VENDÉG

Az államfői tisztség nem szakmai, hanem erkölcsi megbízatás

A köztársasági elnök személyéről frissen kirobbant, el-eldurvuló vitába bekapcsolódó véleményalkotók jelentős hányada egyáltalán nem érti, hogy itt nem egyetlen emberről születik a döntés. Valójában arról, hogy mit gondolunk magáról az államról, a nemzeti közösségről és a közhatalom erkölcsi alapjairól. Most, az ideiglenes köztársasági elnök megválasztásának időszakában különösen nagy jelentősége van annak, milyen üzenetet kíván küldeni Magyarország önmagának és a külvilágnak.

Éppen ezért érdemel figyelmet az a kezdeményezés, amelyben a tudomány, a kultúra és a sport tizenhat kiemelkedő képviselője Polgár Judit megválasztását javasolta az Országgyűlésnek. 

A levél aláírói névsor szerint: Antall György (sebészprofesszor, onkológus), Baán László (művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, miniszteri biztos), Barabási Albert-László (hálózatkutató fizikus), Kapu Tibor (űrhajós, gépészmérnök), Kelemen Barnabás (Kossuth-díjas hegedűművész), Kepes András (író, újságíró, televíziós műsorvezető), Kokas Katalin (Kossuth-díjas hegedűművész), Kulka János (Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész), Lovász László (Széchenyi-nagydíjas matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke), Mácsai Pál (Kossuth-díjas színművész, rendező, az Örkény István Színház igazgatója), Nagy Tímea (kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnöke), Parti Nagy Lajos (Kossuth-díjas író, költő), Peták István (onkológus, rákkutató), Rubik Ernő (Kossuth-díjas építész, formatervező, feltaláló), Tóth Krisztina (József Attila-díjas költő, író, műfordító), Závada Pál (Kossuth-díjas író, szociográfus).

A levél nem egyszerű személyi ajánlás. Inkább egy olyan gondolat megfogalmazása, hogy az ország jelenlegi helyzetében érdemes lenne a napi pártpolitikai logikán túlmutató megoldást keresni. A kezdeményezők szerint olyan államfőre lenne szükség, aki képes megtestesíteni a nemzet egységét, erkölcsi tekintélyével hozzájárulni a társadalmi sebek gyógyításához, és akinek személye a világban is hitelesen képviseli Magyarországot. Önmagában már az is figyelemre méltó, hogy a kezdeményezést nem politikusok, hanem a magyar szellemi élet nemzetközileg is elismert alakjai írták alá. Tudósok, művészek, sportolók, akik pályafutásukat nem pártpolitikai küzdelmekben, hanem saját hivatásuk legmagasabb szintjén alapozták meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy javaslatuknak automatikusan helyt kell adni. Azt azonban igen, hogy érdemes komolyan venni azt a gondolatot: a köztársasági elnök intézménye nem feltétlenül a pártpolitikai jutalmazás vagy a korábbi kormányzati szolgálat lezárásának terepe.

A – sajnos – itt-ott méltatlan mélységekbe süllyedt vita egyik visszatérő érve, hogy Polgár Judit nem jogász, nem volt miniszter, nem rendelkezik több évtizedes politikai tapasztalattal. Csakhogy sem a magyar Alaptörvény, sem a demokratikus hagyományok nem írnak elő ilyen követelményt. A köztársasági elnök feladata nem az, hogy alkotmányjogászként elemezze a törvényeket. Erre szolgál a köztársasági elnöki hivatal, amelyben kiváló jogászok és alkotmányjogi szakemberek dolgoznak. Az államfő legfontosabb erénye sokkal inkább a feddhetetlenség, az ítélőképesség, a tekintély, a higgadtság és az a képesség, hogy válsághelyzetekben a nemzet egészét képviselje, s távol álljon tőle, hogy napi politikai csatákat vívjon.

A történelem bőségesen szolgáltat példákat arra, hogy kiváló államfők egészen más hivatásból érkeztek. Václav Havel drámaíró volt, Lech Wałęsa villanyszerelő, Vytautas Landsbergis zenetudós és egyetemi tanár. Közéjük sorolhatjuk Göncz Árpádot is, aki íróként és műfordítóként határozta meg önmagát. A jelenlegi európai államfők között is találunk biológust, katonát, matematikust, költőt vagy szociológust. Egyikük esetében sem az eredeti végzettség bizonyult döntőnek, hanem az a közbizalom, amelyet személyiségükkel és életútjukkal kivívtak. Az államfői tisztség nem szakma, nem is szakmai, hanem alkotmányos és erkölcsi megbízatás.

