Borúra derűt, hőség után lehűlést, és takonygerinc helyett egyenes gerincet annak, aki rászorul! Nem akarok ujjal mutogatni, érti, aki érti.
A miniszterelnök tegnapi közlése szerint a mai naptól nincs szükség az önkéntes fogyasztáscsökkentésre, mivel a vasárnapi mélypont után lassan újra emelkedésnek indult a Duna vízszintje. Jelen esetben egyáltalán nem túlzás az elismerés Magyarország lakosságának, akikből tizenhat év agymosása és illiberális-feudális, korrupt dúlása sem tudta teljesen kiirtani az egyéni és kollektív felelősség tudatát, a szolidaritást, a közös cél érdekében meghozott áldozatvállalásra való hajlandóságot.
Szerintem nem feltétlenül volt magától értetődő, hogy az előző rendszer által a rezsicsökkentés-átveréssel lábhoz idomított, méltatlanul primitív, kicsinyes, helyenként már-már debil propagandával terrorizált populáció hajlandó lesz fegyelmezetten cselekedni, akár összkomfortos nyomorúsága kényelmét is feladni, és nem sértésnek, kínzásnak, pofátlanságnak tekinteni a saját víz- és energiafogyasztásának visszafogására vonatkozó kormányzati kérésekre. Ez egyáltalán nem volt magától értetődő, mint ahogy az sem volt magától értetődő, hogy nem kell lekapcsolni a Paksi Atomerőmű utolsó turbináját, mert végül emelkedni kezd a hűtést biztosító víz szintje. Ami pedig nem magától értetődik, annak relevanciája és hírértéke van.
A magyar társadalom most egy kivételes helyzetben vizsgázott jelesre, mondhatni a legjobb énjét mutatta. Kényszerből cselekedett ugyan, de a jól felfogott érdeke felismerése felülírta a hangos, takonygerincű kisebbség gonosz rikácsolását és óbégatását, ami arra irányul, hogy minél rosszabb legyen az országnak, minél nagyobb legyen a káosz és a pánik, mert a zavarosban jól lehet halászni. Ebben a nehéz helyzetben pedig hatalmas potenciál rejlik: ha a közvetlen veszély el is múlik, van esély arra, hogy a pozitív minta rögzüljön. Ha az emberek azt érzik, hogy hasznosak, hogy rajtuk is múlik, hogy igazából rajtuk múlik igazán, hogy milyen irányt vesz az életüket közvetlenül érintő dolgok alakulása, ha átélik azt az élményt, hogy ők személyesen, a saját maguk által meghozott áldozat révén hozzájárultak a pillanatnyi katasztrófa elkerüléséhez, az önbecsülést ad és tovább növelheti a tudatosságukat. Márpedig erre rohadt nagy szükség lesz a jövőben is, hiszen a Kárpát-medencét fenyegető éghajlatváltozás nem egy reverzibilis, lezárt folyamat, az az elbeszélő jelenben történik, és a jövőben is történni fog. Az önkéntes fogyasztáscsökkentés ezért főleg perspektivikusan nemhogy nem szégyen és lúzerség, hanem valami egészen kivételes és menő dolog. Öntudatos polgárnak lenni menő, vezény- és parancszóra bégető, önálló gondolkodásra képtelen, infantilizálható alattvalónak lenni nem menő.
Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy egyvalaki nem értett meg semmit ebből a helyzetből. Azok nem értettek meg semmit se a múltból, se a jelenből, akik pusztító fennállásuk ideje alatt soha nem megoldani akarták az éppen szembejövő kihívást, hanem politikailag, hatalomtechnikailag profitálni belőle. Nem a működő ország alapját jelentő társadalmi tőkét akarták növelni, hanem a saját politikai tőkéjüket. A saját politikai pecsenyéjük sütögetése, saját maguk permanens fényezése márpedig élesen szembenállt mindig a köz javával. Ezért történhetett meg az a gyalázat is, hogy miután a saját maguk által közölt hivatalos adatok szerint mintegy 48 500 ember (egészen pontosan 48 495 fő) halt meg a koronavírus-járvány következtében, és ezzel a lakosságarányos elhalálozások számát tekintve Magyarország a világ dicstelen, szó szerint gyászos élvonalába került, nem bocsánatot kértek, amiért a miniszterelnök a saját érdekét követve azt hazudta, hogy mindenkit meggyógyítanak, aki megbetegszik, hanem imázsfilmet készítettek arról, hogy ők milyen faszán kezelték a járványt, bezzeg a halálpárti ellenzék, Brüsszel és a rézfaszú bagoly.
