NEHAZUGGY

Becsüljük meg mindazt, ami összeköt?

Molnár Bálint | Ma | 8:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,066,760 forint, még hiányzik 933,240 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Fogalmam nincs, hogy lett hirtelen és váratlanul június, de jó reggelt mindenkinek június elsején, hétfőn! Valószínűleg nem váratlanul lett, csak mióta minden nap hétköznap, és nincs egy pillanat megállás se, azóta összefolynak a napok! Természetesen ez Sulyok Tamás közjogi méltatlanságról és a többi, lemondásra felszólított, ám a székébe és a havi fizetésébe kapaszkodó, lemondani nem hajlandó elvtársára nem igaz. Ők pontosan érzékelték az idő múlását, tudták, hogy meddig kaptak haladékot arra, hogy a kormányváltás szellemiségével összhangban elhagyják a közélet fedélzetét és ezzel megragadják az utolsó lehetőségét annak, hogy valamit megőrizzenek a nem mellesleg romokban heverő méltóságukból, de ők inkább a gazdát, a széket és a zsetont választották.

Azt speciel én legalább akkora / sokkal nagyobb problémának és gyalázatnak tartom a nemzetre nézve – és most nem Várkonyi Andrea aranyásó milliárdos vagy Szijjártóné sok százmilliárdos osztalékát hasonlítom az idősgondozás vagy a gyermekvédelem állapotához, mert akkor akár a kötelet is elkezdhetném szappanozni, pedig nem nekem kéne -, hogy az MTVA közszolgálatiságot meggyalázó, a magyar társadalom mentális és lelki egészségének esetenként visszafordíthatatlan roncsolásában, a magyarok 16 éven keresztül folytatólagosan elkövetett traumatizálásában főszerepet játszó, hírhamisító, parancsra hazudó és lejárató vezérigazgatói, bizonyos Altorjai Anita és bizonyos Papp Dániel immár több mint másfél hónappal a gazdáik bukása után még mindig nem mondtak le. Szégyenükben vagy bármilyen más okból.

A miniszterelnök, aki a Sándor palotában tett látogatással rúgja be a hónapot, a hetet és a napot, tegnap azt írta: „miután bebizonyosodott (egy kiszivárgott belső levelezésből – szerk.), hogy a vezetők utasítására készültek a közmédiában a Tiszát lejárató anyagok, Papp Dániel és Altorjai Anita vezérigazgatóknak azonnal távozniuk kell!” Hatalmas tévedés. Egyáltalán nem ezért kell távozniuk, mert lejáratták a Tiszát, hanem az elmúlt tizenhat év összes undorító, jogállamokban párját ritkító mocskolódásukért, amivel a köz szolgálata helyett egy párt szolgálatában romboltak. A közmédia pervertálódása, szakmai és erkölcsi pöcegödörré válása nem Magyar Péterrel és nem a Tiszával kezdődött, pláne nem azzal, hogy a kampányfinisben a Tisza nem létező energiatervével kapcsolatban manipulálták a közvéleményt. Ezeknek az emberi hulladékoknak már akkor is késő lett volna lemondaniuk, amikor Hadházy Ákos többnyire magányosan, a társadalom ragacsos és vastag közönye mellett, de annál következetesebben és kérlelhetetlenebbül vívta az ő harcait a propaganda ellen, amikor ellenzéki képviselőket rángattak meg és löktek ki az épületből, mint macskát szarni. Nem én fogom a bűnöket patikamérlegen lemérni, és megállapítani, hogy Papp vagy Sulyok a nagyobb geci, de a történelmi hűség és a jegyzőkönyv kedvéért, meg önmagunk miatt sem árt erre emlékezni.

Már csak azért is, mert a Tisza Párt hivatalos választási programjának és kampányígéreteinek része volt a közmédia hírszolgáltatásának ideiglenes felfüggesztése. Már csak azért is, mert Magyar Péter többször megerősítette a kampányban, hogy egy esetleges kormányváltást követően ez lesz az egyik legelső intézkedésük. Már csak azért is, mert Magyar Péter ezt az ígéretet a választási győzelem után az M1 és a Kossuth Rádió élő adásaiban is nyomatékosította. Az világos, hogy a médiarendszer teljes, strukturális átalakítása jogilag rendkívül komplex feladat, tudomásul vettük, hogy változott a terv, nem találták jó ötletnek mégse a hírszolgáltatás felfüggesztését, de pont ezért se tegyünk úgy, mintha a közpénzmédia, Altorjai és Papp bűnei a Tisza megjelenése óta kezdődtek volna. Ilyen szempontból rohadt nagy kérdés, hogy ezek a figurák mit keresnek még a helyükön.

Visszatérve az első számú közjogi kesztyűbábhoz. Miután a neki és hasonszőrű pajtásainak (az orbánizmus bábjainak) adott ultimátum május 31-én lejárt, és megtudta, hogy június 1-én reggel 8 órakor látogatókat kellene fogadnia a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter személyében, Sulyok Tamás kiállt a kamera elé, mint neves és hírhedt elődje a lemond(at)ása előtti utolsó szó jogán, belenézett, és a valóságtól, az emberi beszédtől teljesen idegen gigamonológban előadta a hattyú halálát. Azt mondta, inkább „becsüljük meg mindazt, ami összeköt ~~vele~~ bennünket”, és vegyük tudomásul: miután a kormány őt szokatlan, stílusban utasításokat fogalmazott meg irányába, a lemondás lehetőségét a személyes szempontjaitól függetlenül megfontolta, de arra jutott, hogy az „nem adna megoldást az intézményi konfliktus alkotmányos elveknek megfelelő rendezésére”.

