NEHAZUGGY

Mint a penészes párizsit

Molnár Bálint | Ma | 8:20

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 508,380 forint, még hiányzik 1,791,620 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szeptember idusa felé rohanva csudálatos jó reggelt és hasonló őszi napokat kívánunk mindenkinek! Rohanás közben nézzünk azért a lábunk elé is, különben baj lehet. Meg az is lehet, hogy olykor érdemes megállni egy pillanatra a rohanásban, hogy rájöjjünk, rohadtul nem a köszörűkövön ülő majmokról szól az életünk.

Egyfelől nem róluk szól az életünk, és igazuk van azoknak, akik rendszeresen felvetik, hogy sokkal jobb lenne tudomást sem szerezni róla, a sajtónak nem kellene foglalkoznia vele, úgy kellene tenni, mintha nem is létezne, mondja a magáét, ahol akarja. Másfelől azzal szerintem egyre inkább érdemes tisztában lenni, hogy amíg a korrupt, bukott szélsőjobboldal köszörűkövön ülő majma, a felcsúti delulu (jelentése: téveszmés) szabadlábon van, és terveket szövöget arról, hogy miképpen fog visszaavászkodni a hatalomba, hogy miképpen fogja visszahívni őt a népe, hogy újra megmentse, és ÁVH-t emlegetve listázással, megtorlással fenyegeti azokat az embereket, akik tizenhat év után az általa és a rezsimje által a törvények megerőszakolása árán ellopott közpénzből lett milliárdos magánvagyonok visszaszerzésén dolgoznak („Nyomon fogjuk őket követni. Minden egyes embernek a nevét, aki ott munkát vállal, nyilvánosságra hozzuk: kicsoda, ki fia borja, mit csinál ott.”), addig felesleges olyan illúziókban ringatózni, hogy megmenekült a haza, most már csak jó lehet, lépésről téglára visszavesszük, amit ellopott és végre békében élünk azokkal, akik árkokat ástak a magyarok közé azért, hogy a feneketlen gyűlöletükön és megosztottságukon pöffeszkedve uralkodhassanak rajtuk.

Ellentmondásnak tűnik, hogy az önmagát nemzeti oldalnak hazudó szélsőség csörgősipkában magát illegető vérkorrupt fejedelme – akinek a száján olyan aberrált hazugságok és abszurdumok képesek kiesni, mint hogy „a jobboldalnak az igényesség, a színvonal fontos, a »tizenhatévezés« az intellektuálisan olyan silány dolog, nem is tudok vele mit kezdeni” – ilyen mentális állapotában fenyegetést jelent erre az országra, de sajnos nekem meggyőződésem, hogy ez, amit a hétvégén láttunk és hallottunk tőle, az annak a bizonyítéka, hogy ha az aranykonvoj mizériától (aminek az ügyében nem kall ötezer oldalnyi bizonyítékot és a háttérben megbújó szálak ezreit felgöngyölíteni) a magyar adófizetők hosszú éveken át történő szisztematikus meglopásának random szeletéig nem áll össze egy szolid vádirat ellene, és nem kerül minél előbb előzetesbe, bizony vissza fog mászni a hatalomba. Ez akkor is reális veszély, ha valamelyik talpnyalója szólhatna neki, hogy visszahívni a rohadt, romlott, mérgező élelmiszert szokták a Lidl-ben vagy az Aldiban, és jellemzően megsemmisítik.

Így, hogy tegnap megálltunk egy pillanatra, megint odabaszott a felismerés, hogy milyen keserves tizenhat év áll mögöttünk. A gyomrunk száját rugdosó gyermekvédelmi jelentéstől letaglózva komoly megpróbáltatás hallgatni ezt a szűkülő, sziszegő erkölcsi nagybeteget. Aki beleállította a hazáját a földbe, mert ő akkor nem lesz gyarmat, ha az uniós forrásokból és a magyar adófizetők pénzéből a félhülye gázszerelője és a veje lesz milliárdos, aki kiárusította mindenféle züllött, korrupt, véreskezű nagyhatalmaknak Magyarországot és ezt semlegességnek meg pragmatizmusnak hazudta, aki lelépett hosszú hetekre, mint kurva a sezlonról, mert hatalom nélkül a hazafiság se fekszik olyan jól, most zárt körben sompolyogva meg a habzó szájú lovagkeresztes mikrofonállványával cseverészve megint fenyegeti és uszítja a magyarokat.

