NEHAZUGGY

Nehéz lesz így nemzetileg összetartozni

Molnár Bálint | Ma | 8:08

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 117,140 forint, még hiányzik 2,882,860 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, boldog nemzeti összetartozást, vigyázzunk, hogy ne lépjünk egymás talpára! Aki esetleg nem tudja, miről van szó, azt röviden emlékeztetném így Trianon 106. évfordulóján az ún. Barackfadalra. A buta, értelmetlen, izzadságszagú szöveg és a giccszene találkozásának szimbólumára, a második Orbán-kormány által az országra és a határtalan magyarságra ráerőltetni próbált hivatalos nótára. Meg arra, hogy a maga idején a többé-kevésbé demokratikus és jogállami Magyarország szétverésében kulcsszerepet játszó Navracsics-féle Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium még közös éneklést is szervezett, és minden mimagyart ennek a rendkívüli szerzeménynek a közös éneklésére buzdítottak. (Az külön csodálatos, hogy ez a Navracsics Tibor lesz az egyike azoknak, akik meg fogják újítani az áprilisban földbe állt Fideszt.) Ha akkor tudtuk volna, hogy még mi minden vár erre a nyomorult népre…

De nem tudtuk, ezért afölött is kár lamentálni, hogy mi lett volna, ha nem az van, ami most van. Azt viszont tudjuk, hogy ha a Franciaországból tegnap hazaüzenő, hivatalban lévő miniszterelnök állítása igaz, vagyis valóban sikerült teljeskörű megállapodásra jutni Ukrajnával a százezres kárpátaljai magyar kisebbség nyelvi, oktatási, kulturális és politikai jogainak bővítését illetően (ráadásul úgy, hogy ehhez minden jel szerint nem kellett belerángatni se Magyarországot a háborúba), akkor ez fennállása, létezése messze legnagyobb szégyene és kudarca a nemzetpolitikát kisajátító, magát a határtalan nemzet kizárólagos védelmezőjének beállító Fidesznek, Orbánnak és külön Semjén Zsoltnak.

Ha és amennyiben a jövő visszaigazolja, hogy mindazok a garanciák, amelyeket Magyar Péter tájékoztatása szerint Ukrajna vállalt a kárpátaljai magyarok oktatási, kulturális, nyelvhasználati és politikai jogainak bővítése terén, beépülnek az ukrajnai jogrendbe és érvényre jutnak a mindennapokban, vagyis kiderül, hogy a Tisza-kormánynak valóban három hét alatt sikerült elérnie azt, amihez az Orbán-kormánynak egy évtized is kevés volt, akkor az egy újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Orbán, Szijjártó és nemzetegyesítő, patrióta, szuverén hírében álló, tizenhat évig kétharmaddal regnáló kormány kisebbségpolitikáját, Ukrajna-politikáját pontosan ugyanúgy Moszkvában szövegezték, ahogyan az EU-politikáját is. Aminek meg az a bizonyítéka, hogy az új kormánynak a befagyasztott uniós források ügyében is rekord idő alatt sikerült politikai megállapodást kötnie a belga fővárossal, miután Orbánnak és zenekarának erre négy év sem volt elegendő. A két eset közös nevezője: egyikben sem voltak érdekeltek, sem az ukrajnai magyarok sorsát nem akarták rendezni, sem az uniós forrásokat nem akarták hazahozni. Elbábozni sem volt kedvük, hogy ők még mindig Európához tartoznak, kenje a hajára Brüsszel azt a harmincöt új InterCity-motorvonatot, amit uniós forrásokból megvehetnénk (meg is veszi az új kormány), de nekünk nem kell, mert a szuverenitásunk és a büszkeségünk.

Az eredmény ismert, még ha a NER-elit csilliárdos profitjára semmilyen negatív hatása nem volt azoknak a forráskieséseknek, amelyek az országot amúgy padlóra küldték. Igen, a végkifejlet szempontjából ma már szinte mindegy is, hogy a Kreml nyomásgyakorlása volt először vagy a saját meggyőződés. A lényeg, hogy mindkettő felbecsülhetetlen károkat okozó brutális kudarc. Mondhatnám úgy is, hogy történelmi bűn. Az aranykonvoj-mizéria nélkül is megbocsáthatatlan lenne az a szégyenteljes viselkedés, amit az oroszok által 2022 óta gyilkolt Ukrajnával műveltek diplomáciailag, kétoldalú kapcsolatilag, meg úgy egyáltalán. Viszont az, hogy a gennyes hatalmi céljaik remélt érvényesítése érdekében pajzsként tolták maguk előtt a kárpátaljai magyarokat, hogy az újabb és újabb pillanat megnyerése oltárán elmérgesítették a magyar-ukrán viszonyt, hogy mondvacsinált indokokra mutogattak, hogy az ukránokkal nem lehet, hogy ezek ilyenek, ezek gazemberek, ezzel a megállapodással lepleződött le végérvényesen.

