Április 30,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tennessee Waltz

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mutatok valamit, ha nem bánják, hogy elegem van a napi aktualitásokból.

Tennessee Waltz a címe, eredetileg country nóta, egy Pee Wee King nevű, lengyel származású énekes adta elő a saját szerzeményét, de senkit sem érdekelt. 1946-ban Cowboy Copas csinált belőle még mindig mérsékelt sikerű slágert, de ezt a felvételt már sűrűn játszották a rádiók. Akkor jött Patti Page, az ő neve elég volt a listák élére kerüléshez. ’49-ben a mintaházaspár, Les Paul és Mary Ford világsikert készített a 8 sávos magnón (Les Paul volt az első ismert muzsikus, aki a különböző sávokra különböző dallamokat játszott fel, azaz basszust, ritmuskíséretet, ő volt az egész zenekar, Mary Ford pedig önmagának tercelt, olykor egy harmadik sávon még vokálkórust is adott). Az ő felvételüket egyszer még a Magyar Rádió is leadta, gondolom, figyelmetlenségből – ha jelenlegi miniszterelnökünk példaképe, Rákosi Mátyás ezt meghallotta volna, nyilván lecsukatja a szerkesztőt. Tekintsük e legutóbb említettet kiindulásnak, szerintem ez máig kiváló előadás.

Néhány évvel később egy néger zseni énekelte el a Tennessee Waltz-ot, ez a felvétel már nyomokban sem emlékeztet a country-eredetre. Sam Cooke itthon kevéssé ismert, 1964-ben, 33 éves korában meghalt, egy motel-tulajdonos lelőtte. Az illetőt fölmentették, mert önvédelemre hivatkozott. Ez akkor ott Amerikában természetesnek számított, Sam Cooke csak egy néger volt. Azóta változott a világ, most éppen egy néger az amerikai elnök. Mi ott még nem tartunk, ahol az amerikaiak tartottak 1964-ben, de most nem erről van szó. Cooke egyik (szerintem a legjelentősebb) elindítója volt a soulnak, különben is közelebb állt a jazzhez, mint a pophoz, neki ezt jelentette Pee Wee King szerzeménye:

Évtizedekig azt hittem, ezt lehetetlen túldobni. Már úgy értem, készíteni egy olyan előadást, ami ezzel vetekszik. Aztán néhány éve egy lánynak sikerült. A felvétel vége felé tessék nagyon figyelni. Norah Jones egyszer lezárja a nótát, aztán meggondolja magát, készít még egy kódát. Úgy vélem, azért, mert nem igazán tetszik neki a dobos játéka, mintha túl hangos lett volna, szétverte a muzsikát, ez a csodálatos lány nem akarja, hogy ez a hangulat maradjon a hallgatóban. Lecsöndesíti a dobost, rá is néz, csak hátulról látjuk, de a tekintete valószínűleg azt mondja: na látod, így már jó. A dobos bólint, megértette.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.