NEHAZUGGY

A botrányok világbajnoksága

Lázár Gergő | Ma | 19:10

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 438,646 forint, még hiányzik 2,561,354 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma megkezdődik az a futball világbajnokság, amely talán úgy fog bekerülni a történelemkönyvekbe, mint az egyik legtöbb botrány által övezett világbajnokság. Ennek oka pedig nem más, mint hogy a három rendező ország közül – Mexikó, Kanada, Egyesült Államok – az utóbbi kormánya úgy viszonyul a világbajnoksághoz, mint valami kötelező eseményhez, amelyet természetesen majd ők fognak a legjobban megrendezni. Nos, kezdjük ott, hogy az Egyesült Államok lakosságának jelentős része magasról tesz a futballra – kár volna tagadni, ez Katar esetében is igaz volt, a négy évvel ezelőtti arab országban rendezett torna is bizonyította, hogy a FIFA másról sem szól, mint a minél nagyobb bevételek és profit bezsebeléséről –, és nem is igazán rendelkezik komoly szurkolótáborral. Ez azonban csak egy dolog lenne, hiszen erre lehet azt mondani, hogy ez a világbajnokság majd megszeretteti velük a focit, sokkal populárisabbá teszi azt. A probléma csak az, hogy 1994-ben rendezett már világbajnokságot az Egyesült Államok, tehát az sem igaz, hogy a helyieknek soha nem volt lehetőségük arra, hogy megtapasztalják egy ilyen világesemény hangulatát.

Azonban az tényleg csak a legkisebb gond, hogy az USA-ban nincs valódi szurkolói kultúrája a futballnak, az igazi problémát a jelenlegi amerikai kormány jelenti, amelynek döntései miatt a fél világ úgy döntött, hogy inkább távol marad ettől az eseménytől. Ennek oka pedig az, hogy Donald Trump és kabinetje úgy tekint másokra – még akár a saját állampolgáraira is – mint valami alsóbbrendű fajra, akik számára kötelesség úgy ugrálni, ahogy ez a majom fütyül. Ez azok számára elég problematikus, akik az Egyesült Államokban élnek, viszont azoknak, akik külföldiek, e kérdés megoldása már annyira nem bonyolult. Egész egyszerűen távol tartják magukat az Egyesült Államoktól és inkább a televízióban nézik majd a mérkőzéseket. Ki akarna kifizetni egy rakás pénzt a repülőjegyre, majd a szállásra, a tömegközlekedésre és a jegyre, amikor azt sem tudhatja biztosan, hogy egyáltalán be fogják engedni az országba, vagy sem? Egy vízum megszerzése ugyanis nem jelent automatikus belépést az USA területére, arról minden esetben a határon döntenek, ahol minden gond és magyarázat nélkül is visszafordíthatják az embert.

És nem elég, hogy ilyen problémákkal kellene szembenéznie egy szurkolónak, de ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy a stadionok szinte megközelíthetetlenek gyalogosan, vagy tömegközlekedéssel, tehát még erre is jó eséllyel meglehetősen magas összegeket kell fordítani. Aztán ott vannak a jegyárak, amelyek olyannyira az egekben vannak, hogy azt egy halandó sok esetben meg sem engedheti magának. Ez azonban csak a szurkolók számára problémás, ott vannak viszont a játékosok és a kisegítő személyzet, akik ugyanúgy mindenféle nehézségekkel kénytelenek megküzdeni. Egy szomáliai, egyben Afrika legjobbjának számító bírót be sem engedtek az országba, miközben egyes csapatokat úgy fogadtak a reptéren, mint a közönséges bűnözőket szokás. Irán csapata csak a mérkőzései napján léphet be az országba, a kettő közötti időszakban el kell hagyniuk a szabad világ szimbólumának lassan már nem nevezhető ország területét. Ennek oka az, hogy az Egyesült Államok és Izrael háborút indított Iránnal szemben, nem pedig fordítva. Mégis ők azok, akiket természetesen ilyen módon kell ezért megbüntetni.

Ehhez képest sem Mexikóban, sem pedig Kanadában nem néznek ilyen problémákkal szembe sem a játékosok, sem pedig a szurkolók. Mexikóban mariachi zenekar várta a spanyolokat, miközben egy mexikói városban a helyiek a hét ott játszó csapat színeit és szimbólumait megjelenítő kötött díszítést aggattak ki az egyik főutcán. Egész egyszerűen azt bizonyítja be jelenleg az Egyesült Államok, hogy a FIFA mennyire rosszul döntött, amikor mellettük tette le a voksát, hiszen már a torna kezdete előtt több a botrány, mint szinte bármikor korábban. Semmi túlzás nincs abban, hogy az Egyesült Államok egyre mélyebbre ássa magát civilizációs értelemben, a Trump által vezetett nagyhatalom nemzetközi megítélése a béka segge alatt van. Miközben azon hüledezett mindenki, hogy a kartelek által irányított mexikói államokban veszélyben lesznek az ott tartózkodó szurkolók és játékosok, egyelőre inkább az derül ki, hogy mindenhol máshol problémamentes a világbajnokság körüli szervezés, kivéve az Egyesült Államokat.

A FIFA vezetője, Gianni Infantino természetesen megpróbálta letagadni ezeket a történéseket és arról hadovált, hogy ez lesz minden idők legjobb futball világbajnoksága, és egyébként is ők mindent megtesznek annak érdekében, hogy problémák nélkül lehessen megrendezni a világbajnokságot. Csak ez senkit nem érdekel, hiszen Infantino még a korábbi korrupt és borzasztóan kapzsi Sep Blatternél is rosszabb vezetője a világ egyik legjelentősebb sportszervezetének. Ennek árát pedig azok fizetik meg, akik a legjobban szeretik ezt a sportot, akiknek a legtöbbet jelenti a futball: szurkolók milliárdjai világszerte. Kár, hogy szinte minden esetben a pénz beszél, miközben a józan ész, a jóérzés, a sport szeretete és tisztelete már huszadrangú. Nem akarok álszentnek tűnni, amennyire időm engedi, követni fogom a mérkőzéseket, hiszen nem a 48 csapat miatt ennyire elfogadhatatlan ez a világbajnokság már a legelső mérkőzés kezdete előtt, viszont akkor is úgy hiszem, hogy sokak emlékezetébe örökre be fog ivódni ez a világbajnokság. Hogy a történelem legrosszabbika lesz-e, az úgy vélem, nem az Egyesült Államokon, mint inkább Kanadán és Mexikón fog múlni, akik még képesek lehetnek arra, hogy pozitív hírekkel szolgáljanak a következő néhány hétben.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!