December 3,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (18. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 37,820 forint, még hiányzik 2,962,180 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Dávid törte volna meg a csendet, de Barta a mutatóujját a szája elé helyezve jelezte, hogy ne mondja ki, amit akart. Ismét egymásra nézett a három nyomózó, az irodában újra tapintani lehetett a feszültséget. Barta átnyúlt az íróasztalán és egy papírfecnire firkantott valamit, majd a tárgyalóasztalra tette úgy, hogy mindenki lássa, mit írt rá:

NE ITT!!! MOSTANTÓL NINCS TELEFONÁLÁS, SE E-MAILEZÉS!!!

Dávid és Lívia egymásra nézett, majd vissza Bartára, bólintottak, hogy vették az üzenetet, és mindketten csendbe maradtak.

– Rendben! Köszönöm az észrevételeket! Dávid, kérlek, csináld meg a jelentést, és töltsd fel az ügy aktájába, mondom a számát – 21/3434 -, ide várom az esetleges információkat és az összes helyszínelési és törvényszéki anyagot! A mappa titkos, úgyhogy a kódot én generálom, betekintés csak nektek, meg nekem!

Ismét firkálni kezdett a papírlapra, amire az előbb az üzenetet írta.

VÁSÁROLNI MEGYEK 17:30-KOR AZ IKEÁBA, A GYEREKOSZTÁLYRA!

A két nyomozó elolvasta, mindketten bólintottak.

– Rendben, akkor mindenki munkára! – adta ki az utasítást, majd gondosan apró darabokra tépte a fecnit, amire jegyzetelt. A hamutartóba szórta a maradványait, és az öngyújtójával meggyújtotta a papírhalmocskát. Mire az iromány komótosan a lángok martalékává vált, Dávid és Lívia már a saját irodájukban voltak és az ügy anyagát kezdték feltölteni a felhőbe.

*

Barta sok-sok évet lehúzott a nemzetbiztonságnál, pontosan tudta, hogyan működik a belső elhárítás, és milyen módszerekkel dolgoznak. Ha úgy tetszik, nem voltak kétségei a szervezet hatékonyságát illetően. A mai vészterhes világban nem csak a külső fenyegetésre, hanem a belsőre is kiemelten figyeltek az egypártrendszer szemei és fülei. Kína, az Egyesült Államok és az oroszok tényleg a spájzban voltak. Mindegyik megosztotta egymással a titkait és információit, főleg ha egymás hátát és érdekeiket kellett védeni. Az utóbbi időben a kiberbiztonságra milliárdokat költött a kormány, nem függetlenül a kínai és orosz befolyástól. Az USA már kívülálló volt, ezért létrehoztak egy saját rendszert, ami feltörhetetlennek bizonyult. Az államvédelem és a kémkedés más országok után szinte fontosabb volt, mint a víz vagy az olaj. De ennél is fontosabb volt az autokrata kormányoknak a belső ellenségek felkutatása és azok kiiktatása. A magyar rezsim ezért elment a falig, titkosítások, bizottsági ülések bojkottálása, ha kellett, kulcsfontosságú személyek eltakarítása – vagy éppen ellenkezőleg – megvédése. Mindent a belügy és az igazságügyi minisztérium koordinált a legfőbb ügyésszel karöltve. A technika olyan profi volt, hogy egy átlag földi halandó el sem tudta képzelni annak működését és hatékonyságát. Lehallgató berendezések, kémprogramok, halszem optikai berendezések, poloskák, HD-minőségű drónfelvételek, nyomkövetők és arcfelismerő rendszerek. Minden.

