NEHAZUGGY

A legnagyobb sötétség

Molnár Bálint | Április 4, Szombat | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 726,417 forint, még hiányzik 2,273,583 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, békés húsvétot mindenkinek, békés hosszú hétvégét mindenkinek, áradjon a csí! Hátha a politikai keresztények is egy kicsit visszavesznek a habzó szájukból. Na jó, ne marháskodjak, mert úgy maradok. Az agónia és extázis közötti stációkat egyetlen Insta-posztban végigjáró Tóth művésznő nagypénteki ünnepi őrjöngése alapján, meg pláne annak alapján, ahogy Orbán Gáspár viselt és védhetetlen háborús dolgairól, illetve a honvédelem összeomlásának védhetetlen témájáról próbálják keservesen áttolni a fókuszt az orosz függőség megannyi védhetetlen szálát feltáró Panyi Szabolcs újságíróra, valamint annak alapján, ahogy ezt a számukra állítólag szent ünnepet is belekeverték Gazsi miniszterelnök apjának dallamára (Feltámadás előtt a legnagyobb a sötétség és egyéb külföldi titkosszolgálati machinációk) ebbe, egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy visszafogják magukat.

Szijjártó is nagybetűvel írta a nagypénteket – pedig a magyar helyesírás szabályai szerint kicsivel szokás -, de csak azért, hogy a Mandiner „cikkére” hivatkozva siránkozhasson: sajnos ez a nap sem múlik el újabb durva információk nélkül a magyar választásba történő külföldi titkosszolgálati beavatkozás kapcsán. Lehet, hogy jobb lett volna húsvét előtt ~~elbukni~~ megtartani a választást, és akkor most nem kellene lehányni a kereszténység legnagyobb ünnepét? Már mindegy, nincs mit tenni, ha a szatyor szellentés úr, mint közjogi méltatlanság így döntött az ő autonóm bölcsességében a választás napjáról.

Nekem valamiért a békepárti, szintén hangosan keresztény orosz haverjaik jutottak eszembe erről a keresztény visszafogottságról, akik nagypénteken, fényes nappal indítottak nagyszabású drón- és rakétatámadást több város ellen, amelyek természetesen lakónegyedeket és civil létesítményeket is elértek. Valóban. Mikor máskor, ha nem húsvétkor, amikor az emberek dolgoznak, az utcán mozognak, vagy éppen a tömegközlekedést használják? Mikor máskor? Ezért nem verte magát a földhöz egyik se, bezzeg ha Németországban egy idióta petárdákat robbant egy vonaton.

Szóval nem mintha ezt a békés egyensúlyi állapotot olyan egyszerű lenne megtalálni ebben a megszokott, elviselhető keretek között zajló választási kampány helyett konkrétan üvöltő háborús csatazajba és vérzivatarba fojtott jelenben, de előbb-utóbb – hátha inkább előbb – ennek is vége lesz. Még ha túl későre is. Aztán kezdődik valami más, amire fene tudja, hogy fel vagyunk-e készülve, akárki nyer, akárki veszít. Az viszont biztos, hogy ebben a formában nem mehet tovább az, ami másfél évtizede megy. Hogy az a műsor, hogy egy egész ország mentális és fizikai egészsége forog kockán minden egyes nap, mert óvodástól aggastyánig senki nem immunis arra a mérhetetlen töménységű mocsokra, vizuális, mentális és lelki szennyezésre, méreganyagra, amit egy hatalomtechnikai szempontból sajnálatos módon meglehetősen tehetséges, erkölcsileg azonban halmozottan hátrányos helyzetű bűnbanda rátolt a társadalomra, fittyet hányva mindennemű következményekre. Nem mondok újat ezzel, de rohadtul bele lehet fásulni, bele lehet fáradni, bele lehet roppanni. Fel se tűnik, hogy belebetegedtünk, és egyre nehezebben vesszük a levegőt. És nem azért, mert jön a fekete autó, hanem azért, mert mindent beköptek azoknak a morális hulladékoknak a történelemből jól ismert ragacsos nyálával, akik számára mindent felülír a hatalmi téboly. Hogy ha nem ők nyomogatják a gombokat a vezérlőpulton, akkor vége a világnak. Pedig egy rohadt választás nem élet-halál kérdése, nem háború, és nem fér bele bármi.

