NEHAZUGGY

Az ivóvízhez való jog

Lázár Gergő | Ma | 19:14

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 726,417 forint, még hiányzik 2,273,583 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrégiben egy igen hosszú jogi procedúrát követően egy turista elveszítette a perét egy olaszországi szállodával szemben, amit azért indított, mert a létesítmény felszolgáló személyzete megtagadta tőle a jogot, hogy csapvizet fogyasszon. Noha még azt is felajánlotta, hogy fizetne a csapvízért, ezt egyszerűen megtagadta tőle a hotel, és helyette palackozott vizet helyezett az asztalára minden egyes nap, ami 7 eurójába került. A turista azzal az indokkal vitte bíróságra az ügyet, hogy szerinte az ivóvízhez való jog egy emberi jog, ezért azt nem tagadhatta volna meg tőle a hotel személyzete. Viszont mivel ez törvényileg nincs előírva, ezért a bíróság azt a döntést hozta, hogy nem volt köteles a szálloda csapvizet szolgáltatni az egyébként a szállásáért fizető vendégnek. Tény és való: Olaszországban egyáltalán nem előírás az, hogy az ember ingyen csapvizet kapjon a megrendelt étel mellé, ellenkezőleg. Sok esetben csak olyan palackozott vizet ajánlanak fel, amelyért külön kell fizetni, méghozzá jellemzően elég komoly összegeket.

Persze az ember megtagadhatja ezt, viszont cserébe szúrós, szemrehányó tekinteteket fog kapni, ami véleményem szerint elfogadhatatlan. Nem csupán azért, mert vannak olyan országok, ahol magától értetődő az, hogy a vendég kap – méghozzá ingyen kap – csapvizet, vagy ha kér, akkor hoznak neki minden probléma nélkül. Franciaországban, Spanyolországban vagy épp Japánban teljesen elfogadott az, hogy az ember vizet vagy teát (ez utóbbit például Japán esetében) kap még azelőtt, hogy bármi mást rendelne. Ehhez képest jól látható, hogy nem minden ország kultúrájában, gyakorlatában van ez így, hanem az a jellemző, hogy a vendégnek nem jár ingyen semmi, még csapvíz sem. Véleményem szerint ez teljességgel elfogadhatatlan, a magam részéről úgy gondolom, hogy az ivóvízhez való jog akkor is egy emberi jog kellene, hogy legyen, ha ez nincs leírva jelenleg sehol. A vendéglátóhelyek sokszor minden euróért lehajolnak, és úgy hiszik, hogy azzal, ha ingyen adnak bármit, akkor bevételtől esnek el. Bele sem gondolnak abba, hogy az emberek nagy többsége azért iszik vizet, mert szomjas, miközben másféle italt azért, mert élvezi az ízét, és szeretné kipróbálni valamelyik helyi specialitást.

Egyesek kicsit túlgondolják a dolgokat, és úgy vélik, hogy azzal, hogy mindenért pénzt kérnek, több bevételre tehetnek szert. Véleményem szerint viszont pont azzal lehet komolyabb bevételre szert tenni, hogy egy hely valódi vendéglátója egy vendégnek. A felszolgáló kedves, odafigyel a részletekre, nem viselkedik úgy, mintha szívességet tenne a vendégnek azzal, hogy egyáltalán megkérdezi, mit óhajt, és nem mellesleg kiváló ételt szolgál fel. A probléma az, hogy ezt egyesek félreértelmezik, és úgy vélik, hogy még ha rossz is a felszolgálás és esetleg az étel is, azért nekik kijár a jó vélemény, és az, hogy a vendéglátóhely fennmaradjon. Egy étterem évtizedes, pláne évszázados fennmaradásának kulcsa nem az, hogy még a levegővételért is pénzt kérnek, hanem az, hogy emberként viselkednek a vendégeikkel. Véleményem szerint ehhez tartozik az is, hogy akár ingyen is biztosítanak csapvizet a vendégeknek. Persze lehet azt mondani, hogy semmi nincs ingyen, és ha belegondol az ember, akkor lehet, hogy valaki megiszik 2-3 cukrozott italt is ahelyett, hogy meginna egy fél liter csapvizet ingyen, de valóban ezen fog múlni egy vendéglátóhely fennmaradása?

Granada – mint ahogy azt sokan már tudják – tapas kultúrájáról ismert, ami azt jelenti, hogy egy ital mellé – legyen az alkoholos, vagy alkoholmentes – ételt adnak. Nincs törvényben meghatározva, nincs sehova leírva, nem köteles senki sem tapast felszolgálni, és emiatt alapvetően nem is lehet vitatkozni egyetlen hellyel sem, de az éttermek és bárok pontosan tudják, hogy ez a minimum Granadában. Ezért ha nem kínálnak tapast egy bárban, akkor a vendégek elmennek majd egy olyan helyre, ahol ezt megkapják. Végső soron ez a természetes: ha az ember kifizet 3 eurót egy sörért, ami mellé kap egy tál ételt, akkor miért menne egy olyan bárba, ahol a sör ugyanannyiba kerül, de mellé nem kap semmit? Ha Granadában vendéglátóhelyek százai ki tudják gazdálkodni azt, hogy 3 euróért adjanak egy italt és mellé egy adag ételt, akkor egy olasz éteremnek mégis hogy nem fér bele az, hogy adjon ingyen egy pohár csapvizet a vendégnek? Véleményem szerint ez csupán egy olyan kapzsiság, amely elfogadhatatlan a mai világban. Aki ekként gondolkodik, az szerintem ne nyisson semmiféle olyan helyet, ahol vendégeket kell kiszolgálnia.

Elvégre egy vendéglátóhely a vendégről kell hogy szóljon. Az ő kívánságait – nyilván a civilizáció és a jóérzés keretei között – kell kiszolgálnia egy étteremnek, aki aztán az itt megélt élményét továbbadja, és ez akár a vendégkör bővülését is maga után vonhatja. Alázat nélkül egyszerűen nem megy, már ha az ember célja nem az, hogy egy turisták által látogatott hely mellett nyisson egy olyan éttermet, amely az elvárható minimumot szolgáltatja csak, mert számukra a bevétel mindennél fontosabb. Az ilyen helyekről viszont tudni lehet, hogy oda nem étkezni jár az ember, hanem a szép kilátás mellett elfogyaszt egy-két pohár italt, amelyek minőségét a gyártó garantálja, tehát annak az étteremhez semmi köze sincs. Márpedig amely hely még arra is képtelen – még ha ez nincs is törvénybe írva -, hogy csapvizet szolgáltasson a vendégeinek, az nem érdemli meg, hogy sokáig fennmaradjon. Mert ha egy étteremnek ezen múlik a jövője, akkor jobban tették volna a tulajdonosok, ha meg sem nyitják.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!