A bukott Fidesz-KDNP pontosan úgy viselkedett kormányzati pozícióban egy-egy válsághelyzetben, ahogy most viselkedik ellenzékben: konfrontatív módon fröcsög, a válság megoldását favorizálni képes társadalmi együttműködés előmozdítása helyett támad és megosztani akar. Szakács Pistától Hont Andrásig, Apátitól Bedéig visszhangzik a roncsuniverzum. Ami arról híres, hogy ha a valóság ellentmond az érdekeinek, akkor nekiáll pitiáner baromságokat terjesztve hazudozni (a katasztrófa idején szabadságoló környezetvédelemmel foglalkozó államtitkárról, aki természetesen nem is volt szabadságon), mint Takács Péter, a parlamenti főnöke és társai, hogy lejárassa a válság megoldásán dolgozó kormányt. Amelyet számtalan okból lehet bírálni, kell is, a miniszterelnök mikromenedzsmentje néha rohadtul idegesítő, de az, ahogyan ezt a jelentős részben éppen Takácstól és elvtársaitól örökségül kapott helyzetet kezelte, az akkor is megsüvegelendő, ha egyelőre nem látszik a bátorság arra, hogy a rezsicsökkentés nevű populista, hazug politikai termékhez hozzányúljon és elmagyarázza a magyaroknak, hogy ez mekkora irgalmatlan nagy átverés és mennyire tarthatatlan. Hogy a rezsicsökkentés egy csapdahelyzet, ami a nyomorúságot konzerválja, az energiarendszer korszerűsítése ellen hat és maga az energiaválság fő forrása.
Ez persze még változhat, és változzon is, itt csak egyvalami nem változik soha: a bukott állampárt védjegyének számító ellenségeskedés, halálhörgés, permanens fröcsögés, obstruálás, keresztbe fekvés és valósághajlítás. Ami szerintem elsősorban a saját keménymagjukra nézve sértő és lekezelő: annyira nem tartják őket, hogy azt feltételezzék róluk: nem fogják árulásnak tekinteni, ha szélsőséges válsághelyzetekben elengedik a görcsös gyűlöletkeltést, ha felülemelkednek a sehova nem vezető, béna, kisszerű és gyermeteg vitákon. Mert mégiscsak mindannyian nagyjából egyformán kapkodunk levegő után a 41 fokban, mert mégiscsak jobb lenne mindannyiunk érdekében le se állítani a paksi erőmű utolsó blokkját, mint majd újabb hatalmas áldozatok árán újraindítani. Hiába tűnik logikusnak, hogy ha ebben a nem kis részben éppen miattuk nehéz és bonyolult helyzetben félre tudnák tenni Finkelstein sárguló gyűlöletkottáját, és akár még profitálni is tudnának belőle, szó sem lehet róla: tovább nyomják azt az egyetlen dolgot, amit tudnak, mint süket a csengőt.
Egészségükre, csak így tovább, addig is a magyarok megveregethetik a saját vállukat, amiért helytálltak egy valóban nehéz helyzetben. Rajtuk múlt, hogy nem lett nagyobb baj, és a jövőben is csak rajtuk fog múlni, hogy milyen irányt vesz az életük. Hogy lesz vagy nem lesz eredményesebb társadalompolitika, emberségesebb ország, ami egyúttal kivételesen működik is? Hogy a bajban szóba tudunk-e állni egymással, hogy a velünk politikai kérdéseket tekintve semmiben egyet nem értő szomszédot kisegítjük szorult helyzetéből, hogy legközelebb ő is kisegítsen minket? Hogy rájövünk-e arra, hogy mivel nem fogunk eltűnni egymás életéből, jobb kezet nyújtani, mint vasvillával közlekedni? Hogy helyreáll-e még valaha az egymás iránt elveszett bizalom, amelynek kiirtása éppen azért volt fontos a bukott gyűlöletpártnak, hogy ki tudja játszani magyart a magyar ellen? Nem tudom, hogy mit tanulunk meg ebből a nyomorúságból, de azt igen, hogy enélkül nem fog menni se az újjáépítés, se a működés. Ha a bukottakon múlna, nem menne. Szerencsére egyre kevesebb minden múlik rajtuk. Köszönöm a figyelmet, kellemes hűsölést mindenkinek a 40 helyett 30-35 fokban, az önkéntes fogyasztáskorlátozás pedig akkor is fontos, ha éppen emelkedik a vízszint Paksnál.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
Itt van egy hír, amit nem a liberálbolsevik globalista karvalytőke és nem is a háborúpárti, ukránbarát, senki által meg nem választottak brüsszeliták hamisítottak, hanem a Központi Statisztikai Hivatal friss adataiból olvasható ki. E friss és nyers adatok szerint júniusban az ipari termelés 10,1 százalékkal nőtt. A munkanaphatástól megtisztított növekedés mértéke 4,1 százalékos volt az előző […]
