Ma nem hírt, hanem két grafikont hoztam az MTI kínálatából. Mutatom.
Na, ezt meg kellene valahogy magyarázni. Mert egyrészt ugye sokkal jobban élünk, mint amikor a mocskosbaloldal elette előlünk a kiflit, kiitta a Dunából a vizet és sanyargatott mindenkit – én nem azt állítom, hogy akkor olyan hűdejó volt, csupán azt, hogy most sem -, nade mióta jó Orbán Viktor tizenegy éve vezeti az ő népét a pusztában. Azóta nem volt különösebb istencsapás, a járvány az most van, de tíz évig nem volt. Bejött az országba annyi uniós pénz, amennyi előtte soha az életben. Nem azért jött 2010 után nagyon sok, mert az orbánkormány elintézte, hanem azért, mert 2004-ben lettünk uniós tagok, aztán még évek kellenek, mire a teljes támogatás hozzáférhető egy országnak.
Mindez persze nem kapcsolódik szorosan – lazán sem – a hús és a sajt árához. Ámde. Az már nagyon is kapcsolódik, hogy tíz év pénzbőség, hihetetlen fejlesztési források ellenére sem tart ott az országban lakók többsége, hogy nem számít az a kilónkénti párszáz forintos áremelkedés. Nagyon számít. És ez nagyon nagy baj, mert azt jelenti, hogy egyáltalán nem úgy élünk, ahogy tehetnénk akkor, ha a fejlesztési források megfelelően hasznosulnak. Hiába henceg a kormány a béremelkedéssel, lecsúsztunk a legcsóróbb országok közé.
Még valamit jelentenek ezek a grafikonok. Konkrétan azt, hogy valami nem stimmel a statisztikával, hiszen egészen a közelmúltig gyakorlatilag nulla volt az infláció. Ezért emelkedett meglehetősen visszafogottan a nyugdíjasok ellátása, merthát az árak sem emelkedtek. Vagy emelkedtek, csak éppen az élelmiszer drágulását remekül ellensúlyozta az, hogy a toronydaru és a fúziós reaktor (lehet, hogy nem pont ezek, de a lényegen nem változtat) olcsóbb lett. Kár, hogy olyat kevés nyugdíjas eszik.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.