világkiállításra építettek Párizsban, és ma is a helyén áll, de Joshua Fisher, a Fehér Ház adminisztrációs igazgatója közölte: az esemény után azonnal lebontják a küzdőteret. (24.hu)

Mint azt talán már egyesek pontosan tudják, az Egyesült Államok 250 éves születésnapjára a drága elnök úr azzal kedveskedett az amerikai polgároknak, hogy egy ketrecharcokra használatos arénát hozott létre a Fehér Ház közvetlen közelében. Ez jár az amerikai szavazópolgároknak az ország 250. születésnapjára. Azon túl, hogy ez véleményem szerint borzasztóan nevetséges és szánalmas, Donald Trump fel sem fogja, hogy ennek körülbelül annyi köze van a Párizsban látható Eiffel-toronyhoz, mint neki egy intelligens emberhez. A fél világ azon nevet éppen, hogy egy olyan elnöke van az országnak, aki ketrecharcot akar látni az ország legfontosabb épületének kertjében ahelyett, hogy mondjuk valami valóban kiemelkedőt és méltót hozott volna létre az ország születésnapjára. Valamit, ami az Egyesült Államok fennállása szempontjából fontos és üzenetértéke van.

Azzal, hogy ketrecharcokat rendeznek a Fehér Ház gyepén, lényegében nevetségessé teszik mindazt, ami az Egyesült Államok. Egy egykor valóban szárnyaló, sokak által szinte példaképként említett ország vált egy sokak által megvetett országgá, amely saját maga paródiájává vált. Az Egyesült Államok elveszíti, vagy jelentős részben már el is veszítette globális dominanciáját, mivel a korábbi partnereit hátba szúrta, akik emiatt érthető módon nem bíznak meg többé az amerikaiak ígéreteiben, ezért új kapcsolatokat keresnek. Bár egyesek túlzónak vélték, sokan említették már korábban, és én is úgy gondolom, hogy egy birodalom bukásának lehetünk a szemtanúi mindannyian. Pedig Joe Biden idején erre a legtöbben nem gondoltak volna, hiszen még ha egy olyan elnöke is volt a világ egyik legjelentősebb országának, aki egy idő után már nem nagyon tudta, hogy hol van és minek, de nemzetközi szinten azért még sokan tisztelték Amerikát. Ez Donald Trump második trónra lépését követően szinte azonnal megváltozott, és már bőven túl késő ahhoz, hogy meg tudják ezt állítani.

A fél világ azon rándul görcsbe a nevetéstől vagy éppen a megrökönyödéstől, amivé lett az Egyesült Államok. Azon meg pláne, hogy továbbra is tiszteletet követelnek maguknak, ami nyilván kiérdemelhető, de nem követelhető. Márpedig ezt nem érdemelték ki mostanság, különösképpen azért sem, mert úgy viselkednek mint a világ urai csak azért, mert ők rendelkeznek a jelenlegi legerősebb hadseregével, ezért úgy vélik, hogy bárkit meg tudnak fenyegetni. Irán viszont a tökéletes példa arra, hogy ez egyáltalán nem elég, hiszen ahelyett, hogy elérte volna az Egyesült Államok, hogy a perzsa állam adja fel a küzdelmet, az ellenállást és a harcokat – a háborút nem mellesleg nem Irán, hanem az Egyesült Államok és Izrael indította –, inkább azt mutatták meg, hogy ők szinte bármeddig képesek elmenni, hiszen számukra messze nem olyan drága a háború, mint az Egyesült Államok és Izrael számára, amely már ezidáig is dollármilliárdokat veszített ezzel a teljesen értelmetlen és céltalan háborúval.

Kudarcot kudarcra halmoz a jelenlegi vezetés, amelyet csak megkoronáz az, hogy egy ócska keleti diktátorhoz hasonlóan az amerikai elnök amerikai „gladiátorokat” vezényeltet a Fehér Ház gyepére, hogy ott megküzdjenek a legjobbnak járó trófeáért. Az utóbbi hónapok valóban olyan érzéssel tölthetik el az embert, mintha egy nagyon olcsó, nagyon silány komédia epizódjait nézné, miközben ez a valóság. Az amerikai elnök meg akarta kaparintani Grönlandot és legújabban Kubát, de a kanadaiakat is magára haragította azzal, hogy az 51. amerikai államnak nevezte őket. Ezek viszont nem olyan megnyilvánulások voltak, amelyekre sokan legyintettek, és azóta már el is felejtették az amerikai vezetésnek. Csak Kanada viszonylatában elmondható, hogy talán egy teljes generáció számára tették tönkre a kapcsolatot a két ország között, amit nem lehet egyhamar helyrehozni. Kanadában konkrétan dühösek azért, mert az Egyesült Államok ennyire lekezelően bánt velük, ezért inkább olyan potenciális szövetségeseket keresnek, akik tisztelik őket.

Az Egyesült Államok megalakulása kétszázötvenedik évében elérte fennállása talán egyik legdurvább mélypontját, és ha semmi nem változik, szerintem hamarosan ki lehet majd jelenteni azt is, hogy egy korábban hatalmas birodalom végnapjait éli. Az korábbi amerikai dominancia lassan, de biztosan eltűnik, és helyét valami egészen más fogja átvenni. Ez pedig egy olyan embernek köszönhető, aki – nem is lehetne ironikusabb – azzal kampányolt, hogy Make America Great Again, vagyis tegyük újra naggyá Amerikát. Ez az ígéret és annak homlokegyenest ellenkező eredménye kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit a britek értek el a Brexittel. Az emberek többsége viszont jól láthatóan nem tanul, ezért újra és újra képes elkövetni ugyanazokat a hibákat. Viszont úgy vélem, hogy a nemzetek többségének nem fog túlzottan hiányozni az amerikai dominancia, és gyorsan meg fogják szokni azt, hogy megváltoztak a körülmények. Addig is remélem, hogy Donald Trump legalább maximálisan kiélvezi annak az országnak a kétszázötvenedik születésnapját, amelynek jövőjét lényegében az ő szuverén bölcsességében, szinte mindenféle segítség nélkül tette tönkre jó időre.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!