Július 26,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Valaki szóljon az önkényről deliráló, megfáradt nagypapának

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,074,535 forint, még hiányzik 1,225,465 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, vidám vasárnapot, mókát és kacagást! Már csak azért is, mert vágtatva közeledünk az újabb brutális hőhullám felé, és bár tizenhat évig azt hallgattuk éjt nappallá téve, hogy Magyarország mennyi mindenben Európa és a világ egyik leglegebb országa a gazdasági zászlóshajótól a high-tech nagyhatalomig, ámazonban Közép-Európa legforróbb országának lenni, tartós kánikulával küzdeni egyáltalán nem olyan fasza, mint amennyire jól hangzott számos fülnek hosszú éveken keresztül, hogy a sötétzöldek jajveszékelésével ellentétben ha meleg van levetkőzünk, nem probléma ha viszont ha beengedjük a migránsokat, akkor tuti mindmeghalunk.

Minő fájdalom, hogy ennek a populista primitivizmusnak, az emberek tartós infantilizálásának és hülyének nézésének hosszú évekig bizony megvoltak a maga hatalomtechnikai előnyei, olajozottan működött ezeknek a kérdéseknek az antagonisztikus szembeállítása, az is kiválóan működött, hogy a szuverenitás megőrzése szembenáll az európai jogállami normáknak való megfeleléssel, vagyis ha betartjuk a mindenkire vonatkozó közös európai uniós játékszabályokat, akkor feladjuk a függetlenségünket, a szabadságunkat és a magunk magyar módján sikeres életünket. Lófaszt. Szerencsére ma már sokkal többen tudják, mint ahányan nem, hogy nem azért lettünk Európa erkölcsileg leamortizálódott szegényháza a munkaalapú társadalom, a családalapú társadalom és a fundamentalista kirekeszténység nagyobb dicsőségére, mert Brüsszel az új Moszkva, és a balliberalizmus egy ragályos betegség, hanem mert a lopás, csalás, hazudozás és az emberek hülyébbnek nézése, mint amennyire hülyék, összeegyeztethetetlen a fejlődéssel, a korrupciótól nem épül-szépül az ország, hanem lerohad.

Ezért aztán mint azt már a gazdájával együtt többszörösen megbukott Orbán Balázs is felismerte mára, következésképpen nem átallott azt úgynevezett útravaló gyanánt beleokádni a tusványosi akol tagjainak és mindenki másnak az arcába: a propaganda nem helyettesítheti a kormányzást. És nem viccelt, nem rakott vicsorgó szmájlit a kinyilatkoztatása mögé, ahogy a főnöke se viccelt, amikor beleásította a tusnádfürdői hegyilevegőbe, hogy őt államcsínnyel távolították el az ország éléről áprilisban. A kétharmaddal hatalomra jutott Fidesz által összegányolt választási szabályok szerinti történelmi választási szarrá verése a Fidesznek Európa legkorruptabb bukott miniszterelnöke szerint: államcsíny. Ide jutott az elmúlt tizenhat év rögeszmékből, alternatív tényekből és antropológiai romlottságból politikát csináló önjelölt látnok. De sebaj, mivel a Tiszának nincsenek meg a gazdasági alapjai az önkényuralom kiépítéséhez és tartós fenntartásához (bezzeg a Fidesznek), ezért a magyarok – akiket ő mindig előszeretettel nézett hülyébbnek, mint amilyenek, bukásában sem viszonyulhat másképp hozzájuk – majd őszre úgyis kiábrándulnak Magyar Péterékből, és akkor megint eljön az ő ideje. Ez a mesterterv, a diagnózis és az út-, illetve iránymutatás egyben. Ennyi, nem több, nem cizelláltabb, konkrétabb és nem is árnyaltabb. Mindenki értse jól: a krónikus győzelmi kényszerből, az áttétes hatalommániából, a tényezőnek levés betegségéből nem lehet kigyógyulni. A drogról nem tud lejönni, az elvonási tüneteit pedig addig fogja rákényszeríteni a magyarokra, ameddig azok hagyják neki.