Kiderült, hogy a permanens hőbörgés, uszítás, asztalcsapkodás és kardcsörtetés politikája totális zsákutca, szemben a tárgyalás, a kompromisszumkeresés politikájával, amely viszonylag alacsony költség mellett, esetenként rövid idő alatt szemmel látható eredményeket is hozhat. Nem akarom túllihegni, de ennek a megállapodásnak a fényében különös bűze van annak, hogy miközben szándékosan nem akarták rendezni a kárpátaljai magyarok ügyét, és ez volt a hivatkozási alap az ukránellenes háborús pszichózisukra, amelyben közpénzek csilliárdjait égették el, közben azt magyarázták reggeltől estig, és tartottak kiselőadást minden adandó alkalommal, hogy Moszkvával tárgyalni kell, hogy a háborúnak csak a tárgyalóasztal mellett van megoldása, hogy nyitva kell tartani a kommunikációs csatornákat. Ja, ehhez képest az ukránokra rárúgták az ajtót és eltorzult fejjel sziszegték – ahogy Orbán sziszegte március elején egy gazdasági fórumon -, hogy nem tárgyalással, hanem erőszakkal fogják lenyomni Kijevet és Zelenszkijt.

Olyannyira jól sikerült, hogy a műholdról is látszó Barátság kőolajvezeték újraindításában pofára estek, a kárpátaljai magyarok jogainak rendezése meg szintén a kardélre hányt utódra maradt, miközben a sajtó attól hangos, hogy személyesen Orbán döntése volt, személyesen a kormánya rendelte meg az ukrán pénzszállítók elleni, egyértelmű politikai célzatú támadást. És mi történik? A bukott miniszterelnök, a legnagyobb nemzetegyesítő patrióta szájhős ordítóan kussol arról, hogy utasította, vagy nem utasította a NAV-ot, hogy csapjanak le az ukrán pénzszállítókra, és testőrök gyűrűjében vonulva játssza, hogy meg se hallja a 20 centiről őt kérdező újságírót. Tökre irigylem azokat (nem!), akik az eltartott kisujjuk mögül azt magyarázzák, hogy leegyszerűsítés, oktondiság azt gondolni, hogy Orbán Viktor személyesen befolyásolhatta az akció időzítését vagy politikai kezelését, mert a valóság ennél sokkal bonyolultabb, mert ez nem úgy működik, hogy a miniszterelnök személyesen kiadja az ukázt.

Hát oké, legyünk óvatosak, ne vegyük készpénznek, hogy a bőrét és a hatalmát március elején is menteni próbáló gazember személyesen vezényelte le ezt az akciót, nem veszem készpénznek, nincsen bizonyítékom rá, sőt, azt se hiszem, hogy ha Orbán börtönbe kerülne esetleg, akkor a nép, az ország minden problémája megoldódna. De itt nem erről van szó, hanem arról, hogy tizenhat évig azért vette semmibe az országot, mert teljhatalma volt, mert megtehette, hogy féknyúz-sajtónak-nem-válaszolok, ember-most-jövök-a-templomból alapon elguruljon a közérdekű kérdések megválaszolása elől. Most minden mocskát maga mögött hagyva megbukott, folyamatosan szivárog mindenhonnan a bűz, most meg azért tetteti magát süketnek, miközben még mindig a testőrök gyűrűjében vonul. Nem lehet esetleg, hogy már rég nem a sajtónak kellene kérdezgetnie, hogy akkor hogy is volt ez vagy az? Nem lehet, hogy az elmúlt tizenhat év után végre valaki olyannak kellene kérdeznie, akitől nem tudja megtagadni a válaszadást? Mert az oké, hogy hetek óta egyéb sincs, mint hogy ők minden jogszabályt betartottak, az oké, hogy Gulyás Gergely frakcióvezető is azt reméli, hogy „minden fideszes miniszter betartotta és betartatta a törvényeket”, de azért ez egy kicsit kevésnek tűnik egy rendszerváltáshoz. Meggyőződésem szerint nem is lesz addig rendszerváltás, amíg minden ugyanúgy van, amíg ez az ember az Andrássy úton lötyög, és ahogy az elmúlt tizenhat évben, szarik a nyilvánosság fejére, miközben az elvtársai megint arról hörögnek, hogy Magyar Péternek köszönhetően a magyarok pénze megy az ukrán háborúba.

Nehéz lesz így nemzetileg összetartozni. És van abban is valami elgondolkodtató, hogy egyáltalán nem látni semmiféle pánikot azoknak a közpénzből feltőkésített, csilliárdos profitokat felhalmozó, piaci kockázatot nemigen vállaló NER-vállalatoknak a működéséből, amelyeknek a létezése teljesen eltorzította a magyar gazdaságot és amelyek annyi időn keresztül elszívták a levegőt a politikai hátszéllel nem rendelkező, valódi, hozzáadott értéket teremteni képes vállalkozások és az egész ország elől. De tök jó, hogy legalább az óellenzéki pártok politikusait már utolérte Polt Péter utódjának hivatala.

Ui. Csilliárdos profitokra nem gyúrunk, viszont minden előfizetésért, felajánlásért hálásak vagyunk! Ha teheted, támogasd a munkánkat!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!