Csodálatos lenne, ha az unokáit jó szokása szerint megint az olcsó bulvármanipuláció és a keserves lájk- és szimpátiavadászat oltárán kirakatba pakoló, szerető nagypapát alakító, a családi sonka-, kolbász- és szalonnabeszerzésből közügyet gyártó despotának valaki szólna, hogy tizenhat éve folyamatosan egyre sötétebb van. Miatta vált egyre áthatolhatatlanabbá a sötétség. Nem Panyi Szabolcs miatt, nem az európai titkosszolgálatok miatt, nem a Tisza Párt elnöke miatt, nem az ukránpárti ügynökök miatt. Nem feltámadás előtt a legnagyobb a sötétség, hanem választástól választásig sötét van, és minden választás előtt még annál is. Minél nagyobb a tét az elvileg segítségkérést szolgáló Gondosórán keresztül is gátlástalanul kampányoló, az időseket saját magával nyomasztó, szavazatokért kuncsorgó Don Vétó számára, annál nagyobb a sötétség. Soha nem volt nagyobb a tét, mint most, úgyhogy nincs egyetlen félmondata, ami ne lenne hazugság. Feltámadás előtt is ömlik belőle a vegytiszta hazugság:

Feltámadás előtt a legnagyobb a sötétség. Panyi Szabolcs beismerte, hogy nem egy, nem két, hanem három európai titkosszolgálattal működött együtt, hogy lejárassa a magyar kormányt. És persze a Tisza párt elnökével. Világos, hogy a példátlan külföldi nyomás azért nehezedik Magyarországra, mert nem fogadjuk el az olajblokádot, nem engedjük be az ukránokat az unióba, és nem hagyjuk, hogy háborús hitelekkel kifosszák a magyar családokat. Ez a bajuk. Ne hagyjuk, hogy az ukránpárti ügynökök alakítsanak kormányt! Április 12-én a Fidesz a biztos választás!

Mi van ennél lejjebb azon kívül, hogy a nagypénteki ünnepi propagandainterjújában megkérdezteti magától a mikrofonállvánnyal, hogy egy nemzet vezetésének a felelősségét tudja valaki olyan viselni, akinek igazából nincs hova hazamennie (?!?!), hát hiszen az ócska állvány tudja, hogy őfelségét otthon egy szerető család várja?

Mi van ennél lejjebb azon kívül, hogy miután hetek óta minden egyes kampánygyűlésén hosszasan gyepálja Magyar Pétert, a Tiszát és már a Tisza szavazóit, magyar állampolgárokat is köpköd és fenyeget, belehazudja az ünnepi keresztény kamerába hogy ő nem akar arról beszélni a magyaroknak, hogy milyen ember a kihívója, hogy ő az egész választási kampányából kiiktatta (túl könnyű préda lett volna) a másik oldalnak a személyi, magán problémáira való összpontosítást, miközben Magyarország teljhatalmú miniszterelnökeként személyesen száll bele egy, a magyarországi orosz titkosszolgálati befolyás elmúlt évtizedeinek főbb történéseit – nem magánügyeket – feltáró oknyomozó újságíró elleni kormányzati lejárató kampányba, a tizenhat éve őt szolgáló közmédia pedig ezzel fejeli meg a nagypénteket?

A nagyformátumú világpolitikai tényező és államférfi, aki soha nem foglalkozna az ellensége magánügyeivel (csak éppen ráuszította a titkosszolgálatokat, az ügy pedig pechére tovább habzik), de arról pofázik, hogy akinek nincs hova hazamenni, az nem is ember, tehát aki elvált, nem lehet miniszterelnök; aki a biztonság kedvéért a megfelelő időben lepoloskázta az ellenségét, és hetek óta többet foglalkozik vele, mint a saját földszintes, primitív politikai üzeneteivel, most már naponta személyesen áll bele olyan polgárokba, civilekbe, újságírókba, elemzőkbe, katonákba, rendőrnyomozókba, fiatal informatikusokba, kompletten a fiatalokba, értelmiségiekbe, akik arra mutatnak rá, hogy nem működik az állam, amit vezet, hogy a színfalak mögött kiszolgáltatta az országot idegen érdekeknek, hogy az oroszok rajta röhögnek, hogy milyen olcsón adja magát, hogy a fia magyar katonákat küldene Csádba meghalni, és hogy rohad minden, amihez tizenhat éve hozzáér. Ő húsvétkor is játssza a mártírt, aki külső körülmények, mindenféle gonosz összeesküvések áldozata, pedig ő mindig csak jót akart az ő népének.

Hát így ünneplik a nagypénteket, a húsvétot a politikai kereszténység zászlóshajói. Szigorúan a szeretet jegyében. A közmédia pedig így szolgálja a sötétséget, a tizenhat éve áldozati pózban nyekergő, panaszkodó, kifogásokat kereső, másokra mutogató, felelősséget semmiért nem vállaló zsarnokot és az ő korrupt hatalmát. Nulla morál, gyávaság, velejéig romlottság, szervilizmus a köbön.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!