A probléma, ami elrejt, ennél nagyságrendekkel fontosabb és összetettebb, a független közszolgálati média visszaállításának nehézségeivel kapcsolatos, de tegyük ide a rosszemlékű MTVA múltból a jelenbe kiabáló egyik nyúlványának útszéli trollkodását, aki láthatóan nem érti, mi a helyzet, de szerintem azt se nagyon, hogy minek van a világon. Az elfideszesített közmédia egyik legocsmányabb harcosa, a holokauszttagadó, […]
Örülök, hogy ahogy én se, ahogy sokan mások se, úgy a döntési pozícióban lévők se láttak semmilyen magyarázatot Hajdú Gábor és Borsa Miklós M1 Híradó körüli sertepertélésének, így aztán sürgősen vissza is vonták a főszerkesztői, illetve műsorvezetői megbízatásukat. Hogy ennek volt-e bármi köze ahhoz, hogy a miniszterelnök kommentelésnek indult a Telex kinevezésükről szóló cikke alatt, […]
Kellett nekem válasz a kínzó kérdéseimre? Olyan nagyon érdekelt, hogy ha a bukott állampárt illegitimnek tartja Forsthoffer Ágnes ideiglenes államelnököt, miért mennek el az általa kezdeményezett egyeztetésre? Kíváncsi voltam arra, hogy ha a hidrológiai és energiakatasztrófa nem eléggé nemzeti ügy, hogy összefogjanak az ellenséggel, ha amúgy is tiszás önkény van Magyarországon, ha Sulyok eltávolítása szerintük […]
Ímhol egy friss, meleg konstruktív ellenzéki vergődés, adekvát válasz gyanánt az aszállyal összefüggő, egyre súlyosbodó energiaválságra: A Tiszás kormánytagok most bőszen bizonygatják, mennyire fontos nekik Paks, de Orbán Anita első miniszteri interjújában még azzal büszkélkedett, hogy a paksi bővítésről hozott döntés miatt távozott a Fidesz-KDNP kormányból. Egyik posztban Paks-ellenesek, a másik posztban Paks-pártiak. A Tisza […]
Hogy összefügg, vagy nem függ össze a huzatos, ámde erőteljes elsivatagosodásnak indult Kárpát-medencét sújtó természeti jelenségekkel, és évtizedes közpolitikai mulasztásokkal, azt talán nem érdemes egy doktori disszertáció keretében vizsgálni (de, biztosan érdemes), ettől függetlenül ténykérdés: fogy a magyar. 2026 első félévében tovább csökkent a magyar népesség. Az említett időszakban 34 ezer gyermek született és 62 […]
Láttam, hogy a független fideszes szekértolók milyen kéjesen törölgették a lábukat a minap Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszterbe, aki a parlamentben három és fél millió ember helyett véletlenül három és fél millió forintot mondott, majd korrigált (tényleg én se értem, hogy lehet egyáltalán miniszter), ez legyen a legnagyobb örömük. Az ilyen ócska és primitív […]
A hír, ami talán segít megérteni annak is, aki még mindig nem akarja érteni, hogy miért harcol a nyugodni képtelen, fényességesnek már rég nem nevezhető nemzeti telihold a szabadságért, miért hergeli a megfogyatkozott számú, lelkesedését vesztett táborát az önkényuralom elleni fellépés narratívájával, hogy egyebek mellett miért ordibálnak a keresztapa rekedt hangjának dallamára a talpasai kizárólagos […]
Falvédő- és molinó-kompatibilis bölcsesség a bekiabálásoktól és indulatos odamondogatásoktól hemzsegő keddi parlamenti ülésnapon szóra emelkedő egyik honatyától. Ha nem tudnánk, hogy Hidvéghi Balázs fideszes képviselőről van szó, azt gondolhatnánk, hogy megállt az idő valamikor 2015-2016 magasságában – amikor a hagyományos balliberális (?) ellenzék pártjai vívták elkeseredett csatáikat az orbáni kétharmad ellen -, és úgy maradt. […]
Az alkotmánybíró-választási filmszínház elé, a nem hiánypótló felmérések farvizén evezve az újjáépülő demokrácia és jogállam dicsőséges jövője felé: Bár a Fidesz faragott hátrányából, a Tisza Párt továbbra is elsöprő fölénnyel vezet – tárta fel a Publicus Intézet Népszava megbízásából, 1004 fő megkérdezésével végzett júliusi, reprezentatív kutatása. Amely kutatás a pártok támogatottsága mellett a miniszterelnöki alkalmasságra […]