Mivel kivételesen ragaszkodom a nyomdafestékhez, ~~nem kérdezem, hogy mi a f*sz van~~, a jogászkodást is hagyom a fenébe. Egyáltalán nem az a kérdés, hogy ki lehet lakoltatni a Sándor palotából ezt a figurát, vagy sem (persze, ki lehet, több megoldása is van az egyenletnek), inkább azt vetném fel, hogy engem a világon semmi nem köt össze se Sulyokkal, se a pártjával, se a főnökével, tehát számomra teljesen értelmezhetetlen, hogy létezhet bármi, amiben Sulyok benne van, és amit nekem meg kellene becsülnöm. Egy olyan emberben, aki belemondta a pofánkba – pedig alighanem látta azokat a Szőlő utcai javítóintézetben készült megrázó felvételeket, értesült arról, hogy mit műveltek az állam gondjaira bízott gyerekekkel szerte az országban -, hogy sajnos az Alaptörvény szűk mozgásteret biztosít neki a megnyikkanásban, ezért neki ezzel sem volt dolga, ahogyan a megbízója poloskázásában sem talált semmi kirívót. Hagyjunk minden mást, ha csak ennyi esett volna ki egész államelnöki fennállása óta a száján, ha nem tudnánk, hogy még a pedofil bűnsegédnek kegyelmet adó elődjénél is népszerűtlenebb, akkor sem érteném, mennyire kell morálisan egy helyettes senkinek lenni ahhoz, hogy ragaszkodjon a székéhez. Tehát a kérdés az volt (Index, május 18, nagyinterjú), hogy államfőként nem lett volna mozgástere és tekintélye ahhoz, hogy kezdeményezőbb szerepet vállaljon a gyermekvédelem ügyében? Sulyok:

A magyar köztársasági elnök alkotmányos státuszából éppen az következik, hogy távol marad a szakmai kérdésekben kialakult pártpolitikai vitáktól. Csak akkor kell beavatkoznia, ha a demokratikus intézményrendszer működésében rendszerszintű zavar keletkezik. Ezekben az ügyekben azonban a hatóságok végezték a munkájukat, ezért a folyamatban lévő eljárásokba a köztársasági elnök nem szólhat bele. A magyar államfő esetében az az alapelv, hogy csak kivételes esetekben szólaljon meg, különösen választási kampány idején.

Ez a nemzet egységét megtestesítő ember, akivel meg kellene becsülni mindazt, ami összeköt. Aki szerint mindaz a mocsok, ami az elmúlt években, hónapokban kifolyt a gyermekvédelem felpúposodott szőnyege alól szakmai kérdés, amiben pártpolitikai viták vannak, a hatóságok végezték a munkájukat, tehát neki ezzel nincs dolga. Meg amúgy se lenne. Szerintem ez így kerek, pontosan illik Gulyás Gergely diktatúrázásához, a széthullott állampárt rákosizásához, a Fodor Gáborok alkotmányos válság miatti aggodalmaihoz, a Schifferek gúnyolódásaihoz, miszerint a „meglátogatja” még mindig jobb, mint amikor „magához kéreti” és őrizetbe veszi…

Szerintem azért van igazság abban, hogy se a kormánynak, se az országnak nem ez a szervilis Orbán-szolga a legnagyobb problémája, nála csak nagyobb és fajsúlyosabb gazembereket kellene eltakarítani jogállamilag a helyükről, bár a szimbolikáját tekintve az is érthető, hogy miért vele foglalkozik a miniszterelnök. Ugyanakkor ez a jogi fakardozás elviszi az energiát és az időt az igazán fontos ügyekről, miközben az is látszik, hogy a Lendvay utca magát tigrisnek képzelő nyulának – hogy a Jóisten áldja meg mindkét kezével és lábával, ahogy Edgar barátunk mondta mindig – még mindig van befolyása az ő alázatos szolgáira. A Sulyok Tamásokra, Varga Zs. Andrásokra és Polt Péterekre. Mondjuk ebben számomra semmi meglepő nincs, tudom, hogy sokan már eltemették őt is meg a pártját is, de azért ezzel a kavarással még bőven tud károkat okozni és fog is. Ebben mindig ő volt a legjobb. Főleg, ha közben azt látja az elszámoltatásra és igazságtételre váró társadalom, hogy időseb Orbán Győzőtől Szijjártónéig milyen vidáman talicskázzák a csilliárdos osztalékaikat a kamucégeikből, Rogán Bűnöző Antal feltaláló milliárdjairól nem is beszélve, és szarnak ívesen a nép fejére, ahogy eddig. Kitörő érdeklődéssel várjuk a folytatást, akinek fontos, tartson velünk. Puszipacsi!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!