A magyar közélet az elmúlt másfél évtizedben inkább az ellenkező tapasztalatot szerezhette meg. Több magas közjogi tisztséget betöltő személy kiváló jogi végzettséggel rendelkezett, mégsem tudta vagy nem akarta maradéktalanul betölteni azt a kiegyensúlyozó szerepet, amelyet a köztársasági elnöki intézmény eredetileg hivatott volna ellátni. A jogi diploma önmagában nem garancia a függetlenségre, a bátorságra vagy az alkotmányos értékek következetes képviseletére. Ezek személyes tulajdonságok, nem pedig egyetemi tantárgyak. Sulyok Tamás pl. jogász volt. És? Mit testesített meg? A nemzet egységét bizonyosan nem. Megvédte a jogállamot? Nem! Aktívan és passzívan is részt vett annak szisztematikus lebontásában. Kiállt az elesettekért, konfrontálódott szükség esetén a törvényhozó vagy a végrehajtó hatalommal? Nem! Minden eléje tett papírost aláírt. Mondjuk ki bátran: szégyent hozott alkotmánybírói és köztársasági elnöki pozíciójára is.

A Polgár Judit mellett szóló egyik legerősebb érv éppen az, hogy egész életében teljesítménnyel vívta ki elismertségét. Nem örökölt politikai hátországot, nem pártok kegyéből került pozícióba, hanem saját tehetsége, szorgalma és kitartása építette fel, s tette a világ legismertebb magyarjai közé. A sakk különösen alkalmas arra, hogy bizonyos államfői tulajdonságokat szimbolizáljon: stratégiai gondolkodást, türelmet, önfegyelmet, előrelátást, a konfliktusok higgadt kezelését és a hosszú távú következmények mérlegelését igényli. Ezek olyan képességek, amelyekre a politikában is nagy szükség van.

Az „ellenérvek” között időről időre felbukkan zsidó származásának emlegetése is. Ez azonban nem csupán méltatlan, hanem történelmileg is teljesen félrevezető megközelítés. Vagy van előírás arra, hogy Árpáddal kellett bejönnie az ősöknek Vereckénél? Ha osztrák, német, szlovák, vagy román, netán zsidó vagy cigány származása van, akkor már nem magyar ember? A magyar nemzet története éppen attól gazdag, hogy számtalan különböző eredetű ember gazdagította. Petőfi Sándor, Liszt Ferenc, Semmelweis Ignác, Munkácsy Mihály, Radnóti Miklós, Márai Sándor, Szent-Györgyi Albert, Erkel Ferenc, a Hunyadiak, Elek Ilona, Keleti Ágnes vagy Papp László életműve aligha értelmezhető származási kategóriák alapján. Magyarország történelme nem vérségi törzskönyv, hanem közös kulturális és történelmi teljesítmény. Az tesz valakit magyarrá, hogy minek vallja magát, hogyan viszonyul nemzetünk kultúrájához, mit ad a hazájának, nem pedig az, hogy ősei melyik népből származtak.

Természetesen Polgár Judit nem az egyetlen olyan személy, aki alkalmas lehetne a köztársasági elnöki tisztségre. A közéletben rendszeresen felmerülnek más, pártoktól független, széles társadalmi megbecsülést élvező személyiségek nevei is. Többen említik például Egerszegi Krisztinát, Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikust, Baka András egykori kúriai elnököt vagy Fülöp Botondot, aki „vidéki prókátorként” lett közismert és elismert jogász. Bizonyára Romsics Ignác Széchenyi-díjas történész, az MTA rendes tagja is tökéletes választás lenne. A sor nyilván hosszan folytatható. (A szerzőnek semmi kifogása sem lenne a sokak által kiváló jelöltnek tartott Bárándy Péter, Hadházy Ákos vagy Márki-Zay Péter ellen sem, velük a „pártoktól független” elvárás nem valósulna meg, ezért megosztó személyiségek.) A felsorolt nevek is mutatják, hogy Magyarország szerencsére nincs híján olyan kiváló embereknek, akik politikai kötöttségek nélkül is képesek lennének tekintélyt adni az államfői intézménynek.

Talán éppen ez a legfontosabb tanulság. Egy egészséges demokráciában a köztársasági elnök személyéről szóló gondolkodásnak nem kizárólag a pártok belső erőviszonyairól kellene szólnia. Az államfő az egész nemzetet képviseli, ezért természetes igény, hogy személye minél szélesebb társadalmi bizalomra épüljön. A konszenzusos jelölt nem a politikai gyengeség, hanem a demokratikus érettség jele.

Lehet, sőt kell is vitatkozni azon, hogy végül ki lenne most a legalkalmasabb ideiglenes köztársasági elnök. De talán ennél is fontosabb felismerni, hogy a köztársasági elnöki tisztség tekintélyét nem a jelölt pártkönyve, jogi diplomája vagy politikai rutinja adja meg. Sokkal inkább az a személyes hitelesség, amelyet egész addigi életével felépített. Ha a magyar közélet képes volna ismét elsősorban ezt mérlegelni, akkor már önmagában közelebb kerülhetnénk ahhoz a közmegegyezéshez, amelyről a kezdeményezők is beszéltek. Nem azért, mert mindenki ugyanazt a jelöltet támogatná, hanem azért, mert ismét a teljesítmény, a tisztesség és a nemzet egységének szempontjai kerülnének a politikai viták középpontjába.

Butola Zoltán

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább