Nem vagyok népszerű politikai elemző, aki már akkor látta, amikor még senki más nem látta, hogy véget értek az új kormány politikai mézeshetei, ezért most nincs semmi okom arra se, hogy ünnepélyesen megemlékezzek arról, hogy a számok állása immár alátámasztja, hogy mennyire igazam volt. Nincs is erre semmi szükség, elég annyit tudni, hogy a HVG számára július 22-e és 24-e között készített Medián-felmérés tanúsága szerint a júniusi tetőzés óta a teljes népességben 3-5 százalékponttal csökkent a Tisza támogatottsága, miközben a választani tudó „biztos” szavazók körében kétharmadnál nagyobb a kormánypárt többsége. A Fidesz ugyanebben az időszakban (nem mondom, hogy kissé nem vagyok meglepve) stabilizálni tudta a helyzetét: a teljes népesség 19 százaléka, a választani tudók 22, míg a biztos szavazók 23 százaléka mondta azt, hogy a Fideszre szavazna, ami hibahatáron belüli növekedést jelent az előző hónaphoz viszonyítva.
A felmérés legfontosabb ismérve, hogy közvetlenül az azt követő napokban készült, hogy Sulyok Tamás aláírta a saját köztársasági elnökségének végét jelentő alaptörvény-módosítást, illetve hogy Magyar Péter Polgár Juditot javasolta államfőnek, aki viszont visszautasította a jelöltséget. Ilyen értelemben lehet azt mondani, hogy a Tisza támogatottságának enyhe csökkenése az elnökjelölt-állítással, annak módjával függ össze. Magyarul: nem tett jót Magyar Péterék támogatottságának az, ahogyan az ügyet elsősorban maga a miniszterelnök menedzselte, kommunikálta. Ami fontos viszont, és ezt ki is emeli a lap: az nem bizonyítható, hogy a Tisza enyhe visszaesése szoros oksági összefüggésben lenne a „Polgár-üggyel”, ám az elhamarkodott kommunikációt, a beígért társadalmi egyeztetés elmaradását még a Tisza-szavazók jelentős többsége is kifogásolta. Vagy ahogy Török Gábor fogalmazott: ez tényleg politikai hiba volt.
Ami véleményem szerint megérdemel néhány szót, az nem is annyira a Tisza támogatottságának már korábban borítékolt megtorpanása, hanem az, hogy ez a kétségtelenül nem túl szerencsés jelölés (sokkal szerencsétlenebb, mint az alkotmánybíró-jelölés) mit mond el a magyar társadalomról, kiemelten a Tisza szavazóiról. Bár nem néztem körül a Fidesz oldalán harcoló nyilvánosság berkeiben, hogy hányan dörzsölik már a tenyerüket diadalmasan, azzal áltatva magukat, hogy ezennel vége is a kormánynak, Orbánnak meg se kell várnia az oly remélt gazdasági összeomlást, már jöhet is vissza megmenteni a magyarokat, ami késik, az csak egyszerűen később lesz, de elmaradni biztosan nem fog. Főleg nem fogja összezavarni a károgókat, hogy nemrég a szóban forgó megmentő még a legnagyobb humoristának nevezte a Medián vezetőjét, amikor a Tisza kétharmados győzelmét valószínűsítette.
Tehát amellett, hogy a teljes népességben májusban 61 százalékon állt a Tisza, a „Polgár-ügy” után pedig 57 százalékra csökkent, ami a biztos pártválasztók vonatkoztatási alapján nem veszélyeztetné a kétharmadot egy közeljövőben tartott választáson,
– a sakknagymestert a népesség mindössze egyharmada tartotta volna jó jelöltnek, 42 százalék viszont nem támogatta, még a Tisza-szavazóknak is csak 43 százaléka gondolta volna jó köztársaságielnök-jelöltnek Polgár Juditot;
– a népesség kétharmada szerint problémás, hogy elmaradt a beígért társadalmi egyeztetés (ami a miniszterelnök szerint nem is olyan társadalmi egyeztetés volt), csupán 22 százalék tartja helyesnek, hogy a kormánypárt gyorsan reagált a megüresedő államfői pozícióra, a Tisza-szavazók masszív 60 százaléka is elégedetlen a jelöltállítás módjával;
– a leendő államfő személyével kapcsolatban: a kétharmad fontos kritériumnak tartja, hogy kizárólag magyar állampolgár legyen, az emberek közel fele szerint a jogi végzettség és a pártfüggetlenség is elengedhetetlen, illetve a többség a közepesnél fontosabbnak tartja azt is, hogy Magyarország államfője nemzetközileg elismert életpályát tudjon maga mögött.
