Úgy tűnik, hogy a kormányváltásnak köszönhetően végre változás történik a sportágak támogatása körül is, ahol a futball és a kézilabda az a két terület, amelyeket elképesztően túltámogattak a magyar adófizetők anélkül, hogy ebbe bármiféle beleszólásuk lett volna. Az persze igaz, hogy a kézilabdában legalább van mit felmutatnia a magyar csapatoknak, de a magyar foci, pláne a klubfoci azért konkrétan kritikán aluli teljesítményt nyújt évek óta, viszont egyre több pénzből. A Fradi edzője, Robbie Keane nemrégiben fel is mondott – vélhetően a pénzhiány miatt, noha azért az sem mellékes, hogy a teljesítménye is eléggé silánynak minősíthető -, ami azt mutatja, hogy hamarosan talán visszatérhetnek a normális állapotok a foci területén is. Hiszen az egyáltalán nem normális, hogy milliós fizetéssel ülhet valaki egy huszadrangú csapat kispadján, miközben mások több állást vállalnak, hogy ne haljanak éhen. A magyar focisták – persze nem csak ők, viszont átlagban az ő fizetésük messze a legmagasabb – teljesítménye néhány példától eltekintve minősíthetetlen. A kivételek azok, akik mondjuk külföldön játszanak és nem a magyar adófizetők pénzét teszik zsebre.
Azok a horribilis összegek, amelyek az elmúlt tizenhat évben a magyar fociba és más sportokba mentek, most jó eséllyel csökkenni fognak, és sokkal inkább a teljesítménnyel függ majd össze a sporttámogatás. Hisz végső soron nem attól lesz jó egy csapat, hogy elképesztően sok pénz áll a rendelkezésükre (nyilvánvalóan ez is szükséges, de annyi pénz, mint a Real Madrid vagy a Manchester City környékén van, idehaza teljességgel elképzelhetetlen), hanem inkább attól, hogy komoly utánpótlást nevelünk ki, ahol a valódi tehetségeket karolják fel és adnak nekik játékidőt. Viszont ehhez szakemberek kellenek, akiknek megint csak híján vagyunk, legalábbis ha a futballra tekintünk. Tehát a legalsó szinten kellene kezdeni az építkezést úgy, hogy csökkentjük az adófizetők által biztosított támogatások mértékét, hiszen azok semmilyen formában nem elfogadhatóak olyan teljesítmény mellett, amelyet a hazai klubok nyújtanak.
Ha ugyanis az elképesztő pénz felhasználása mellett lenne valódi teljesítménye is a csapatnak, akkor komoly bevételekről is lehetne beszélni, amelyek miatt megéri a csapat támogatása. Viszont az olyan csapatok, mint az FTC vagy az Újpest külföldön szinte teljesen ismeretlenek, hiszen alig lehet őket látni nemzetközi kupákban. Ha pedig véletlenül továbbjutnak a selejtezőkörökből, akkor is egy ismeretlen, félamatőr, munka után focizó melósokból álló csapat üti ki őket. Ember nincs, aki komolyan venné a magyar csapatokat a nemzetközi ligákban, ami azért igen sokat elárul arról, hogy mennyire van értelme százmilliárdokkal támogatni ezt a sportot. Orbán Viktor mániája volt ez, hogy majd naggyá teszi újra a magyar focit, de csak azért, mert kitömött egy sor tehetségtelen focistát igen sok pénzzel, azok nem lesznek hirtelen jobbak. Ott van példának a futballvébé, amelyre már megint nem sikerült kijutnia a magyar csapatnak annak ellenére sem, hogy tényleg szinte mindent megkaptak, amit csak lehet.
Egész egyszerűen teljesítményalapú kell, hogy legyen a sportok támogatása. Mint minden más is. És még ha a foci is messze a legnézettebb sport idehaza (is), el kellene ismerni, hogy jelenleg nem ez a sport az, ahogyan szinte soha nem is volt az, amelyben komoly eredményeket tudnak elérni a magyar sportolók. Ott van a kajak-kenu, a vízilabda vagy éppen a jéghoki, amelyek nagyságrendekkel alacsonyabb finanszírozás mellett is képesek jó eredményeket elérni. Ezért inkább ezeket a sportokat kellene támogatni komolyabban – nyilván nem úgy, hogy mindenféle teljesítmény nélkül megsokszorozzuk a fizetésüket -, hogy azok, akik ennek szentelik az életüket, azok képesek legyenek ebből tisztességesen megélni. Hiszen ha csökken végre a botlábú focisták fizetése, akik semmiféle teljesítményt nem tudnak felmutatni az elképesztő fizetésekért cserébe, akkor lesz honnan és kiknek pénzt biztosítani arra, hogy sikereket érjenek el.
Az elmúlt évek bebizonyították, hogy az eszetlen költekezés nem hoz szükségszerűen sikereket, ezért eljött most az ideje annak, hogy kevesebb pénzből, a teljesítményükhöz kötve kapjanak fizetést ezek a sportolók. Sokkal rosszabb ugyanis már nem lehet a magyar foci helyzete, mint ahol most van. Elvégre ha körbenézünk a nemzetközi kupák környékén, akkor egyetlen magyar csapatot sem találunk, amelynek akár csak elméleti esélye lenne arra, hogy eljusson a dobogós helyezések közelébe. Ha pedig ilyen teljesítményre képesek csupán, akkor ennek megfelelő fizetésre van szükségük. Ha pedig ez nem tetszik nekik, akkor lehet egy olyan állást keresni, ami többet fizet. Azt viszont ne felejtsék el, hogy ahhoz, hogy a fizetésüket megkapják, nem árt, hogy megfelelő teljesítményt nyújtsanak. Hiszen a versenyszférában teljesítmény nélkül igen nehéz komoly pénzeket keresni. Persze vannak erre is példák (ilyen Sócrates, a legendás brazil válogatott labdarúgó, aki orvosi diplomája mellett a német filozófia nagy rajongója is volt), de azért még ha sztereotípia is, a focistákat nem feltétlenül a három diplomájukról szokás felismerni, márpedig nem árt, ha az ember rendelkezik diplomával, de legalábbis szaktudással ahhoz, hogy olyan fizetést kapjon, amelyet ő maga is megfelelőnek tart.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.