Azt mondja, hogy MÉG nem dolga, hogy olyanoknak beszéljen, akik most küldték el, ezért azoknak pofázik a valóságtól megint elszeparálva, akik elküldték, és van rinocéroszbőr a pofáján, hogy azokat a szakembereket fenyegesse, akiknek az a feladatuk, hogy érvényt szerezzenek annak a legfontosabb elvárásnak, amiért őt, a szűkölő erkölcsi nagybeteget elzavarták a magyarok. Nem egyszerűen csak úgy tesz, mintha szívességből bizonyítási lehetőséget adott volna az őt legyőzőknek, hogy 100 nap alatt megmutassák, hogyan kell kormányozni (de most vége a méltányosságnak és a türelemnek), nem pedig csúnyán eltaknyolt volna egy olyan választáson, amelyről azt hazudta a híveinek, hogy lazán megnyeri. Hanem előmászott ~~Schmidt Mária~~ a kövek alól, szó szerint onnan folytatja, ahol abba se hagyta, fenyegetőzik és habzik a szája. A magyarokat fenyegeti, akiknél szerinte nincs hitele, de akiket bevallottan annyira tart – el is mondta az ivócimborájának -, hogy annyira kretének, hogy úgyis visszahívják. Mint a büdös löncshúst vagy a penészes párizsit, bazmeg. Újkommunistázik a morális toprongy, aki a háborús tömeggyilkos orosz államvezetés kémeinek átjáróházává, a nyugati civilizáció páriájává tette Magyarországot, és bár a nép elég világosan megüzente neki, hogy nem kér Moszkvából, annak a Putyinnak hízeleg megint, aki a bukása utáni harmadik napon megüzente, hogy Orbán soha nem volt a barátja.

Nem tagadom, rendesen odavágott a magabiztosnak tűnő csaholás, amivel a magtárak prédikátora előadta magát, de igyekszem a jó oldalát nézni még akkor is, ha nem vagyok biztos abban, hogy van jó oldala ennek az egésznek: arra talán jó lehet ez a minden felületen ömlő koncentrált mocsok, ami ennek a gátlástalan szar embernek a száját elhagyta, hogy kicsit emlékeztesse a népet. Nem kizárólag arra, hogy ha közte és Magyar Péter között kell választani, akkor mi az egyetlen értelmes és felelős döntés, hanem hogy milyen megbocsáthatatlan bűnöket követett el ez a téveszmés, szociopata jegyeket mutató alak a saját nemzete ellen. Hogy kitől szabadultak meg, remélhetőleg nem pusztán átmenetileg április 12-én. Az, hogy nincs egyetlen mondata, ami ne a csúsztatás, a féligazság és az ordas hazugság háromszögében fogant volna, nem meglepetés, az viszont még a kappanhangon óbégató és fenyegetőző erkölcsi nagybeteg által kiváltott PTSD-n is túlmutat, hogy miután tizenhat éven keresztül meglopták az országot, miután beleálltak a földbe, miután kiesett a közös kassza kulcsa a kezükből, fizetős tábort szerveznek a híveiknek, ahol a milliárdos Schmidt Máriát hallgathatják okulásul, és Lezsák Sándor közpénzpióca szálláshelyein hajthatják álomra a fejüket, de talán még táplálkozásukról is maguknak kell gondoskodniuk. Ha egyenesen a szájukba ürítenének, az se lenne ennyire durva. Az ingyenes buszoztatástól eljutottak a fizetős táborozásig, miközben a propagandistáik egy része tarháló üzemmódra kapcsolva dicsőítik a korrupt maffiózót, akit állva tapsolt Kötcsén a slepp.

Az igazság az, hogy valójában csak azt akartam mondani – de majd valaki más befejezi az el se kezdett gondolatmenetemet -, hogy a hétvége messze legfontosabb kijelentése, amit méltatlanul elnyomott a halált hörgő keresztapa, az így hangzik: A szeretet és a szerelem alapjog. Egy emberséges Magyarországon mindenki azt szeret és úgy szeret, akit és ahogyan szeretne. Azzal együtt is ez a legfontosabb politikusi kijelentés, hogy úgy zárul a mondat: egészen addig, amíg ezzel másnak nem árt, vagy jogszabályt nem sért.

Innen folytatjuk elvileg. Előtte még szolgálati jelleggel ide kell tennem: Nem tarhálás, nem kuncsorgás, tényközlés. A végét járjuk. Az erőnknek is, az erőforrásainknak végképp. Úgy tűnik, újabb kollégát veszítünk végérvényesen, ha még szimbolikusan sem tudjuk honorálni a munkáját. Havi néhány ezer forintos előfizetés is életmentő lehet. Ha teheted, támogasd a Szalonnát, ITT minden lehetőséget megtalálsz. Hálásan köszönjük.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!