Ez a néhány leíró adat sokkal érdekesebbnek tűnik a népeség szempontjából, mint az, hogy semmi nem tart örökké, vagyis nem lehetett kérdés, hogy az új kormánypárt népszerűségének növekedése sem folytatódhat a végtelenségig. Nem akarok messzemenő, megalapozatlan következtetéseke levonni ebből a felmérésből, de az, hogy az a magyar társadalom, amely elsöprő felhatalmazást adott a Tiszának áprilisban, hogy gyökeresen szakítson a Fidesz tizenhat éves politikájával, néhány hónappal a választás után kétharmados többségben kifogásol egy kormányzati ügymenetet (az mindegy jelen esetben, hogy éppen a nem túl fajsúlyos államelnök kiválasztását), szerintem azt is jelzi, hogy a társadalom ezt komolyan gondolta. Hogy komolyan veszi a NER lebontását és teljesen más (emberséges és működő) Magyarország felépítését, még akkor is, ha nagyon súlyos kompromisszumokat kell kötni az elmúlt bűnös 16 évben elszalasztott lehetőségek miatt. Azért súlyos árat kell fizetni egy olyan útért, aminek a végén valóban egy demokratikus jogállam áll, ami működik is. Nekem, aki nem akarok Orbán Viktorként visszatérni és megmenteni a magyarokat, nekem, akinek nem attól jó, hogy másnak rossz, ezek a számok azt üzenik, hogy a társadalom jelentős része figyel és garanciákat vár a bizalmáért cserébe, követi, hogy az új politikai hatalom mikor tér le a beígért útról. Vagyis öntudatos polgárként viselkedik, ami a Fideszen kívül mindenkinek jó hír. Akkor is, ha sokan vannak azok is, akik szerint áprilisban elporladt az Orbán-rezsim, és kitört a demokrácia. Pedig szó nincs erről, egy nagyon hosszú út elején vagyunk, és a hatalom ellenőrzése nélkül egyáltalán nem biztos, hogy a végére érünk.
Ez a felmérés apróság ugyan, de okulásra alkalmas. Ez a Polgár-fiaskó ugyanis nemcsak arra mutatott rá, hogy a világos beszédnek nincs alternatívája (az más kérdés, hogy én nem feltételeztem, hogy Polgár Judit személye ennyire megosztó, sem azt, hogy az államfő jogi végzettége ilyen sokaknak fontos), hanem azt is, hogy a Tisza-frakció egyelőre nem tűnik alkalmasnak a miniszterelnöki kilengések opponálására, adott esetben megakadályozására. Magyar Péter egy rossz javaslatot vert át a sajátjain, akik pontosan tudták, hogy nem erről volt szó. Mondhatnám azt is, hogy a 141 tiszás képviselő 133 bátor fideszesként viselkedett, de nem mondom, anélkül is egyértelmű.
A filmszínház még mindig képernyőképes és szórakoztató, de a valódi rendszerváltáshoz ennél többre van szükség. Nem azért, mert bárki azt várja, hogy pár hónap alatt helyreálljon az, amit 16 év alatt vertek szét, hanem mert ilyen ki nem kényszerített hibák borzolják a kedélyeket kevéssé fajsúlyos ügyekben is, miközben úgy tűnik, hogy fontos, mindenkit értintő ügyekben mintha elmaradtak volna fontos és szükséges, akár népszerűtlenebb, vitát generáló, de hosszútávon kifizetődő intézkedések (lásd: üzemanyag ársapka kivezetése, torz támogatási rendszerek, fenntarthatatlan adókedvezmények újragondolása). Ráadásul számos kétes figura maradt pozícióban, kétes figurákat neveznek ki, majd vonják vissza a kinevezésüket, az elszámoltatás beindulásának nehézségeiről nem is beszélve. Nem akarnám túlmagyarázni, belemagyarázni még kevésbé akarok bármit ebbe a felmérésbe, a lényeg az, hogy tanulságos időket élünk, amikor rendkívül fontos, hogy a társadalom jelentős része éberen figyeljen. Úgy tűnik, figyel. A Tisza Párt pedig akkor tesz jót magának, ha figyel arra, hogy figyelik, és okul a kritikákból. Mert ha most nem, később már nem fog tudni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.