Amint azt tegnap sem volt nehéz előrelátni, tényleg minden irányból ennek a megfáradt, szellemileg leépült öregembernek a tusványosi ámokfutásáról szóló megfejtések jönnek szembe, és ezt nem lehet senkinek a szemére vetni, hiszen mint többször utaltunk rá, nem múltak el április 12-e óta a traumák, és bár jelentős megkönnyebbülés és talán némi káröröm is kíséri a sziszegő hamisságokat, amik azt a cserepes szájat elhagyják, azért van még szorongás gyomortájékon, valamint nem kevés frusztráció és értetlenkedés: hogy a huzatos Kárpát-medence közpénztolvaja, illiberális diktátorok és véreskezű háborús gyilkosok táskahordozója, az emberi jogok, a  jogállamiság büszke hóhéra, akinek az emberi szabadságjogok deklaráltan handabandák, az Európában mostanság messze legnagyobbat bukott orákulum, akinek évről évre egyre szarabbak a világpolitikai megfejtései, egyáltalán honnan veszi a bátorságot arra, hogy még mindig a tigrisbőrbe bújt győztes hadvezér szerepéből vádolja önkényuralom építésével azokat, akik a saját játékszabályrendszerében legyőzték, rommá verték, miután a társadalom számára átélhető, tudatosítható módon rámutattak arra, hogy a nemzeti szuverén patrióta államférfi valójában egy nehézsúlyú bűnöző, akit soha nem érdekelt a haza sorsa, akit most sem érdekel a haza sorsa, csak a saját egója?

Keresem én is magamban a magyarázatát annak, hogy miért éri el az ingerküszöbömet az, hogy ez az elaggott, szellemileg toprongyosodásnak indult erkölcsi fekete lyuk miket hord össze kínjában, miután világosan a tudtára adta az ő előszeretettel hülyített népe, hogy elég volt. Arra jutottam, hogy azért nem lehet megkerülni, mert nem egyszerűen az illegitim, jogon kívüli eszközök alkalmazásával pofátlanul vádolt politikai ellenfeleit (az ő esetében: ellenségeit) gyalázza, vádolja hazugságokkal és nézi le a nem létező magas lóról, ami kihalt alóla, hanem mindazokat, akik miatt ő már soha nem lesz az, aki tizenhat éven keresztül volt. Nem is titkolja, nem rejti véka alá, nem szégyenkezik emiatt, ellenben hangosan és érthetően belemondja az arcukba: nem kell itt mindenféle tanulságok levonásával bíbelődni, önkritikát gyakorolni, hamut a fejünkre szórni, vezekelni, no pláne bocsánatot kérni a gyermekvédelmi bántalmazó rendszer áldozataitól, a Lölő, Andi és a slepp életivtelszerű dubajozásának oltárán kizsigerelt, lecsúszásra ítélt tömegektől, a folyamatos, évtizedes gyűlöletkeltés elszenvedőitől, és mindazoktól, akik felismerték, hogy a feneketlen étvágyú Orbán-dinasztia nem nekik vagy értük lop, hanem tőlük és egyáltalán nem gondolják azt, hogy megérdemlik, amit ellopnak, mert apu megvédte az országot a migránshordáktól és a háborútól.

Ez mind dőreség és felelőtlenség volna, hiszen itt valójában egyetlen probléma van: a Tisza Pártra és Magyar Péterre (értsd: az ember, akit csak elviselni lehet) szavazó magyarok álomvilágban élnek, megtévesztették őket, a fiatalokat külön is, a fiatalok még annál is hülyébbek, mint a sokévi átlag, ezért magukra vessenek, most jön majd a feketeleves. De nem baj, mert akkor ott lesz ő, az ellenálló, aki nem pazarolja az idejét arra, hogy ellenzékből építkezzen, de majd jól kivívja helyettük a szabadságot, amit önként dalolva adtak fel. Miért? Mert hülyék, mint a segg. Mert megvezették őket, holott ő mindent megtették értük, mégsem bocsátották meg minden bűnét. Mégsem voltak elégedettek, pedig milyen jól kiváltotta a propaganda a kormányzást. Úgyhogy most már nem az van, hogy neki mindig igaza lesz, hanem az van, hogy

az igazság a mi szakmánkban önmagában sosem győz. Az csak a történelemkönyvekben van így. Az igazság akkor győz, ha harcolsz érte, és jól harcolsz érte.

Nos, szerintem már senki nem akar harcolni, már azok is belefáradtak a harcba, akiket kizárólag a rájuk erőszakolt harcolási kényszer tartott életben. Itt már nem harcolni kell, hanem meg kell nyugodni. Az önkényről deliráló, szenilitásnak indult nagyapának pedig valaki szóljon, hogy vegye be a gyógyszereit és tegye össze a kezét. Áldott szerencséje ugyanis, hogy itt közkívánatra egy demokratikus jogállam építése zajlik éppen az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, ezért bármennyire is nyilvánvalónak tartja a több mint kétharmados többség a bűnösségét, még őfelségét sem lehet börtönbe zárni kizárólag politikai vagy társadalmi elvárás alapján. Ezért kell vele még mindig foglalkozni. Reméljük, már nem sokáig.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.