Július 27,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A nyugodt élet szépségei

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,087,995 forint, még hiányzik 1,212,005 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrégiben szerencsém volt eljutni Észak-Franciaországba, egészen pontosan Normandiába, amelyet a háborús történelem szerelmesei egészen biztosan jól ismernek. A magam részéről szeretek filmeket és sorozatokat nézni a második világháborúról, mégsem azért utaztam a világnak ezen részére, mert meg szerettem volna tekinteni a partraszállás helyszíneit. Egy jó ismerősömet látogattam meg egy normandiai faluba. A falut pontosan úgy kell elképzelni, ahogy írom: nagyjából 200 ember él néhány utcácskában, és mindenki ismer mindenkit. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen picike településen halálra fogja unni magát, hiszen mégis mit lehetne itt csinálni? Azonban a valóság teljesen más, rendkívül kellemes csalódást okozott: a tenger mellett található terület tele volt élettel. Az emberek az akkor nem túl meleg időjárás ellenére is naponta mentek fürödni a tengerpartra, miközben az elképesztően alacsony apálynak és dagálynak köszönhetően az akár kilométerekre is belehetett gyalogolni a tengerbe, hogy onnan összegyűjtse mindazt, amit a tenger ad.

A terület az osztrigáról és mindenféle más kagylófajtákról ismert, amelyeket az ember maga is összeszedhet, még csak hatalmas tudás vagy speciális eszközök sem kellenek hozzá. Egy vödörrel és két aprócska villával vágtunk neki az öbölnek, hogy az ismerősünk utasításainak megfelelően picike lyukakat keressünk a tenger homokjában. Első körben fogalmam sem volt róla, hogy mit is keresek konkrétan, az első órát úgy töltöttem el, hogy az égvilágon semmit sem találtam – egy-két osztrigát kivéve, noha ezek a homokban fekszenek és igen egyszerű őket észrevenni -, hogy aztán rájöjjek a kagylók kiásásának trükkjére, és tucatszámra találjam meg a homokban rejtőzködő kagylókat, amelyeket méretük alapján lehet elvinni. Ha túlságosan picinek minősül, akkor vissza kell tenni a tengerbe, hogy tovább növekedhessenek.

Ez a terület nem csak a tengeri élőlényekről ismert, hanem az ártérben sós növényekkel táplálkozó birkákról is (mi magunk is megkóstoltuk ezeket az egyébként ehető növényeket), amelyeknek húsa ezáltal természetesen sózott, ára pedig igencsak borsos. Egy olyan terült ez, ahol évszázadok, ha nem évezredek óta a tenger adja a helyiek élelmét és megélhetését, noha ez nem csak az emberekre igaz. Nem túlzottan távol Normandia északi részeitől található Mount Saint Michel, amely egy tengeri öbölben található viszonylag kicsiny sziget, amelyre annak idején egy apátságot építettek, köré pedig egy kisebb települést. Ezen településen ma már mindössze 20 ember él – van postás, rendőr, polgármester és tűzoltó is közöttük -, de nagy részük az apátságban élő szerzetes.

Ez a terület – amellett, hogy Franciaország egyik turisták által leginkább látogatott helye – különleges élővilággal rendelkezik, és szinte mindenféle értelemben egyedinek minősül. Nem véletlen, hogy az UNESCO által is védett területről van szó, hiszen értéke mind történelmileg, mind kulturálisan felbecsülhetetlen, nem is beszélve arról az ökoszisztémáról, amely ezen a területen található. Itt az ember megtapasztalhatja a futóhomokot, a világ harmadik leggyorsabb dagály-apály változását és azt, hogy soha nem szabad alábecsülni a tengert. Normandia tengerparti részei a mai napig az ütőerét jelentik a térségnek, és szinte mindenre szert tudnak tenni a helyiek a környező vizekből, bár ha az ember kíváncsi, akkor igen gyorsan valamelyik közeli nagyobb településén találhatja magát, ahonnan sokszor messzire viszi az embert az élet.

Amit viszont leginkább megtapasztaltunk, az nem más, mint hogy a többség – éljenek szinte bárhol is a nagyvilágban – a nyári időszakra szeret visszatérni Normandiába, mert még ha nem is rendelkezik mindennel, amire szüksége lehet egy mai embernek, az azért nehezen tagadható, hogy egy olyan nyugodt életet képes biztosítani, amely nem mindenhol, azaz egyre kevesebb helyen jellemző a világon. Az, hogy a tengerből ingyen gyűjthet az ember kagylót, és ha nagyon ügyes, akkor talán még halat is, vagy az, hogy az almáiról és körtéiről ismert észak-francia régióban ezeket a gyümölcsöket is könnyen begyűjtheti, azt jelenti, hogy nincs szükség havi több száz vagy ezer euróra ahhoz, hogy az ember el tudja tartani magát. El lehet éldegélni kagylón és almán egy darabig, miközben az ember a helyi erdőket járja és élvezi a nyugodt életet.

Egy olyan világ tárult a szemünk elé Normandiában, ami véleményem szerint egy tökéletes gyerekkor helyszíne lehet, hiszen nincs is csodálatosabb annál, mint amikor egy gyermek a természettől tanul, és nem a telefonja monitorján keresztül ismeri meg az állatokat és növényeket, hanem a saját szeme, szája, orra és füle, az érszékszervei és személyes tapasztalatai alapján. A természet ugyanis a világ legnagyobb játszótere tud lenni, amelyet ingyen és bérmentve kínál fel a Föld. Ez a normandiai út pedig arra döbbentett rá, hogy egyáltalán nincs mindig szükségünk arra, hogy emberek millió vegyenek körül ahhoz, hogy minden napra találjunk valami tennivalót vagy szórakozást. A nyugodt életnek is megvannak a maga szépségei.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.