… mi a fenének szoktattál rá a szalonnára? Eddig, ha izgalomra vágytam, betoltam éjjel majdnem minden kaját, amit találtam a hűtőben, ráküldtem egy kis borocskát, és megvolt a szükséges gyomorgörcs. Most meg…
– Anyukám kedvence volt a kolozsvári szalonna, bár az orvosok szigorúan tiltották tőle mindenfélére hivatkozva… Mi is piszkáltuk szegényt, amikor merészelt egy kis darabot hazahozni, ilyenkor azt mondta, éhezett ő eleget a háború alatt, azért is megeszi.
– Na, én még csak 60 múltam, nem úgy, mint Anyukád, de a kedvenc gyulai kóbász mellé felsorakozott a szalonna az első helyre, leginkább reggelire. Általában a nyolc órai cikk olvasása közben. Hagymával szeretem a legjobban… az olvasást is. Amúgy is sokszor potyog a könnyem – hol a nevetéstől, hol a kétségbeeséstől –, de már függő lettem. Szalonnailag.
Hallom a kihangosított telefonon keresztül, ahogy a barátnőm sertepertél valamivel.
– A konyhában vagy? Mit csinálsz?
– Hol máshol lennék? Délben kajáltam utoljára, és mindjárt négy óra, viccelsz? Keresek valami uzsit. Az oviban kötelező volt, most, hogy itthonról dolgozom, megint előírtam magamnak. Na szóval, még azt is szeretném tudni, hogyan csinálják Szalonnáék azt, hogy olyan sok ember megérti őket? Én miért nem tudok így kommunikálni? Ismered Márti nénit, a pótmamámat, ugye? Ő az, aki tartotta bennem a lelket, miután a férjem lelépett a családtól, a két közös gyerek mellől, és felcserélt egy három gyerekes, neten megismert sellőre. Mindent meg tudok beszélni Márti nénivel, azóta is, pedig már lassan nyolc éve hallgatja a sirámaimat. Az egyetlen, amiről nem tudok vele beszélni, az a Fidesz. Vagyis ő beszél, de én képtelen vagyok válaszolni. Majdnem minden dicsérő mondatáról egy Szalonna-cikk jut eszembe. Egyszer merészkedtem odáig – mégis csak sok évvel idősebb nálam –, hogy a szemébe vágtam valamelyik, számára éppen örvendetes hír helyett a valóságot. Talán az Elios-ügy volt, már nem emlékszem, minden napra jut valami ilyesmi. Egy hétig nem állt velem szóba akkor, és én azt gondoltam, az a mocskos politika nem ér annyit, hogy őt elveszítsem. Azóta ezekről nem szólok egy szót sem. Okos, művelt nő, agyilag még teljesen tiszta, beszél németül, rokonokhoz jár külföldre időnként. Nem Orbán-fan, de szerinte minden rendben van Magyarországon, és punktum. Nem kell bedőlni a károgóknak, akik valószínűleg az ország ellenségei, mert nem tudtak eleget lopni annak idején, és most ezért kapálóznak. Hogy miért túrták fel a környékünket éppen a választások előtt, de annyira, hogy autóval szinte lehetetlen közlekedni? Hát hogy lássák a zemberek a törődést. Hogy két éve is feltúrták? Hát istenem, biztos valami kínai cuccot használtak akkor, és most kicserélik magyarra. A rezsiutalvány egy nagyszerű ajándék. A 65 év felettiek ingyen utazhatnak, ez mekkora csoda! (Te tudod legjobban, mennyi köze van a Fidesznek ehhez az 1997-ben hozott intézkedéshez, szúrja közbe Melinda.)
A barátnőm itt vesz egy nagy levegőt, és elcsuklik a hangja.
– Már csak azt szeretném tudni, meddig bírom még ezt hallgatni. Meddig tudom megállni, hogy ne üvöltsem az arcába, hogy mi van azok mögött a dolgok mögött, amiknek ő annyira örül. Hogy rábírjam arra, olvasson és hallgasson más véleményeket, tényeket is. A Szalonnát neki persze nem ajánlhatom – ott néha annyira csúnyán beszélnek, hogy Márti néni magyartanár lelke szörnyethalna. De nem próbálkozom, semmivel, mert az lenne a válasz, hogy nyomorult ballibsihazaáruló förmedvényeket ő nem olvas. A fészbúkról is kitörölt mindenkit, aki bántja a NER-t. És már lehet, hogy nem egy hétre veszíteném el, hanem örökre. Ennyit nekem sem politika, sem választások, sem semmi nem ér. Megalkudtam, tudom, de legalább választottam. Egy nagyszerű ember barátságát az agymosás által okozott „világnézet” helyett. Na, Picim, elköszönök, megyek pocakot hizlalni egy kis muskotályos szőlővel, találtam egy darab sajtot is mellé. Te meg csak szalonnázz… tényleg, a spanyolok ismerik a kolozsvárit?
– A kisbetűst igen. Egy kicsit a nagybetűst is. Jó szőlőzést!
Horn Anna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.