December 5,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Az ünneplés utáni kijózanodás. Amit nem lehet halogatni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 210,594 forint, még hiányzik 2,789,406 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ezt a cikket tegnap reggel írtam, de talán még ma is aktuális. Még mindig Vásárhely. Azt olvasom több helyen, hogy a baloldal-Jobbik összefogás kiütötte a Fideszt Hódmezővásárhelyen. Azt mondják az ellenzéki vezérek, hogy ha Hódmezővásárhelyen összejött, bárhol összejöhet. Mi pedig azt mondjuk, hogy önmérséklet, kedves emberek, önmérséklet. És főleg önkritika. Ha van pillanatnyilag könnyen félrevezető magyarázat arra, ami tegnap Lázár János városában történt, akkor szerintem ez az. Kicsit olyan, mint azt ünnepelni a másik oldalon, hogy négy évnyi teljhatalom és felfoghatatlan mennyiségű közpénz-erőforrás mindössze arra volt elég az állampártnak, hogy ne veszítse el a híveit. Mert lám, mekkora dicsőség az a stabil 9500 ember, aki mindig rájuk szavaz. Ha esik, ha fúj, vagy ha éppen szíjat hasogatnak a hátán.

Persze az is lehet, hogy én nem ugyanazt a filmet nézem, lehet, hogy a számtalanszor megbukott összefogás szó hallatán reflexből (ezért teljesen indokolatlanul) szorul ökölbe a gyomrom, ám azért ha a kedélyek lecsillapodtak, akkor nézzünk szembe azzal, amit látunk. Annyi persze feltétlenül ide kívánkozik: az, hogy a fideszes állami propaganda látványosan elhallgatja, bagatellizálja azt, ami történt és/vagy nagyvonalúan zárójelbe teszi/köpködi a népakaratot, abból világosan következik, mennyire nem tét nélküli meccs volt ez. Most persze mindenki gratulál, és mindenki kicsit magáénak érzi dr. Márki-Zay sikerét, és ebbe talán még a Gyurcsány-féle trollkodás is belefér: Na, ugye… Hódmezővásárhely:))) Igen, vasárnap este még belefért, hétfőtől már nem fér bele.

Nem baj, ha nem lesz népszerű, amit írok: az, hogy a Fidesz állandósult fekete kampánya, a feneketlen gyűlölködésre, megfélemlítésre, riogatásra, sötét háborús pszichózisra épülő kormányzása gátat szabott a szavazóbázis növekedésének, abból egyáltalán nem következik az, hogy mindenhol a hódmezővásárhelyi recept szerint meg lehet verni a Fideszt. Hódmezővásárhelyen, nehezített pályán, széllel szemben egy olyan ember győzte le a Fideszt, akiről mindenki biztosan tudta – pláne azok, akik a lejáratásában élen jártak -, hogy nem a nyolc éve labdába rúgni, alternatívát, jövőképet felvázolni, egymással megegyezni, a polgárokat meggyőzni képtelen ellenzék jelöltjével állnak szemben. Sőt. Márki-Zay köztudottan a valamikori Fidesz valamikori értékrendjéhez közel álló nézeteket valló keresztény-konzervatív polgár, ráadásul hangosan és érthetően elmondta: nem lesz semelyik párt jelöltje sem. Ez pedig nem részletkérdés, hanem ez a lényeg.

Igen, lehet azt mondani, hogy csúfosan alulmaradt kamujelölt ide, vagy oda, a pártok mégiscsak összefogtak, és a pártok összefogása hozta ezt az eredményt, de vajon ez történt? Vagy inkább annyi történt, hogy senki nem akart egyedül hőst játszani a szemétdombon (még az LMP sem), nem állítottak jelöltet Márki-Zay ellen, hanem tudomásul vették, hogy e hagyományos jobboldali fellegvárban a helyben jól ismert, hiteles, megbecsült, rokonszenves civil jelöltnek sikerülhet az, ami nekik évek óta nem? Ezért szerintem nem kell hálásnak lenni, ezért nem kell köszönetet mondani, de pláne veszélyes olyan konzekvenciákat levonni belőle, amelyeknek nincs alapja. Ez volt az egyetlen normális és elfogadható lépés. Innen nézve ma már nem annyira szórakoztató a na, ugye… És végképp veszélyes úgy tenni, mintha az a 3608 szavazatnyi különbség borítékolható lett volna.