Mindezt Barta tudta, ismerte. Azzal is tisztában volt, hogy a rendőrséget is figyelik, azon belül a kiemelt ügyeket vagy gyilkosságokat. Mivel Bartát hivatalosan is felkérték az ügy kivizsgálására, ez csak egyet jelenthetett: minden mozdulatukat, minden lépésüket figyelik. Amit Dávid előadott, teljesen megalapozottnak tűnt, és Barta tisztában volt vele, hogy a felsőbb körök is tudnak valamit, amit nem mondanak el. Vészterhes időszak volt ez a járványhelyzet és az irgalmatlanul sok korrupciós botrány kirobbanása miatt. Nemsokára választások lesznek, az állam nem hibázhat, és nem adhat olyan ütőkártyát a sajtó és az ellenzék kezébe, amibe belebukhatnak. Már így is túl sok volt a rovásukon. Utálta a politikát és a sok okoskodó hűbérest, akik ezt a korrupt rendszert működtették. Valamiért ez az ügy fontos nekik. Valamiért fenn akarják tartani a látszatot, de a kellő időben beavatkoznának, ha kell. Ha túl messzire mennek, és kiderülne valami kompromittáló valakire nézve a mostani vezetésből, azonnal lépnének. De mit? Már így is hárman vastagon benne vannak, és ez csak a kezdet.

Kár volt szólnia Koltaynak, most már tudta. Koltaynak nagy volt az igazságérzete és a szakmai lojalitása. Nem szerette a sunnyogást és a mellébeszélést, igazi zsaru volt, aki 99%-ban megoldotta az ügyeket. Profi volt, olyan volt az esze és a logikája, mint a penge: éles és hatásos. Minek rángatta bele, hiszen így már ő is célpont lett, Líviával együtt. Muszáj ezt elmondania nekik, még ha ezért haragudni is fognak rá. Gyáva volt ezt egyedül végigcsinálni, de most már nem tehet semmit, a kocka el van vetve. Végighúzta a tenyerét az arcán, erős borostája, mint a körömkefe szőre, úgy sercegett a tenyere alatt. Barta vékony, igen szikár ember volt. A teste színtiszta izom, rendszeresen járt és tartott is krav maga edzéseket, ezt a taktikai és önvédelmi küzdősportot még az Izraelben eltöltött évei alatt sajátította el. A Moszad emberei egytől-egyig ismerik és használják is ezt. A krav maga-t annak idején egy magyar zsidó, bizonyos Lichtenfeld Imre hozta létre, aki egyébként is birkózó és ökölvívó volt, de rájött, hogy a való életben kialakuló szituációkban vagy konfliktushelyzetekben semmire nem megy a sporttudásával. A második világháború előtt kezdte kifejleszteni fegyveres támadások – bot, kés, pisztoly – ellen ezeket a védekező és egyben támadó figurákat. Barta zseninek tartotta ezt az embert, és lelkes követője volt. A Közel-Keleten sokszor került ő maga is ilyen helyzetbe, ahol sikeresen tudta alkalmazni a megszerzett tudást. A szolgálati fegyverét sem hordta magánál, az autója ülése alá volt betéve, bízott magában és a birtokában lévő tudásban, hogy ha a helyzet úgy hozza, ki tud majd mászni a bajból.

Az órájára pillantott és sietősen leemelte a zakóját a szék háttámlájáról. Elmegy a gyerekért az iskolába, szerencsére az alsósoknak nem kell online otthon szenvedniük. Bár az, hogy egész nap maszkban vannak a suliban, egyáltalán em tette elviselhetőbbé ezt az egész cirkuszt, de nagyon bízott benne, hogy nemsokára ennek a szarságnak vége lesz. Hazaviszi a gyereket, és elmegy a találkozó helyszínére. Úgy döntött, nyílt lapokkal fog játszani, ha már belekeverte a legjobb kollegáját és barátját ebbe a szarságba. Mindent elmond neki, ez a minimum, és utána kitalálják, hogyan tovább. Barta életében először most fordult szembe a hatalommal, eddig gondolkodás nélkül hajtotta végre a rábízott feladatokat. Nem kérdezősködött, nem ítélkezett, csak cselekedett, mert így volt helyes, és mert ezt várták el tőle. Egy katona nem vonja kétségbe a feljebbvalói döntéseit és utasításait. De ez az ügy, amibe belerángatták, már neki is sok volt. Dávid és Lívia még nem tudta, amit ő már igen. Ez a teher nyomasztotta, mióta rábízták ezt az ügyet, a lelkiismerete meg úgy dörömbölt a fejében és a mellkasában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Egyszerűen szétfeszítette belülről, alig várta már, hogy megszabaduljon tőle. 

Folyt. köv.

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8. rész

9. rész

10. rész

11. rész

12. rész

13. rész

14. rész

15. rész

16. rész

17. rész

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.