NEHAZUGGY

A parlamentben dolgozni, nem pedig imádkozni kellene

Lázár Gergő | Ma | 19:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,030,920 forint, még hiányzik 969,080 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Én nem hiszek abban, hogy a hit magánügy volna. Főleg nem a keresztény hit. Úgy gondolom, hogy a keresztény hit nagyon komoly közösségi dimenzióval rendelkezik. A közösség felé szóló missziónk van, ennélfogva a hitünk megélése önmagában közösségi és így közügy. A képviselői munkámban is közügyként tekintek a hitem gyakorlására, arról nem is beszélve, hogy Magyarország egy keresztény kultúrájú ország

(…) vallásgyakorlástól függetlenül a keresztény kultúra beleivódott a hétköznapjainkba és az emberek gondolkodásába.

Ez nagyon helyes. Következésképpen a keresztény kultúra alapját képező keresztény hitünk gyakorlása annál inkább közügy, és annál inkább fontos, hogy a törvényhozói munkánkban is tanúságot tudjunk tenni a keresztény értékeinkről. Minél többen tesszük, annál nagyobb az esély arra, hogy ezen a pályán, a keresztény kultúra pályáján marad Magyarország. Ez a mi célunk, kereszténydemokrataként kiváltképp.

Latorcai Csaba, a KDNP ügyvezető alelnöke így elmélkedett arról, hogy mennyire fontos az, hogy a KDNP továbbra is képviselje a keresztény hitet az országgyűlésben. A Fidesz-KDNP választási bukása után is megalakították az Országház imacsoportját, amely egyébként korábban is létezett, azonban sajnos el kell költözniük a korábbi imaszobából, amelyet a frissen megalakult parlament vezetésének döntése értelmében sajtószobává alakítottak át. Véleményem szerint a hitnek és a hitgyakorlásnak továbbra sincs semmi keresnivalója a Parlamentben, hiszen az a törvényhozás épülete, márpedig az egyház és az állam elviekben el kell, hogy határolódjon egymástól. A KDNP viszont úgy véli, hogy ez így nincs rendjén, sőt, Latorcai szerint a hit nem magánügy, pláne a keresztény hit. Kérdés viszont, hogy mégis miért gondolja ezt így az országgyűlés egyik alelnöke? Miért hiszi, hogy bárki másra (is) tartozik az, hogy egy parlamenti képviselő muszlim, zsidó vagy éppen keresztény? Ugyan miben kellene, hogy befolyásoljon ez bármit is?

Egy ember nem lesz jobb vagy rosszabb attól, hogy hisz vagy nem hisz valamiben. Sőt, ha visszagondolunk az előző kormányra, akkor inkább azt mondhatjuk, hogy azok, akik a leghangosabban hirdetik, hogy ők mennyire keresztények, azok sok esetben a leggonoszabb emberek. Véleményem szerint pont azok a jó keresztények, akik nem azzal foglalkoznak, hogy ezt kiírják a homlokukra, hogy ezzel döngessék a mellüket, hogy ez napi szinten terjesszék és hangsúlyozzák, hanem akik azzal foglalkoznak, hogy minden nap valami olyasmit tegyenek, amivel egy kicsivel jobb hellyé teszik a világot maguk körül. Szerintem ehhez egyáltalán nem kell kötelezően kereszténynek, zsidónak vagy épp muzulmánnak lenni. Az emberség, a jó iránti elkötelezettség, a másoknak nem ártó cselekedetek egyáltalán nem függnek a hittől vagy a vallástól. Nem szégyellem, és nem is vagyok büszke rá: én nem hiszek egyetlen istenben sem, de minden nap próbálok jó ember lenni, tudatosan próbálok embernek megmaradni és lehetőségeimhez mérten segíteni azokon, akiken csak tudok. Soha nem gondoltam azt, hogy ahhoz, hogy valaki jó ember legyen, szüksége van arra, hogy csatlakozzon valamelyik felekezethez, vagy higgyen valamelyik istenben.

Úgy gondolom, hogy talán jó lenne meghaladni azt, hogy a vallásnak bármi keresnivalója van a Parlamentben. Itt a választópolgárok bizalmát demokratikusan elnyert emberek elvileg, jó esetben olyan döntéseket hoznak, amelyek előrébb vihetik az országot. Nem a Bibliára kellene alapozniuk azt, hogy mit gondolnak helyes döntésnek, hanem a racionalitásra, a közjó szolgálatára, esetleg a tapasztalataikra. Szerintem a képviselőknek nem imádkozniuk kellene azért, hogy jobb legyen a magyaroknak, hanem éjt nappallá téve tenniük ezért. A fizetésüket ugyanis nem az imákért kapják, hanem azért, hogy elvégezzék a munkájukat, és olyan döntéseket hozzanak, amelyek pozitívan befolyásolják a magyarok életét. Márpedig emlékeim szerint a KDNP nem éppen ilyen döntéseket hozott. Korábban is járkáltak ők imádkozni, aztán egy olyan párttal szimbiózisban voltak hatalmon, amelyik szétlopta az ország vagyonát, és tönkretette milliók életét, sok esetben attól érezték jól magukat, hogy valakiket megfosztottak valamitől. Nem ritkán az emberi méltóságuktól is. Pont ezért sem tudom komolyan venni egy ilyen álszent ember érvelését arról, hogy a hit mennyire fontos abban, hogy jó döntéseket hozzanak. Hiszen jól láthatóan nem hoztak jobb döntéseket sem a fideszes, sem pedig a KDNP-s politikusok azért, mert Jézust tartják a megváltójuknak.

Én inkább olyan parlamenti pártokat, olyan kormányt szeretnék látni, amelynek tagjai nem imával töltik az idejüket, hanem valódi munkával. Persze a szabadidejükben azt csinálnak, amit csak akarnak, de a hit akkor is magánügy, ha ezzel nem ért egyet Latorcai Csaba. Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy abban higgyen, amiben akar, egészen addig, ameddig ez nem befolyásolja negatívan a döntéseit, amelyek az ország helyzetére is hatással vannak. Véleményem szerint tehát semmi keresnivalója nincs egy imaszobának a parlamentben, mivel dolgozni kellene ott, nem pedig imádkozni. Nyilván nem én hozom meg ezeket a döntéseket, de véleményem azért nekem is lehet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!