Igen, valóban: immár tényszerű hivatkozási alap van arra, hogy a fideszes elsöprő fölényéről és behozhatatlan előnyéről szóló, mindenhonnan felbugyogó híradásokkal, közvéleménykutatási adatokkal szemben igenis legyőzhető a Fidesz. Vagy ha ez nem is, de az mindenképpen, hogy a kisebbség nem többség. Még akkor is/még akkor sem ha a legnyerhetőbb fideszes körzetről van szó. Ami viszont ebből következik (már ha egyáltalán helyesen vonjuk le a következtetéseket), az sokkal fontosabb, és egyáltalán nem illik bele egyes ellenzéki pártok eddig felmutatott stratégiájába. Talán majd most változik a helyzet. Vagy nem. De az úgy szerintem nem nagyon fog menni, hogy gratulálunk Márki-Zay győzelméhez, de közben nem vagyunk hajlandóak visszalépni mondjuk Mellár Tamás javára Pécsett, vagy Kész Zoltán javára Veszprémben. (Akinek nem inge, ezúttal se vegye magára!) Ez nem ünneprontás, ezek a tények. Amelyeknek fényében a jogos és talán megérdemelt ünneplés utáni kijózanodást bűn volna halogatni. Mostantól nem lehet sunnyogni, nem lehet visszafelé és egymásra mutogatni, nem lehet ennek a győzelemnek a felelősségét elbagatellizálni. Akkor sem, ha a Fidesz mától még inkább mindent meg fog tenni azért, hogy egyenként és együttesen szétalázza, bemocskolja az ellenzéki pártokat.

Hangsúlyozzuk a nyilvánvalót: az ellenzék számára Hódmezővásárhelyen nem volt veszítenivaló, elsősorban anyagi értelemben nem volt. Nem állt fenn a veszélye annak, hogy állami támogatást buknak azzal, hogy nem indítanak jelöltet. Nem veszítettek el olyan szavazatokat, amelyeknek később a nagy egészben mandátumok formájában hasznosulniuk kellett volna. Április 8-án ez nem így lesz. És innentől kezdve óvatosan kellene a hódmezővásárhelyi kész receptet valóban készpénznek venni.

Amit mondani akarok, az csak ennyi: innentől nem az a kérdés, hogy Fidesz miképpen viszonyul a valósághoz április 8-ig, hanem hogy az ellenzék megértette azt, amit a hódmezővásárhelyiek hangosan és érthetően üzentek, vagy sem. Nem állítom, hogy egyszerű a helyzet (és a Jobbikkal való összefogás dilemmájáról még nem is beszéltünk, bár a Jobbik nagyjából eldöntötte ezt a kérdést; ami ebből körvonalazódik az egy másik cikk témája lehet majd). Azt sem állítom, hogy újdonság volna: ez nagyban köszönhető az elkótyavetyélt éveknek, amelyek leginkább a túlélésről szóltak a demokratikusnak nevezett ellenzék számára és nem a tudatos építkezésről, meg arról, hogy megtalálják a Márki-Zay Pétereket abban a 106 egyéni választókerületben, ahol április 8-án sok minden eldől. Április 8-án nem lesz 106 Márki-Zay Péter.

A pártpolitikai, ideológiai stratégiázgatás viszont eddig se nagyon jött be. Vasárnap az is kiderült, hogy az emberek hiteles, feddhetetlen jelölteket támogatnak, akiknek elhiszik, hogy nyerni tudnak és hogy nem öncélúan akarnak nyerni, akikért hajlandóak megemelni a feneküket ahelyett, hogy nagyvonalúan legyintenének: hát hiszen ezek ugyanazok.

Hát akkor hajrá, ellenzék! Hódmezővásárhely üzent még egy utolsó utánit: ha most sem sikerül félretenni az egyéni ambíciókat, a leeső morzsákba való kényszeres, önző és a közösséget tovább pusztító kapaszkodást, a megkopott, hiteltelenné vált politikusok csakazértis erőltetését, akkor az annak a bizonyítéka lesz, hogy nem sokban különböznek azoktól, akiket le akarnak váltani. Azoktól, akik Hódmezővásárhelyen totálisan félreértették a mindennapok valóságát. És akkor bizony elmegy az utolsó hajó is. Egyelőre óvatosan reménykedjünk abban, hogy talán nem így lesz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.