Nincsenek rá szavak, ezért kivételesen minimális szót tervezek pazarolni a bukott miniszterelnök minden fronton percről perce tudósított friss, meleg tusványosi öklendezéséről, amiről majd úgyis megmondják a megmondológusok, hogy miképpen kell érteni és mi mit jelent. A magam földhözragadt agyával annyit tartok érdemesnek megjegyezni, hogy bár szokás szerint terjengős volt és bűzlött az akasztófahumor lábszagától a […]
Éppen tele van a sajtó annak a Központi Nyomozó Főügyészségről a Legfőbb Ügyészségre küldött figyelmeztető e-mailnek a megdöbbentő tartalmával, ami azt bizonyítja, hogy az ügyészségi vezetők tisztában voltak azzal, hogy az Orbán-kormány által irányított és felügyelt titkosszolgálatok műveleteket hajtottak végre a Tisza Párttal szemben, tágabb értelemben azt, hogy a bukott rezsim lényegében a titkosszolgálatokat, a […]
Nehogy elsikkadjon két ökölbe szorult önkényuralmi ellenállás között: • „Az teljesen nyilvánvaló, hogy az NKA-döntésekben résztvevő emberek semmi rosszat nem tettek, a magyar kultúra rendelkezésére bocsátották azt az összeget, amit a kormánya számukra megszavazott. Semmi rosszat nem tettek. Hogy miért lettek mégis áldozatok, arról nyilvánvalóan egy koncepciós eljárás ad magyarázatot”. (Orbán Viktor bukott miniszerelnök a […]
Szerintem ezt a napot annál már semmi nem fogja jobban bearanyozni, mint hogy nincs internet az Orbán-párt Lendvay utcai székházában, ezért a bátor pártelnök, valamint a vadonatúj parlamenti frakcióvezető a házikó elől volt kénytelen sajtótájékoztatót tartani, mert bentről nem működött volna az élő közvetítés. Nem a káröröm, nem a bosszú, nem a vérbosszú, egyszerűen túl […]
Az nem teljesen világos, hogy Havasi Bertalan kommunikációs igazgató és Orbán-cseléd azelőtt vagy azután válaszolta a Telexnek, hogy a főnöke Budapesten van és dolgozik, hogy az Átlátszó olvasója a frankfurti repülőtéren lefotózta volna (Amerikából hazafele tartás közben a honvédségi és magánrepülőkhöz szokott, újabban közönséges légitársaságok turistaosztályaival barátkozó bukott miniszterelnök), de ez abból a szempontból mindegy […]
A nap kommentje is lehetne éppen, ha Afrika-alsóról meséli valaki, hogy mennek arrafelé a dolgok, így viszont a magyar történelem egyik legpusztítóbb, konkrétan 21. századi kormánya működésének precíz leírásával állunk szemben, és még azt sem mondhatjuk, hogy nem sejtettük. Nem mondhatjuk, hogy nem tudtunk róla, de sejtésünk sem volt róla, és attól tartok, hogy az […]
Miközben az állítólag rózsát termő türelmünket kikukázva egyik lábunkról a másikra állva várjuk, hogy kiderüljön, mennyien bírtak bedőlni a bukott, korrupt Orbán-párt által a Sándor-palota elé szervezett, „önkényellenes” tüntetési felhívásnak, amely tüntetés egyik sztárfellépője az utóbbi években politikai kérdésekben kussoló, ámde a nyaraló miniszterelnök által újabb közpénzhorgászati mutatványokkal és Disneylanddel kapcsolatba hozott Áder János lesz, […]
Megfogadtam, hogy befejezem a kommentek, a posztok, meg a… mindenek írását. Hát ez nem jött be. Április 12-én megkaptam, amit akartam, illetve amit szerettem volna. (Kicsit áthágtam a szabályokat, mert a gyerekeimnek már kicsi korukban megtanítottam, hogy olyan nincs, hogy „akarom”, csak az, hogy „szeretném”.) Nem minden sikerült úgy, ahogy elképzeltem, de lássuk be, tizenhat […]
Lesz még ennél viccesebb és cifrább is, de egyelőre érjük be ezzel. Ha a nap kommentjét kerestük volna netán, bizonyára megtaláltuk: Az MCC az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi időkben Magyarországon történt. Nagyon magas szakmai színvonalon képzik a fiataljainkat. Nehéz megmondani, hogy melyik az a gondolkodó, aki nem fordult meg ott – ezt írja […]
Itt van ez a budapesti nagykoalíciós korrupciós ügy. Aminek lényege, hogy egy parkfenntartási munkákat végző, több önkormányzattal szerződéses kapcsolatban álló céget irányító vállalkozó 2011 és 2024 között, önkormányzati ciklusokon és politikai oldalakon átívelően önkormányzati vezetői és politikai pozíciót betöltő embereket vesztegetett meg. A vesztegetési céllal kifizetett lóvé összege meghaladja a 2 milliárd forintot. A független […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
