Július 21,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Előbb kéne legalább egy tükör

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 947,325 forint, még hiányzik 1,352,675 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kedves és drága olvasók, a magunk mögött hagyott egy hétben annyi minden történt mind a nagypolitikában, mind az egész kicsiben, hogy csak kapkodom a fejem. Nem mellesleg vasárnap véget ért a futball világbajnokság is, amely világesemény megrendezésének éve jellemzően egybeesik azzal az évvel, amikor Magyarországon országgyűlési választást tartanak. A Polgár-vitán innen és túl erről nyilván arra asszociál az ember, hogy a mi béke turulunk, aki 30 éve úgy megy, és korábbi bevallása szerint ezután is úgy fog reppenni minden jelentős focieseményre a díszpáholyba, homárt és kaviárt zabálni, esetenként a nyakába tekert Nagy-Magyarország sállal szurkolni, idén szemmel láthatóan kiesett a pixisből. Ez abból is látszott, hogy az ő amerikai ikertestvére nem ültette be maga mellé a golyóálló kalitkába, inkább a FIFA hozzá hasonlóan korrupt elnökét szórakoztatta. Nyilván most onnan csurrant-cseppent a parókásnak nem kevés guruló dollár, úgyhogy szarik ő magasról a bukott felcsúti despotára és annak kihűlő félben lévő politikai hullájára.

Arról a bukottról van szó, aki a kölkével, a Gáspár nevűvel műkedvelt Amerikában. Azzal a Gazsival, akinek nem számított volna pár száz Csádban elhullott magyar katona, mert abból ő szerzett volna némi háborús taktikai tapasztalatot. Apu megengedte neki, hogy ne csak műanyagkatonákkal vagy a Call of Duty-val lövöldözzön, hanem élesben a dzsungelben, mint Rambo. Csak hát minő tragédia, közbeszólt a választási bukta, úgyhogy maradt a lelátó, annak is egy átlagos gazdagoknak fenntartott átlagos helye, ahol az európai patrióták szégyene álló cövekkel élvezhette annak a sportágnak a csúcseseményét, amit ő 16 éven keresztül orrvérzésig finanszírozott a mi pénzünkből a maga örömére, hogy majd a nem túl távoli jövőben ő adhassa át a trófeát egy világbajnok csapatnak. Lehetőleg persze a magyar válogatottnak. De sikerült?

Egyelőre nem sikerült. Ezért vasárnap New Jersey-ben Donald Trump amerikai bohócelnök, valamint FIFA első embere, Gianni Infantino közösen adták át e trófeát a világbajnok spanyol válogatott csapatkapitányának, Rodrinak. Az amerikai pojáca a dobogón még bemutatta az ökölrázós táncát, majd beállt oldalra, az ünneplésre váró spanyol játékosok mellé. Úgy kellett lezavarni az ünneplésre készült dobogóról és elrángatni onnan, ami szerintem annyira gáz , hogy nézni is megsemmisítő volt. Nem beszélve arról, hogy mennyire szeretik ezt is, olyan füttykoncert kísérte a bevonulását, mint Orbán úgynevezett spontán háborús nagygyűléseit az elbukott választás előtt. Hősöm az egyébként önmagát alulmúló Argentína Tottenhamben légióskodó védője, Cristian Romero, aki átvette az ezüstérmet Infantinótól, Trumppal azonban nem fogott kezet, egyszerűen levegőnek nézte, és elsétált mellette. Az okokat nem tudhatjuk pontosan, mindenesetre ne feledkezzünk meg arról se, hogy az argentínoknak is van egy igencsak kretén elnöke, Javier Milei, aki annak idején egy láncfűrésszel hadonászva kampányolt azzal, hogy majd levágja az inflációt. Gondolom, Orbán tőle nyúlta le az infláció nevű tigrissel vívott csatáinak véres történetét, pláne, hogy ezek egy vérből valók politikailag, meg populizmusukat és despotizmusra való hajlamukat illetően, szóval sanszos, hogy Romero nem szimpatizál sem a saját elnökével, sem a saját elnöke által kedvelt Trumppal, ezért hagyta ki a kézfogót.

