NEHAZUGGY

Nem a szuverenitásunkat adtuk el, hanem csatlakoztunk a józan országokhoz

Lázár Gergő | Ma | 18:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 142,870 forint, még hiányzik 2,857,130 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyar Péter berlini útjának négy fontos tanulsága van:

Feladta a magyar semlegesség politikáját az orosz–ukrán háborúban.

Nyíltan Ukrajna oldalára állt.

Feladta a magyar vétót, így elindulhatnak az uniós csatlakozási tárgyalások, és megnyithatják az első fejezetet.

Hozzájárult egy olyan uniós költségvetés elkészítéséhez, amelyből Ukrajna óriási összegeket kap. Ezek az összegek Magyarországról, a magyar vállalkozásoktól és a magyar közszolgáltatásoktól fognak hiányozni. Ilyen az, amikor valaki feladja a nemzeti érdeket, és beáll a sorba.

Azóta már Párizsban is járt és az ír miniszterelnököt is fogadta Magyar, sőt, egy rakás fontos döntéssel együtt járó kormányülést is tartottak, de ez annyira jó. Annyira jó, az olyan nyíltan oroszbarát politikát folytató pártok prominensei, mint amilyen Rétvári Bence is egyrészt már nem sokat nyomnak a latban a véleményükkel, másrészt mivel nem bírnak hallgatni, emlékeztetnek arra, hogy milyen súlyos bűnöket követtek el. A jó hír az, hogy miközben Orbán be se ült a parlamentbe, és remélhetőleg előbb-utóbb majd a bíróságon láthatjuk viszont, teljesen mindegy, hogy gondol a Fidesz-KDNP az ukránokról, Ukrajnáról, a háborúról, hiszen nincs semmiféle beleszólásuk többé abba, hogy milyen külpolitikát folytat az ország. Persze egy normális, demokratikus, jogállamként funkcionáló Magyarországon jó lenne, ha nem egyetlen párt döntene mindenről – pláne nem kétharmados felhatalmazással -, de az igazság az, hogy jelenleg más lehetőség nincs a változásra. Ez kellett ahhoz, hogy egyáltalán lehetősége legyen arra az országnak, hogy újra talpra álljon, és megpróbálja újjáépíteni mindazt, amit Orbánék tönkretettek és leromboltak az országban. Ez nem ideális, és az lenne a jó, ha lennének koalíciós partnerek, valamint létezne egy olyan ellenpólusa a Tisza Pártnak, amely legalább egyes döntésekben elgondolkodtatná, megfontolásra késztetné, de ez az ellenpólus nem lehet a Fidesz és a KDNP. Ezek végérvényesen leszerepeltek (a ma megjelent Direkt 36 cikk alapján különösen, ők már bebizonyították, hogy előbb árusítják ki az országot, mint hogy becsületes döntést hoznának és valóban a nemzet érdekét szolgálnák.

Az Orbán-rezsim nagyon konkrétan kiárusította az országot és az oroszok oldalára állt akkor, amikor minden valamirevaló kormány az ukránoknak nyújtott segítséget. Persze azzal próbálja szépíteni a helyzetét a Fidesz-KDNP, hogy beengedték az orosz-ukrán háború elől menekülőket, hogy micsoda történelmi humanitárius segítséget nyújtottak, de ez egyrészt kötelessége volt az országnak, azt megtagadni egy kivételesen gyalázatos lépés lett volna, másrészt ennek a humanitárius segítségnyújtásnak az oroszlánrészét is civilek végezték. Mindeközben az előző kormány nevében Szijjártó számtalan alkalommal járt úgy Moszkvában tárgyalni az állítólag olcsó orosz földgázról, hogy a fél világ próbálta minimálisra korlátozni minden kapcsolatát az oroszokkal. De mi nem, mi egyenesen Moszkvába küldtük a külügy vezetőjét, hogy hajbókoljon a háborús bűnös vezetésnek és csattogtassa a bokáját. Ezt sokáig a magyarok egy jó része támogatta is, miközben mindazok, akik ezzel nem értettek egyet, kénytelenek voltak eltűrni, hogy Európa árulóinak neveznek bennünket sok helyen. Hiszen amikor van egy megtámadott ország és pontosan lehet tudni, ki az agresszor, mi pedig az agresszor oldalára állunk, akkor nehéz másként látni a helyzetet.

Ahogy azonban Orbán és bandája távozott az ország éléről, teljesen megváltozott a magyar külpolitika, amelynek jól látható eredménye most az, hogy a kormányfő uniós országok sorába látogat, és komoly vezetőkkel tárgyal a jövőbeli kapcsolatainkról. Magyarország most csatlakozott újra Európához és ha nem is így szó szerint, de a lépésekből kiolvasható, hogy az agresszor nyílt támogatásának vége, mi az ukránok oldalán állunk. Ezzel nem a magyar szuverenitást adta fel a Tisza-kormány, hanem éppen ellenkezőleg: megerősítette a helyünket Európában. Nehéz volt ugyanis komolyan venni egy olyan országot, amely Putyin pincsijeként viselkedik, és amely aláássa az uniós döntéshozatalt Ukrajna kérdésében. Orbán nem volt hajlandó felfogni (vagy nem volt abban a helyzetben), hogy mi a jelentősége az ukránok támogatásának egy olyan időszakban, amikor a támogatás hiányában az országuk lényegében megszűnt volna létezni. Ki merem jelenteni, és nem mondok semmi újat ezzel: az európai segítségnyújtás nélkül ma már nem létezne Ukrajna, legalábbis nem úgy, mint a háborút megelőzően. Viszont mi ebben ezidáig semmiféle pozitív szerepet nem játszottunk, cserébe a kormány már nem is csak a kijevi kormány, de az ukrán nép ellen is hergelte a magyarokat.

Rétvári a magyar semlegesség politikájáról hadovál, miközben az, hogy valaki felteszi a kezét, és odarohan az őt megtámadó katona lábát csókolgatni, nem a semlegességgel, hanem a szolgasággal egyenlő. Európa, az Európai Unió nyilvánvalóan nem akarja, hogy a háború tovább folytatódjon, pláne azt nem akarja, hogy az akár más országokat is maga alá gyűrjön, viszont azt sem tűrheti el, hogy Oroszország elhiggye akár egy pillanatra is, hogy győztesnek kiálthatja ki magát. Azzal, hogy Magyarország végre csatlakozott az Ukrajnát támogató országokhoz, talán még egy kicsit közelebb is került a háború lezárása, méghozzá az ukránok győzelmével. Elvégre már most is látszik az, hogy az oroszok egyre inkább kénytelenek szembesülni a veszteségeikkel és azzal, hogy Szijjártón és a főnökén kívül senki nem hitt a kozmetikázott gazdasági adataiknak. Egyes becslések szerint az oroszok már akár több,mint félmillió embert is elveszíthettek a fronton, amely veszteség teljesen értelmetlen volt.

Viszont a korábbiakkal ellentétben mi már elmondhatjuk, hogy azon országok körébe tartozunk, amely kiáll az ukrán szuverenitásért, és szembe mer nézni az orosz agresszióval. Ahogy eddig se, úgy most se létezik más, elfogadható választás. Magyarország végre a lábára tud állni – legalábbis megkapta erre a lehetőséget – és lemoshatja a gyalázatot magáról, amelyet az Orbán-rezsim ránk kent.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!