Aztán ha már sport, maradjunk továbbra is a vonaton. Nem az Orient Expresszen vagy a Felcsúti Intercityn, hanem a a mellékvágányra terelt korrupció szerelvényén, amin annyi a potyautas, hogy még a tetőn és a bakon is utaztak mostanáig. Olvasom, hogy vizsgálat indult a Nemzeti Sportügynökség Zrt. (NSÜ) kötelezettségvállalásai, az állami tulajdonban lévő sportingatlanok teljes szerződésállománya, benne a Papp László Budapest Sportaréna hosszú távú hasznosítására vonatkozó bérleti szerződésével kapcsolatban. 

„A Nemzeti Sportügynökség Zrt. néhány nappal a választások előtt, 2026. március 26-án tízéves, 2027. január 1-jétől 2036. december 31-ig tartó bérleti szerződést kötött a Tiborcz Istvánhoz köthető RaMpART csoporttal”. Ugye emlékszünk még a nagy dumákra meg a nemzeti szuverén bezzegelésre? Ugye emlékszünk? 

„A felülvizsgálat kiterjed arra, hogy indokolt volt-e az ország egyik legjelentősebb rendezvényhelyszínének tíz évre történő lekötése, megfelelő versenyt biztosított-e a pályázati eljárás, továbbá kellően védték-e a szerződés rendelkezései az állami vagyonhoz fűződő érdekeket” – írta Kálnoki-Kiss Attila sportért felelős államtitkár. Ugye emlékszünk még az érvelésre, miszerint ha Viktor nem épít stadiont, akkor Azahriah nem tudta volna azt háromszor megtölteni? Ugye emlékszünk? Meg a libsik ne menjenek sporteseményre, mert azok csak szidják és anyázzák szegény patrióta Viktort, aki nekünk, a népnek építette meg fasz tudja hányszorosan túlárazva az összes sportlétesítményt, amit persze a mi pénzünkből a saját ízlése és kényelmére szabva használt éveken keresztül. Mert ez volt a lényege ezeknek a nagy jótéteményeknek. Ő megcsinálta a mi pénzünkből magának, és aztán odaadta vagy a saját családtagjainak vagy a szomszédjának vagy a haveri körének vagy a strómanjainak üzemeltetésre, akik aztán visszaadtak neki valamennyit, miközben a köz állta a számlát. Ez a köz nézte végig, hogy ezek a VIP-ben kiosztották maguk között egymásnak a helyeket. Így működött az ország, minden egyes területen ahol a nemzeti jelző felbukkant. Ha valami nemzeti volt, ott ezek első körben loptak, aztán melldöngetve szuverénkedtek és kurvaanyáztak a nép feje fölött a szélrózsa minden irányába.

Aztán bizonyos értelemben továbbra is sport, csak nem foci, hanem sakk. Magyar Péter miniszterelnök tegnap találkozott Polgár Judittal az államfőjelöltség ügyében, estére pedig kiderült, hogy a Tisza-frakció támogatása ide vagy oda, az elképesztő viták és indulatok hevében a sakknagymester nem tud eleget tenni a felkérésnek. Ma már tudjuk, hogy bár Polgár Judit nem egy pártkatona, köze nincs a politikához, nem lesz belőle államelnök. Dacára annak, hogy szerintem az összes eddig pozícióba ültetett eldobható orbánista szatyor együttesen nem ér fel a cipője orráig. Sőt, ha csak Schmitt Álamelnök Pállal hasonlítjuk össze, aki szintén sportoló volt, akkor is ordít és üvölt a különbség. Ahogy ordítóan és üvöltően leleplezőek voltak a bukott párt reakciói, élen a Karmelita fantomjával, a Suzuki télikerék garnitúráinak védőszentjével, Havasi kommunikációs igazgatóval, aki vitte a zászlót a tiszás önkényuralomról, a nem működő jogállamiságról, a nem működő alkotmányos demokráciáról szóló óbégatásban. Nincs mit kommentálni ezeken a baromságokon. Ezek azok, akik állítólag éppen sokadik hónapja megújulnak és szembenéznek magukkal. Mondjuk – fél füllel az éppen zajló parlamenti vitát hallgatva – ahhoz előbb kéne legalább egy tükör vagy ilyesmi, mert anélkül minden marad a régiben. Ami tulajdonképpen nem is lenne nagy baj, mert ez nagyon jó irány a szakadék felé, ahova a tévedhetetlen kanyarban, záróvonalon előzve padlógázzal vezette az országot. Mi hála istennek leugrottunk róla, aki rajta maradt, annak sok szerencsét! 

Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát felelősségre kell vonni!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.